Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy két fityfiritty esztendővel a nagy fülkeforradalom után, a magyarok harcisajkáján má minden le vót közgépesítve, s haza vót törvénkezve gondossan, úgy vissza, mint előrefeléleg. Na, akkó a legények kerálpárti eleje belécsapott az alaptörvényes lecsóba és aszonta: konszolidállottunk, mienk a vitorla. Ergó ergórum, mellik törvén tilcsa, hogy azt csináljunk, amit akarunk? S bezon, alig es vót mán illen törvény, ha vót, hát hiba vót, mer űk es emberek vótak, sőt. Példának okájér, még mindég több kézbe vót ég és főd, mint annak a rendgye. Hejszen ahun túl sok a kéz, ott folytonég csak csápulás van, mindenik adduramistend akargya a mindent, penig a magyar nem Síva! Hanem igen szereti, ha egy kézbe van, ami az üvé. Na, avval létreszavaztatták a Keráli Égésfőd Hivatalt, oszt kacagányos Árpád jussán szípen megpályásztatták, ami még nem vót az üvék, hogy haszonbérbe kiadnák annak, akinek. De nem ám az ország kerálának meg a falujának, ott bővön elég az a párszáz hektáros fodbalpálya, ami van! Há mellik akadémista tuggya azt béfutni, letámadásrú nem es beszélve?! Mer attul, hogy minden a mienk, hékák, még tisztességesnek köll látszani, ha eccő ez az ára a karvalyeu-támogatásnak per hektár. Hanem legyen a főd a válogatott kerálnemzeti nagytőkéé, aki viszont tokval-vonóval nékünk muzsikál. Mer ahogy mink tudgyuk, űk es tudgyák, kitül kapták, amit elnyertek, ennek utána mellik zsebbe köll nyúni, mellikbe nem, mit köll tiszta hazafiságbúl támogatni fehéren-feketén a korupcijó elleni harcba, ha majd leszen netán kérésvel fordúlás az erányukba. Hát, leszett es hamarég, mer ahogyan ezt a dógot morálkompatibilice elrendeszték, annak másnapján bément I. Fülkefor a Tanácsba és ünnepélyesen így szólott: tegnaptul mienk az ország, a hatalom, meg a dicsőség, ezér mátul ki köll mondani a magyart feszítő igasságot, a pártfinancérozás a múlté, ami egy perc halasztást se tűr. A növekvő jólét eme válságos helyzetibe a „pártok” eztán ne húzzanak zsíros milliárdokot a köz kis pénzibül, de a kerálpártval az élen. Úgy ám, mer akkó köll a békát lenyelni, amikor! Éljen meg ki-ki, amibűl tud. S akinek a mutyi az élet, nem a tagdíj, azt majd jó kivizsgálja a törvényünk ereje. Két év múlva meglássuk, lesznek-é még a célszemél pártok, s esznek-e kézbül. Azt es meglássuk, legyenek-e eggyáltaljába választások, hejszen ha úgyis bé köll regisztrálni előre, ott a jó alkalom megkérdeni a delikvencset, vadbarom-é vagy a kerálpártra szavaz. S azt akkó csak össze köll számolni, kihirdetni a Hazafyas Nemzetfront keretibe, oszt le van a gond, amíg meg nem halnak.
Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése