Álljon apraja-nagyja öszveért kezekvel az öszvetartozás fullpozitív üzenetinek orbitális giccsében Lubiczkótú Dagonyáig

Egyszer volt, hol nem volt, avvót: Merkel tekéntetes asszon hejába lovagút tankon a magyarok ősi barackfája ellen, hogy, a kőttővel szóva, nímet gyarmatot suvasszon belüle, I. Fülkefor szerencséssen kivezetni láccott a túlzott deficit eljárás jármábúl Mária mintakeresztény nemzetit. Örűt a magyar, majd az ehető madarakot össze nem fogdoszta örömibe, hejszen ki szereti, ha idegen labancok matatnak abba a tárcába, hon az ű kerálának közgépesétett keze van benne vállig? Örűtt a kerál es, penig vót vóna még ötlete, epp csak megpedzette, hogy aki multimédijom vonakodik reaállani, hogy ócsón simicskalizájják, az ollan reklámadót kap a nyakába, hogy itt a vége, brüsszel véle. S akkó még fő se vót vetvel, hogy az életpályamodell keretibe minden tanalattvaló a pedagógusnapi zenés-táncos katedraszentelésen ajálja föl kari tagdíjra a fele fizetésit. Nem kötelezően, csak ha a pályán akar maradni. Avvót a lényeg, a kettősmärceisták végre bélátták, ha a magyarok kerálával kekeckennek, abbú jól ki nem gyünnek, s nem marad más nékik, mint a vánnyatt vihorászás a fekálsakál tévé­jök előtt. Mán ez a diadal es világra szót, de vót más es. Virágba borút végre egy ezeréves álom, hajsz ügön ohajtott mán a nemzet a Trianoni Emléknaptya alkalmábúl körbetáncóni a maga párválasztási barackfája alatt. Hezzá talpaival ennen talpaira lépve, azon heteró melegibe eggyek es vóni a puha, harmatos fűben. Ehhő a szép és igaz programhó maga az igasságügyi minisztérijom szervezett gyermekkórusorientált karéneklést, álljon apraja-nagyja öszveért kezekvel az öszvetartozás fullpozitív üzenetinek orbitális giccsében Lubiczkótú Dagonyáig, mihő képest a Székely himnusz egy efektív Concerto vót vóna, ha Béla Bartók neve dezertőr létire nem vót vóna még lesztornózva. Na, eggyek es vót a párttalanép nemzet, mán aküköt béengedtek a szekuritok, kik ott álltak egy másik hatalmas körben, hogy távoltarcsák a szingliberális hordákot, mellyek a magik förtelmes kitűzőjivel meg próbáták zavarni a fiatal és üdős egyetemisták egymillijóná kevesebb, de négyné nagyobb számú sokaságát. Mindazokat, küknek a vizsgájik folytán csak a Soltész államtitkár szervezésibe lött idejök a rendezett, szaporítóanyagcentrikus ösmerkedésre. Nem úgy mint a bajnaiterrorista, romkocsmamámorban fetrengő homoroncoknak, kik, tisztesség ne essék szólván, párválasztottak a barackfázásra. Ha tán az első lépés nehezebb es vót, mint a többi, Soltész Miklós, ki ezt meglépte helyettök, roppant meg vót elégedve, s világossá tette, hogy mielőtt elindulnak a szalagavató táncokra való nemzeti főkészülések, az állami párválasztás folytatódni fog, „azér, hogy kapcsolatot tudjunk adni a fiatalok számára, ami mindenképp szükséges, és amit egyébként ők kérnek”, amíg meg nem halnak.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben