Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy augusztusba roppant közhőguta támatt a magyarra, de a Szegedi Csanádra es, ki elment a rabbihó, mint a viccbe, hogy ű mátul MTK-drukker körömszakadtig. Akkoracska vót a hőség, hogy még az ismert honatya, Külthammer Csubi es csak ült a szerény, lényegibe gumis, de vízforgatós medencéjibe, nízte, hogy ringatózik a fröccsöstálca. De bámultában es közgondolkodott, úgy es bóbiskót el, a vártán. Legelébb azt álmotta, hogy a hétfejeő sárkányt kivetette a veszélyes állatok jegyzékibűl, amér nagyon meg lött tapsóva. Annyiracska, hogy piros szőnyeget gurétottak elejbe, tessen szíves a mobiljáhó fáradni, mer a kerál a messzi Felcsútró fő fogja híni. Ő meg kurjantott vón az asszisztense után, hogy türülközünk, Trafalgár, mer így hítták, de a nyakig érő vízbe esélye se vót, pláne, hogy el es vót szunnyadozva. I. Fülkeforval baráti viszonyt ápoltak az álmába, küs hijján fröccsöztek félidőbe, mivel Külthammer Csubi őszintén rajongott a fudbalér, különös tekintetvel a Videotonra. Én, kérlek, idejárok operába, szokta vót mondani. Hogy vagy, Csubi, kérdte a kerál. Jól vagyok, uszodalássan, felelte tréfássan összecsapval a bokáját. de ezzel a melegvel már csak kőne valamit ügyködni. Bégyűrüzik ide, ahun csak éri, hejszen nem lehet mindenkinek úszómedencéje, akinek melege van, még ha mi es vogymuk félázsiáner létünkre a lankadék Ejrópa motorja. Természetessen ű törvényi megoldásba gondolkodott, mer a törvényi megoldások szerelmese vót, konstruktív ötletjeinek se szerit, se számát nem tutta. Hezzá igazi péntekéccaka-specialista vót, mastan épp azon a módosításon dógozott, hogy ülésszak meg szavazás nekül es lehessen törvént hozni, s akkó majd ű igenyesen a medencéjibű terjeszti bé online, hogy esztán a kerál saját kulcsot kap a jobb kezibe a Nemzeti Bankhó, meg egy alagutat a Kihaénnem térrül, legyen hun bonyolétani az unortodox tranzakciókot Európa okulására különös tekintetvel. Na jó, de konkrétan mi vóna hőség-ügybe tehető, kérdte a kerál, mer ugyan őnéki hivatalánál fogva nincs melege, tavasz olta látja, hogy a probléma nem gyökértelen. Kérlekszépen, motyogta a honatya az álombéli mobiljába, pofoneccerű, ha akarat van. Minden keráli közmunkás kap egy nagy legyezőt a Közgép beszerzésibe Köz-Kínábúl, oszt harmincöt fok fölött az ország kijelölt ponttyain közlegyezik szaporán. Mind a háromszázezer. Vagy hatszázezer, mer ugye az csak egy szám, excellenciás uram, ami jár minékünk. Nincs az még annyi numerikusan, te Csubi, mondotta szerényen a kerál. De végtagja csak több van neki es, replikázott a honatya. Fogjon két legyezőt vagy négyet, oszt ügyeskedjen, ha mán úgyes a levegőbűl él, de itt reabiccent a homloka a fröccsös pohárra, és fölriadott, amíg meg nem halt.
Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése