Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a
Mária országa űlt a márciusi hó alatt, minden világos vót, mégse vót reggel.
Annyiba vótak informálva, hogy a frissen kitűntetett elmenáci, a kerálpárt
szavazóinak eggyik legnépszerűbb ojságírója, Szaniszló tesvér tanétásaibúl
megtudhatták, ki kűtte a hófúvást, s mi célbú. Az emberszabású zsidók kűtték
rea a szkítamagyarra a Moszad robotrepülőjin. Na, mivel az effajta karcos
fővetés szembe állott az általa képviselt értékekvel, Balog miniszter végül
megkérte a díjazottat, szíveskedgyék a díjat visszaadni. De a nagy hezitáltába
elébb megjegyezte, hogy az ű rossz döntése méges jó döntés vót, s nyilván
Halász kolegát es az vezérelte a lobizásba, hogy a Szaniszló tesvér hallatára,
mint a tömjénére, az öszves hazaárúló visszaadta a korábbi díját, s tisztult a
névsor, ami rea es fért vérvonalice. De nemcsak evvel vót elfoglalva az ország,
kit vészek hányának, hanem a belügyminisztérijom esemesivel, melly szabálhont
beléhasétott a magyar délelőttbe. Föl es pesdült a nép, leste, mikó fogy el mán
a küs benzinje, mer akkó végre átülhet a szomszéd autójába, és így tovább, ha
köll péterpálig vagy amég a kerál meg nem köti a cipőfűzőjit, s el nem indul
kamerával, mikrobuszval, Pintér kolegával, hogy kimentse népit a hóbúl, s ha promt
Csíkszeredába valók, ehhő gratuláljon es nékik. Ez akkó vót, mikó a magyarok
fődje, három év renoválás után, ász-pász-mitkalimpász, Ejrópa
legversenyképesebb országja lett, de a távoli Jordániáig menően. Ebbe vita nem
vót, mer nem vót mirül. I. Fülkefor ollan kerál vót, hogy amire lesuppant, s
amijével, arra reamonta: ihol e’ a talpam, s onnantú ott es vót néki,
jancsiszeg se különben. Ki véle kötött ki, a tényekvel kötött ki, miknél csak ű
vót makacsabb egyedül. Brüsszelgették őtöt a mobil alaptörvényivel, hogy
szembemén az ejrópai evvel-avval, de ű oda konfront állott, s toppantott, hogy
tényeket akar. Akkó megen monták, de kórusba, hogy nékik alapos a gyanújuk, a
tisztőtt kolega szembemén mindavval, aminek a magyarok es a tagjai. De ű megen
toppintott, hogy mutassák meg néki a mindazt meg a szembét konkréten, mer
amivel gyönnek itt a kettősmérce-lóbálók, az nem tény. Hanem? Hanem az a tény,
amit ű akar. No, addig-addig burungérozott, hogy eccő reahagyták, oszt
megkerűlték, politikai családon bévül és küel. Ki lép jancsiszegbe, ha nem
muszájn? S mivel látták, ollan keráluk van, hogy ki nem adja kezibű a jogart,
míg csak rúg, harap s alaptörvénkezik, megkerűlték a magyarokat es országostúl.
Váltsák le magik, gondúták, mégescsak az ő jancsiszögjök. De nem váltották,
csökkent a rezsi, nőtt a népszerűség, ültek a magyarok egymás kocsijába, míg a
benzin tartott. Egyedül vótak, níztek bele a félhomályba, mi nékik a
legkedvesebb munkafény vót, amíg meg nem haltak.
Parti Nagy Lajos Magyar mesék című
sorozatának mai darabja az ÉS-ben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése