Dakota non boronat

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a győztes szabadságharc és hidegháború negyedik évibe a magyarok fődjit még mindég nem magyar főd vette körül. Mán csak ezér is legfő ideje lött megregulázni a meteorológiját! Mer az mégse vót rendbe, hogy gyütt a szél, ment a szél tökönpaszujonvást, s lengetett, amit tanát. Lengessen otthol, piacgazdasági környezetbe, vagy ahon akar! Le lett törvénkezve, márcziusi szél zászlót a magyaron küel nem lengethet, legföllebb a székelyekét, meg az árpádsávossat, ha valakit le kő rendezni a maga járásán. Lényegibe az únió majomzászlaja se vót tilos, arrú még Kövér László uram se tehetett, hogy nem vót rea tömegigény, csak lógott a sutba, s ványadott. Le es szették az illetékesek, köllött a nyél kaszára, kapára, hejszen valamire kapni köllött a magyar embereknek, mikó a bajnaista gázszógáltatók a szippant mohóságokban tövig húszták a gyufát kifele. Ez akkó vót, mikó I. Fülkefor eccőcsak drágállani keszte az áramot meg a gázt, s azt gondúta, ahogy röpűni tud, úgy evvel es elbír. Hejszen mire van az erő, mire a pungáshatalom, mire a dógozók állama, e híressen jó gazda, ha nem arra, hogy az eddigi szógáltatóknak alómarsot kévánva a rezsi csapját a maga csaposaival markótassa meg, de szorosan. Mer azoknak mán a markulás es tiszta haszon, hogyne adnák annyiér visszamenőleg es, amennyit a kerál mond a magyar emberek érdekibe, kiknek kerül, amibe kerül. Ki vót ez fundálva, le vót kormánrendelkezve, mint a parancsulat. Hanem erre micsinátak az elvetemült gázszógáltatók?! Szabálhont pucánkottak jogilag! A csűrés-csavarás leple alatt bíróságon támadták meg a magyar emberek eleven zsebjit. S mit tett erre a hatályos törvények alaptyán az elveteműt magyar bíróság? Az extraprofitty lovagjainak adott igazat! Föl es hördűtt erre a kétharmagyarság pógári pártja, majd el nem fúvintotta az ellenzéköt, a setétben bújkáló gázszógáltatók internacionalista csolkosát, ki avval vót megbízva, hogy figyelemelterelésbű az Alaptörvén módosétásával kekecójon, Édes kórusba az aberát Ejrópaval, kinek má Petőfink es megizente: foglalja ám tisztőtt / stratégiai partnerünk, a németek kurvannyát / nem a mü nemzeti rezsinket”. De hejába, mer a módosétás el vót döntvel, szakmai érv ellene nem szólt, erő erőt mos, Barroso orra attúl fokhagymás, dakota non boronat. Ozsonna után meg es szavaszták legott, szégyenpír orcájokat íziknyi el nem hatta, de elébb bévették utolsó módosétásnak azt, amivel mán három esztendeje kezdenjök köllött vóna: ha az úgynevezett „bíróságok” nem a magyar emberek érdekibe ítélnek, azt a legelső magyar ember facebook segedelmivel vagy baráti esemesbe bármikó megsemmítheti, átalírhassa, torkukon leszuszakolhassa, amíg meg nem halnak.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben