Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy I.
Fülkefor elunta mán az izmozást, nem való az felelős szabadságharcosnak, hogy
furtonity legyet fogdozik sas létire. Leszek fer, leszek paszé, mondotta, ha
azt akarják a naccságos gyarmatosítók, a CCCP-örökösök, hogy meg kő változtatni
néhány szuverén jogszabályát egy szuverén országnak, há legyen, okos enged, az
mind te vagy, de én mi vagyok. Mária országába a rendszer állott, csupántly bé
kellett üzemölni, úgyhogy a jogszabálokon nem múlott semmi, gyerkőc bibelkedik
azokval. Mer avvót, hogy ezek mind csak szirénászkottak, ihol a péz, mondották,
ihol az aranyod, a kerál meg nem győzött menekülni a szabad piacra, de a
sarokba szorúlásig menően. Ammá más kérdés, hogy abbúl es mit aratott.
Triumfát! Mer megen kiderült, hogy ami a magyarok országába zajlik, az eggy
komoly, szép és izgalmas kísérlet. Ollyan, hogy béjárja Európát es. A kamuizmus
kísérlete. S ha mán ezek ennyire pézt akarnak adni, há csak nem fogunk
félreugorni. Na, mikó evvót, béjelenkezett a kerálnál egy hétmérföldes
kiflivég, sonkás, ahogy kő, s akkaracska, hogy mán kicsi, de alig hasznát.
Aszonta, ű azt a pézt úgy béhammantja, nyoma se marad, sose búsuljon I.
Fülkefor. Jó van, jó van, monta a kerál, pénzhammantónk van elég, hanem mit
tucc még!? Mindent, mondotta a hétmérföldes kiflivég, hun kiflivég van, ott
kiflivég van, s ez így es vót, mer ahová csak bétette a lábát, eccőcsak ű lett
a magyar igazság, mentül megrágvábban, antul inkább. Ez mindég tutta, mit kő
csinyáni. Ha területet köllött foglalni, békapta Battonyátul Szabadsajtóúttyán
át Nemesmedvesig, ha éhségsztrájk vót, odalopózott koronatanúnak, ha
ellenvélemény vót, konkrétan uszétás, hazaárulás, pedofil majomnak a magyar
szuverénnel jáccódása, akkó oda. Eccő főgyújtotta, máskó eloltotta. Eccő négyszázezer
vót, máskó törpe minoritás. Eccő rémhír vót, de igaz, másszó békapta a
rémhírterjesztőköt a zsíros betétükvel eggyütt, oszt irány a kincstár. Eccő
plágium vót, eccő bizottság, mely eltörülte a plágiumot 1992-re visszamenőleg.
El se lehet mondani, mi minden vót. Mán megföstötték, bérakták az
alaptörvénybe, de ott es csak motoszkodott föl-le, kitörült, bétoldott, rendelt
preambulánsan, ahogy az igazság kévánta. Addigalé, mígnem eccő bé nem kapta
magát, oszt elfutott véle a kurtafarkú malacba.
Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja
az ÉS-ben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése