Egyszer volt, hol nem volt, a Rezsi Mária országába egyre gyöttek a hírek a távoli Ukrajnábú, hogy így Majdan meg úgy, s van bizon halott, nem eggy. Na, mire az Orbánrádió azt es megtutta, hogy terrorista mesterlövészek rontottak rea a szegén Janukovics kolega erőire, az illető, asztalko visztalko, kormánostú elszaladott, odahagyva a népi ebek harmincadgyára eggy élet munkájának ügön kikandérozott gyümölcsit. Hanem a magyarok kerála, mint mindég, ezútval es elment a határig. Nem hívogattatta bé a nagykövetet, nem nyilatkozgatott, hogy merre hány s mit nem, hanem helikopterre kapott, s a Walkűröktűl kísérve a Dráva uccából alómars, Záhonyba termett. Mit vót mit tenni, ha az operatív törzsnek ű vót a feje? El köllött igazétani a szakirányú alattvalókot, hogy mi legyen, ha lessz valami. Ki köllött továbbá értékölni, mit konspirál az ukrán őzike az éjjellátóba, van-e tapéntható sugárveszély, ölég kórházi ágy szám szerént. Tán ha béke vót vóna, akad ember erre es, de nem vót, az öszves eggycsakeggylegény odaki vitészkedett a rezsicsatatéren. Annyiracska, hogy gyöttibe haza az ukrán frontrú, I. Fülkefor szabálos uccai harcokra lött figyelmes maga alatt, a távoli Újpalotán. Nízte, ahogy vezénylő Németh Szilárd két hadosztály sajtótájékosztató élin bérobog a vörös-fehér-ződ Csepelrű, s panelházró panelházra, szekrénysorrú szekrénysorra szoríjja vissza a rezsifenevadat a kurvannyába, hogy aszt sarculja a kőttővel szóva, ne a mi szép hazánkot. Azé a gáz, aki főz véle! Nizte a kerál, ahogy dübörögnek a sajtótájékosztatók, maj egymásba ér a csövük, mer hejába vágja a nonprofit, a közüzemi ellenség a nemzeti komonikácijótúl fél, mint ördög a Semjéntűl! A gyors földerítést követően, hogy ölég nénibácsi-e a lakó, a propakommandósok béroppantsák a résnyire nyitott ajtót, s a píárkászok mán kúsznak es bé a mobil tábori oltárval, hogy Magyarország jobban teljesít. Eztán a gyalogság bétereli a nappaliba a szenzációéhes sajtómunkások valamég paparazzik tömegit, s bé es suppan ejtőernyőjivel a soros pógármester meg a riatt nemzeti lakó. Mikó mán a bírhatatlan feszűttségtűl el-elmén a villany, Németh uram fősorolja a számokot, ezeréves bontásban, kük szabálhont sokkulják a közvélemént. A BBC riportere elájul. Mán csak annyi van hátra, hogy a szegén, csirkefarhátnak maszkírozott nénibácsi könyűfutta szemekvel megköszöni a Nermagyarok fennvaló Isteninek mindazt, mit eddig és netovább néki nyújtni fog. A bétanéthatóbja, még a Himnusz előtt, pár eccerű szóval kitér a közös tulajdonú épületrészeket érintő, valamint a külön tulajdonon belül nem mérhető közüzemi szolgáltatások díjai vonatkozásában a rezsicsökkentések eredményeként a társasház tekintetében jelentkező megtakarításra, s mán zúdúlnak es tovább a csapatok a fődszint négybe, amíg meg nem halnak.
Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése