Ajállott a magyar tökön-paszúlyon, osztán cseréte, fénymásóta eszeszélin az íveköt

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, mán a vak es látta, hogy a fideszmagyarság négy esztendőcske alatt lezavart eggy pógári forradalmat, eggy ejrópai szabaccságharcot, valamég megalapozott eggy bódog békeidőszakot, de mint a sátorcövek gránitbú, olyat. Akkó az al- és fővezérek szépen fölőtözködtek óriásplakátba, oszt várták szerelmetes mátkájokot, a szépséges Április Hatodikát, kit a biztonság kedviért mán jó előre s minden eránból elháltak a jognak asztalán. Addig-addig, hogy az urnás kézfogóra csak a kihirdetés maratt, meg a hétmérfődes lakadáré. I. Fülkefor gyüttibe-mentibe világosan megmonta, hogy mivel van még kévánnivalójok bővön, folytatni fogják, méghezzá ott, ahun abbahagyták, de tűzön-vizen keresztül. Hát hogyisne, ha eccő nékik állanak az öszves csillagok!? Évek olta állétgatják őköt törvényvel es, törvény nekül es, választani csak pontosan, szépen. Nyermagyar mán csak azér se szavaz másra, mint a kerálpártra, mer az pöketnyit se hasznosul, nem beszélve, hogy úgyes kitudódik. Ha máshogy nem, a kormánsajtón körösztül, ki bármikó közli a listát, ami járhat kellemetlenségvel, mitű félni nincs oka annak, aki. Aki meg nem, annak az öszves csalárd mesterkedése le lessz leplezve, és nem úgy, mint a szegény lesasolt Gábriel, kit rendes törvényi háttér híján, elszabotált a nemzetközi károgajvé! Mivel a kerál megengette, lett annyi párt, mint a piranja. Ajállott a magyar tökön-paszúlyon, osztán cseréte, fénymásóta eszeszélin az íveköt, hadd nyerjen mán pár milliócskát, kinek ez es ölég, s belé senki dógába szóni nem akar. Vót es ollan combos listája az indúlóknak, hogy kilógott a fülkébűl. S akkó még ki se hírdették, hogy eggy kivételivel az öszves pártot ki köll satérozni a tisztőtt választónak, méghozzá szöveges indoklás kíséretibe, ami marad, az alatt köll a nevet-lakcímet főtüntetni, s úgy bédobni. Hanem I. Fülkefornak vót egy nagy szívfájdalma! Hogy hejába akart ű vitázni, mer akart, hejszen akkó elme az elme, ha szikrázik a pengéje, nem akatt néki ellenfele. Szaladgált es fő-le Szaud-Arábiátúl Nyíregyházáig, legósvödörtű nyergesvontatóig, hogy megtalálja a méltó vitapartnert. Kínálkoztak jelöltek, de ha megvakartatta az ember a KVH-val, valahányrú kiderűt a simongáborérintettség, meg hogy kora gyermekkorátú Zuschlag kolega teli nejlonacskóji zizögnek a párnája alatt. Horibile mindnek bissau-guineai útlevele vót vagy lesz valami széfben, amit szívroham keretibe menetrendszerűen lefoglal a Kerálvédemi Hatóság. Így lett, hogy nem vót mit tenni, I. Fülkefor a vita estéjin, március 33-dikán két Orbán Viktor vót, és jáccott egymásval. Sőt szabálhont vitázott, fölényessen bébizonyétva, hogy azki nála jobb, az es ű. Még jó, hogy Obersovszky uram ott vót gombolyagnak, s addig gurulgózott, addig dorombút, míg csak győsztesnek a győsztest ki nem hozta.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben