Egyszer volt, hol nem volt, vót eccő, hogy I. Fülkefor ablakába lőporfüstöt pödrintett a szél, mer az es tutta, hogy
öregkatona lévire azt ügön szereti a kerál. Arra a szagra bír gondúkodni. Na,
be es szítta mélyen, tábornokmód, oszt elnézett Magyarország feje fölött,
ameddig a szem ellát, mer azér a fődgolyó
néki es gömbölű vót. Látta, amit látott. Hogy a kamerák elejbe oda
van animálva az egymillió spontán kiflivég, sonkás, mindahanynak tábla a kezibe
meg molinó. Mer a népnek megtiltani nem lehet, hogy eccőcsak a fejihő
kapjon, oszt híni kezgye a pártközpontot, de a kigyúlásig, hogy űneki, ha szabadna, nagyon tüntethetnékje van a kerál szuverenitása mellett, há ne má a BrókerEu (nem oláh az?!) vigye a
magyarok puskáját! És viszont! Mer az nem mén, hogy a törpe minoritás az uccán
derenducázik, a majoritás meg hallgat, oszt nem nyilvánítja ki, mennyire teccik
a szép új alaptörvény néki bőrbe, meg a
benzin ára. Nem es lehetett vóna jobb pillanat
megmutasztani a kétharmadjarok erejit, mer epp eljött a konszolidáció időszaka, epp csak meg köllött szilárdétani a mast mán
teljes körűen alkotmányvédelem alá helyezett versenyképes
gazdasági és társadalmi rendszert, hogy
abba mindenki megtalálja a maga helyit és számétását. Mán egyedül a
finomhangolás vót vissza. Addigalé odafejlődött
a demokratikus elköteleződés, hogy I. Fülkefort szemtül szembe megkérdhették
újságírók(!), nem vóna-é felelős a hírös
magyar forint gyöngülésiér. A kerál nagy bonmó létire azt válaszóta, hogy nem,
kispiricsi faluvégen folyik el a kanális. Hát, erre a gyanúsétott ország-világ
előtt visszabeszét, mer még nem vót eléggé
alkotmányvédelem alá helyezve, hogy ű a
keráli fölség felelősségit kérdezte. No, akkó azér megállott a levegő még a Szijjártó Péterben es. Hanem a kerálnak, e
nagyübü sportpuskának helén vót az esze, s a fődbe replikászta a partnerit. Nézze, mondotta, a kanális a kispiricsi
faluvégen folyik el, és kalap. Erre mán a szóvivőbű kipukkadott a nevetés, csak úgy görnyedett a
hétrétjibe. És ez ügön ragadós vidámság vót, mer átalvették az alvezérek, által
a magyarok es mind, meg még az egész Ejrópa es röhögött, ha nem pont azon, amin
a Szijjártó szóvivő, az az ő
bajuk vót, amíg meg nem haltak.
Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az Élet és Irodalomból
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése