Egyszer volt, hol nem volt, vót eccő eggy főváros, lakóit tekéntve ötöde a Mária kicsin, euáztatta országának. Abba vót a Parlament, az Állatkert, a Halászbástya, a satöbbi, beleértve a köztársaság tudós elnökit es. De hejába vót szép város, a magyarok zömikben nem ügön szívellették, ha ott laktak, ha nem. Hasznáták, hasznáták, de csak nem vót az rendes asszon, na! Addig-alé, hogy má nem es vót rajt mit szeretni. Élhetetlen vót, büdös vót, oszt csak nyelte a vidéki adófüzetők pénzit a luvnya torkával. Nem állhatta a kerál se, de ha eccő ott vót uralkodó, nem mondhatta, hogy nem ád pénzt, hanem adott. Még jó, hogy sose öleget. Mer mindég vagy ellopták, vagy nem, de lényegibe nem vót meg másnap. Mast eppeg 32 milliárd nem vót. Hanem avvót, hogy vót egy minoritás, az autósok, kik mán Kádár apánk idejin es csípték a dógozók szemit. Mer ezek az autósok a kis pöket súlyadó fejibe tiszta ingyér koptatták a nemzet flaszterit, tiszta hobibúl pöfögték ki a szegény magyar benzint a légbe, meg rongálták az érméikvel a közjó parkolóórájit. No, miattok járt a nép buszon, meg ahon érte, a bérlet rabigájiban. Szabadságharcos üdőkbe! Mán csak meg köllött kérdeni, tisztesség ne essék szólván, vesz-e bérletet, aki nem jár tömegközlekedésvel, hanem autóval. S mér nem vesz, ha a többi vesz, mint a torkosborz? Innét sarjadt a nemortodox ideja: aki esztán autót használ, helyi vagy vidéki, füzessen tízezer forintot perhóként. Ezen aztán el es vitatkosztak, de csak viccbű, mer mind megmonták az urak, illyen gamatságot, ekkora sarcintást csak a testükön keresztül engednek bévezetni. Ebbül tutta a nép, hogy nagy a baj. Nem mondják, monták, ekkora summácskábúl bővön meg lehetne kenyegetni a szekerit a békávé változott kerálfinak, még ha ageb es, ha menni se bír, állni se, s kigyúlni es csak fékezéskó. Ez, amit ők az istennek bé nem vezetnének, monták, ez akkó es 32 milliárd vóna, ha ugye csak a lúzerok füzetnének, a másik fele nem. De arra es tud megoldást az akarat diadala! Mer ám a nemautós es füzethet, ha eccő ott a sok leolvasó. Az es hordhat matricát a jól látható valamijén. Vót mán ilyen! A legjobb az, ha nincs se villanyos, se metró, se miegyéb, oszt gyalogos bérletet köll vásáróni. A józan ész világába gyaloglásra milyen köllene? Azaz köllhetne, ha ilyesmi kitellene tőlök, mondották, de mán ollyan adózási távlatokat láttak a lelki szemök előtt, ahun még a párhuzamosok es öszvetartanak, ha eccő az erő nyelve úgy akarja.
Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése