Egyszer volt, hol nem volt, vót eccő egy ember. Patája fizikálissan nem vót, de ott lakott a részletekbe, s avvót az elve, hogy ami az erő nyelvin kimondható, azt mondani kő kifele, hejszen ha nem ma, meglészen holnap, a becsületes humánerő nem szalad el, még hálás es a szigorú törődésér. S hogy kíméletvel szoktassák hezzá ahhó, amit bé köll látni, ha szépszerént, ha nem. De mongyuk szépszerént. Elég rea szóni, má bérottyant, nincs abba őrdöngősség, féjjenek kőcsönösen, együttműködésbűl elég es ennyi. Na, Őpatátlanságát eccő béhítták a Centrális Erőtérbe, ahun végre ki köllött mondani valakinek, hogy mikép a haza, a pulya es minden előtt vagyon, de sajnos nem mindenikre igaz, ami igaz, hogy hát blablabla, tanulás meg kiművelt emberfő. Mer sokná hejába a nemzeti input, nagy lófaszt arányos hezzá az a küs ótput, ami kigyün, mán bocsánat püspök urak s úrnők az igenyes beszédér! Egy részire, mondgyuk, igaz, hogy a jövő talpköve a fejbe dől el, arra a részire, aki nem halmozza a szegénységet meg a hátrányosságot fölfele, de a másik halmaz, a tetemösebb, az bezon butuska az ilyen tanuláshó, meg közismerethő, ahogy butuska vót az apja es, ha vót, meg a családipótlékista anyja es, le egész nagymamáig, s tovább. Békeüdőbe még jól van, üsse kénkő, lehet pedagőgösködni, főzárkósztatgatni a büdös csipiszeit. De válság idejin!? Mikó mán rég leomlott vóna az egész stüszitongyó Európa, ha I. Fülkefor nem tartaná ennen vállának Atlaszán?! Aló mars inasnak a motorüzembe, a magos hezzáadott értékivel, oszt kalap. Nyóc évig lóbálta, amit lóbált, végre hasznosuljon, és örüljék, hogy mán az ivarérés napján nem szelektájják ki, mellik lesz janicsár, mellik inas, mellik konzervhús. 14 esztendősen se ír, se olvas, de akkora lógyakó, hogy normális gyerekpadba bé se fér? Hát akkó! Mi ebbe a rossz? Amíg világ a világ, a gyerekmunkaerőbűl lesz a felnőttmunkaerő és nem fordétva. Abbú nem lehet kiindúni, hogy momentánd nincsen munka, egyrészt mer van, akarat kérdése, nem másé, másrészt mastan köll megteremteni a törvényi hátteret, nem akkó, mikó má mi vónánk Ejrópa motorgya, oszt ott kőne improvizálni meg kuncsorkodni a szallagnál a jó küs gyerekmunkaerő után. Hájszen tessék mán tudomásul venni, hogy iskolába járni drága dolog, dógozni meg ócsó. Ha mind inas lessz, ki megérdemli, nem köll annyi iskola, több jut a termelésre, hogy még több inas kölljön, s még kevesebb tanár, a végin óvodábúl lehet menni dógozni, sok kicsi sokra megy, epp hozni köll egy lifety küs törvént: csak az magyar gyerek, aki definitíve rendes, a többi se nem vót, se nem lesz gyerek, amíg meg nem hal.
Parti Nagy Lajos Magyar mesék sorozatának mai darabja az ÉS-ben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése