Hol vót, hol nem vót, vót egyszer egy önkormányzat, csak szomorú cefetül. Aszonta: ej, haj, ihol a május es, oszt se híre, se hamva, hogy hun kerül kialakétásra az Alkotmány Hatálybalépésinek Emlékhelye Országzászlóval, amit csak csak le kőne rendezni, ha má nincs Újbudának ilyenje! Penig nagy az igény rea, százak, ha nem ezrek tematizálkodnak azon, hogy világ csúfjára nem lesz nékijök hun ünnepölni 2012. január elsejit, ami mostantúl nem az Újév innepe leszen, hanem Szent Hatálybalépésé. No, még ki se monta e panaszt, mán meg es felelte, hogy legyen, ha mán illyen elementális a zemberi igény. Csakhogy hun legyen?! Hát ahun igény van rea, a Petőfi híd budai hídfőjinél. No, akkó hatástanulmány keretibe főmentek a fészbukkra tapogatózni. Ott meg mit tanátak? Tízezernél es több aláírást, hogy „Országzászlót meg Alkotmány Hatálybalépésinek Emlékhelyit a Ződ Pardon helyire!” S ezt fölnőtt magyar adófüzetők, tiszta orcájú fiatal választók követelték. Lehet azoknak aszondani, hogy nem, hacsak jelentős társadalmi érdek nem fűződik hezzá? Ha aszongyák, mindennél fontosabb a Preambulum-mondó-verseny? Ugye, hogy nem lehet?! Így aztán a Ződ Pardont meg a Café del Rijót ledózeróták, s lett ott Országzászló meg Emlékhely, Pusztaszerig ellátszott. Hanem azzal az egész Székesfővárosba kitört az Országzászló-láz. Má’ minden romkocsma lesózott területin, minden alternatív helyen ott állott a Rúd, körötte meg a Hatálybalépési Emlékhely. Mán mozgó Országzászlókat köllött beállítani, úgy mentek hívásra szirénázva. Bé nem telt volna véle semmiér se a nemzet, penig mán a napot takarta el a sok lobogó meg árbocrúd. Nem es rudak vótak ezek, hanem igenyest tornyok. Ha a Magyarok Istene a hegyükbe csapta vóna a Mercedes-jelvényt, bizon mondom, fölszállottak vóna a sok áramtó, amit termeltek vóna. De így csak csattogtak, s boldogan éltek, amíg meg nem.
(Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatából, ÉS, május 20.)
Fotó innen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése