Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy nem úgy vót. Nem vót éhes az a pár tucat borsodi elkövető, ki fő nem kerekedt a mínusz 12 fokba Budapestre az országgyűlés elejbe, demonstráni, hogy se reménye, se türelme, csak az éhes hasa, meg az éhes gyereke, s van ehhő pár millióan. Nincs!!! Mer a magyar ember úgy van a nemzeti együttműködésvel, hogyha keves jut néki, ami elképzelhetetlen, hát inkább öszvehúzza magát, de nem panaszkodik. Hát mast éhes, mikó bé van a nagy mű fejezve, igaz gyün még az IMF mázóni, főtenni a karnist, de utánna csak finométgatni köll, ahun köll, oszt Ejrópa megcsókulhassa a gyakorlott tengerész-ülepünköt népek harcának zajló tengerén!? Mast éhes, mikó ihol, márciusba indul a Start-program, kétszázezer közmunkásval? Hát addig má nem guggolva es kibírgya, hacsak nem uszíccsák föl a szocimenisták, és nem gyalogónak véle, hejszen eppoly mély a szociális érzékük, mint az emúlt nyóc évbe, sőt. De bezon, hogy igen! S ha nem, mer nem, akkó nem es kerülik vót el Ludas községöt, ahun mán a határba megkérlelik őköt, ne hozzanak bajt reájok, ha bégyünnének kormányellenes lévükre, még majd hátrányba kerülne a falu, s nem nyerne pézt a kormánytúl pályázaton. Ilyeténkép Mezőkövesden se esik meg az, ami! A gyalázat és döbrögitás. Mer az teljességvel kizárt, hogy a fideszes pógármestert, meg az epp ott tartóckodó, csöppöt se ittas belügyi államtitkárt, ne a színtiszta jószándék és aufklér vezetné vót, mikó tréfássan (!) odaprovokál, hogy, no, ha mán ide tótátok a gyalogot, hékáim, mutassátok a kis táblátokot! Munkát, kenyeret? Ihon a kenyér, amit követeltök, azzal széjjel oszt húsz egykilósat, bé lehet hammantani. Aztán aszongya, ihon a munka, lehet havat lapátóni éjfelig, jól fog esnye a sétafika után. Mán annak, ki a szondát, az államtitkár úron kiül, meg nem fújja, mer az bezon részeg, s munkát fő nem vehet. Nem ám, és az es nemám, hogy olly erőbe vannak, éjfelig lapátolnak vót ezek a nyiksicek, de mikó a helyi szegények gyönnek, hogy ők es dógoznának, akkó bocsika, ecceri ajánlat vót, eszkluzíve a vendégöknek, a mü havunkot vállalkozó takarétja, nem a rongyosok. Na, mindez nincsen vót. Hanem a megtévesztett éhségmenetelője marad vót otthun a csúnyáján, oszt ha van villanya, nézi a frissen békötött Parlament-tévén, hogyan korcsolyál a kedvire háborgó tengeren I. Fülkefor, de nem ám oda, hun a korong vagyon, hanem ahun vót évtizedeknek előtte, mikor tán igaz se vót.
Parti Nagy Lajos Magyar mesék c. sorozatának mai darabja az ÉS-ben
Pazuzutól Pazuzuig. Mezopotámiai istenek és démonok a Szépművészeti
Múzeumban
-
Kiállításra úgy indul az ember, ahogy ismeretlen város felderítésére: az
egyes épületek – itt: kiállított tárgyak – szépségén és jelentőségén túl
azt pr...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése