Sámli. (Avagy felcsútit látni = 10 centi plusz)

A felcsúti Gyöngyvirág Nyugdíjasklub 48 tagja (Tessely Zoltán országgyűlési képviselő vezetésével) a Parlamentbe látogatott, Orbán Viktor meghívására. Az ott készült képek tanúsága szerint a felcsúti nyugdíjasok magassága jelentősen az országos átlag alatt van – vagy a miniszterelnök nőtt meg egy fél fejjel örömében, hogy találkozhatott a földijeivel.

A fényképek forrása: Felcsut.hu

A tolerancia diktatúrája lenyomva a megroggyant, szekulárhitű Ejrópa torkán, mi a rák kockázatát ügön megnöveli

Egyszer volt, hol nem volt avvót, hogy I. Fülkefor a stadionyjábú átballagván a palotába, nem tért bé a pitvarajtón, hanem útba ejtette a magyar póstát. Vett ötszáz millióér elsőbbségi béleget, s levelet írt a népnek. Örömvel tudatta, túlzott deficiteljárás többet nincs, részletek a múlt havi MTV-híradóba, evvel es küljebb mentek az oroszok, de gyerekekre ügyelni az udvarban! Magyarország jobban teljesít, le a rezsivel, igyon a nép sok folyadékot, mer nyár van. Ami igaz vót, hejszen a magyarok Tavares-tépett, EU-vert fődjin akkaracska vót a meleg, hogy kiütte a hőmérők kujakját, s az es nyaralni vót, azki nem vót sehun, s lábát ki se tette. Vagy a kezit. De mán jobb vót magyar testrészt nem kitenni sehová őrizetlen, annak legalább, ki hétereő vót, nem köcsög, mer mán a magyarok küszöbin rázta a capcaráját az új világtrend. Ez a Heti Válasz címlapján volt látható, hagy szörnyűlköggyék a többségi magyar, hagy vásárulja a lapot, mibe bévül arrú vót szó, hogy némelly korcába a bolond világnak mán tilos akar eggy buzit es erőszakval átnevelni emberré vagy asszonnyá, továbbá tilos melegtárgyba es a gyűlöletbeszéd. Meg persze arrú es szó vót, hogy bezon vannak intoleráns melegek es, ami mélyen igaz vót, csak mire a sugalvány a címlapra kerűt, egy nagy tahória lett belüle. Uszítkozás, na. Az új világtrend penig nem más vót, mint a tolerancia diktatúrája lenyomva a megroggyant, szekulárhitű Ejrópa torkán, mi a rák kockázatát ügön megnöveli. Ezt jelképeszte egy erőst félmeztelen, szemtelen tekéntetű legén, ki USA-görliceként illegette magát, a nyújorki szabadságszobros asszon tövisglóriáját, a rettenetes bujaság színbólumát viselve a fejin. Hogy máshun mit, lehet képzölni. De nem köllött ahhó hetilapot óvasni, hogy lássa, ki nem vak: a Merkel–Reding–Putyin–Bajnai-tengely mentibe többségi nemzeti asszon vagy ember többségi nemzeti gyereket az udvarbú ki nem eriszthet, maga úgy ki nem léphet, hogy ne fenyegetné az alapvető jogait a homoszexuálisok mozgalma. Mer ezeknek mán rég nem az állétólagos diszkriminácijó ellen viszket az aberrájok, hanem a melegviláguralom megszerzésiért a liberálisokval karöltve, hogy mást nem mongyunk. Mán a többség odavonatkozó jogai es meg vannak kérdőjelezve, hogy buzit látval hangossan buzizzon, és a nyilvános miskárolás bévezetésit követelhesse, ha ez a nézete, vagy a kényszergyógykezelést saját kőtségen munkatábori körülmények között. Penig ez vóna a minimum, az annyok micsurinját, ami a sok multiköcsögöt végre észhöz téríti, mielőtt végkép a nyúl viszi a puskát, s télleg baj lesz. Mer ettő addig hergelődik az intolerancija demokráciája, hogy eldobja a kalapácsot a tiszta férfiúság agya, oszt nagyobbat csap oda, mint szeretné. És akkó maj lehet ajvékóni, mer lessz mér nyóc napon túl es, amíg meg nem halnak.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Mingyán választás lessz, monták, trafikosaink nékül nem lesz négyharmad, há hogy a merkel putyinjába engedhetnők el a kezöket?!

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy közterűleten nem vót szabad dohánozni többet Fülkeufóriába. Otthol es csak akkó, ha engedélye vót a 18 karikás alattvalónak saját magátú, mihő nyomtatvánt, s illetékbélyeget a körzeti dohánbótba vásárolhatott. Nagy lépés vót ez a dohánzás hydrájának nyakára Európa-szerte, ennélfogva a Morris Fülöp Tüdőszanatórijomba lett béjelentve, hon egy füst alatt bémutatták a színmagyar Hungária cigarettát es, ami trikolóros vót, hősökterés, s erőst növelte a nemzeti büszkeséget, mire több ok vót, mint kóbász. Hanem támatt egy küs ellentmondás, mi a fejlődés alapja Gordiusz óta, azt át köllött ugorni. Ahogy szorút vissza a dohánzás, úgy apadott a haszon es, fidesztrafikosnak es, a nemzeti dohángyárnak es, ki dettó a profitbú élt, ha nem es extrábúl, mint hajdan. Na, öszveűltek a bréjnsztormingisták, kitették a laptopot törvénjavaslat-üzemmódba, rágyútottak. Mingyán választás lessz, monták, trafikosaink nékül nem lesz négyharmad, há hogy a merkel putyinjába engedhetnők el a kezöket?! Meg a Continentalét! Há mintha a sajátunkba harapnánk! Akkó eggyikük, ki átalános specialista vót egyéni indétványba, a homlokára csatténtott, s aszonta. Hékapajtikák, há vásároljuk föl a cigerettát, ami csak el nem fogy a nemzeti trafikbú, mind egy szálig, oszt kalap. Mit kalap, tromfult rea a másik, kidobni mégse dobhassuk ki az ablakon, ha mindenhun tilos a dohányzásunk! Azt el is köll szívatni valakivel! Úgy van, monta a harmadik, az únijó labancpénzibű építünk elszívókat, minden önkormánzat mellé eggyet, hon a pógármester igényel a cigaretta-kontingencsbűl. Kiírgyuk a kerállami pályázatot, megnyerjük, megépítjük, semmi fakszanádé, zárt helség kéményvel, dohánzóasztal, lóca, klotyó, tűzoltó-kabinet. Mán csak egészséges felnőtteket köll keresni dohánzási közmunkára, kikbe van svung, kik ha vóna mibű, s vóna hun, színák szabadidőbe es. Tiszta halivúd, nem koszos, nem nehéz, ülőmunka s kézi‑. Odalenn, az áldott magyar vidéken, ölni fogja érte egymást a közmunkás. Mán csak az egésséget kő megoldani, eszénkedett a negyedik, hogy szó ne érje a ház elejit. Naná, hörrentek rá a többiek, hozatni köll vélük egy papírt a háziorvostú illetékbélyeggel, hogy nincs problémájuk. Oszt csak úgy ücsörögnek, dohánoznak napestig, tűnődgetett az első. Mér, van annál jobb, kérdte sóhajtval a másik. Csak mink nem engedhessük meg magunknak, bólogatott búsan a harmadik. Na, de inkább örvendtek, mint szomorkottak, béírták a laptopba a törvént az EU-kompatibilis Nemzeti Elszívókrúl, megszavaszták, oszt hatály. Annyi vót a jelentkező, havi turnusba köllött váltani őköt, szítta a nemzeti fölösleget a nemzeti fölösleg, s mint a nótába, egy kémény, ha nem több, minden magyar faluba füstölt már, vót hová fészkeljen a magyar gólyamadár, amég meg nem halt.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának e heti darabja az ÉS-ben

Országimázs-építés

Barcelona, Szent Család-templom, Spanyolország

Felcsút, Szent Orbán Család-stadion, Magyarország

Ki ma banktú lízingel, hónap liberális, hónapután köcsög

Egyszer volt, hol nem volt, vót eccő eggy ember a magyarok fődjin, ki a strázsán, hova vándorszínész ősei állétották, hun prémesbe vót, hun pitykésbe, hun sisakosmilitárisba. Maga vót a híres érpataki modell. Egy dógot nem szívölhetett pógármester lévire, mer az es vót a modellkedés mellett, a másságot a sajátján küel. Meg még a buzit, a lízinget, a bankot és a mocskos liberálist. Na, nem es vót illen az ő akáclombos falújába eggy se, aki bétolta tán az aids-es géber képit, lábaseértozott hamar. Ollan ember vót, ki messzire hátrafordúl, de előre nyilazik! Valahánszó békapcsót kamerát s csíkos zászlóval fődíszített gyermeket látott, cippentett a táltostelefonjával, s mán flashmobnak es vót öltezve. Elibük penderűlt a hehedett pulyáknak Álmos vezér képibe, s a térségi sportnap eredményhírdetése céljábú kihírdette, hogy azki ebbe a magyar hazába él, és a problémája lévin magyar orvoshó fordúl vagy pláne rendőrhő, az mimimum, hogy tarcsa bé és szeresse a magyar hagyományokat. Mer ebbe a faluba az járja, hogy a magyar embereket visszaszoktassák az őseik örökségire, kinek penig ez nem teccik, annak nem kötelező, fáradjék föl a liberálisokhó a buzifelvonulásra köcsögnek, ha ötödikes, ha nem. Eccő addig eszekedett a világ folyásán, meg a magyarokén, míg oda nem jutott, hogy van sok jó dolog, meg előremutatérum, de a hendméd kőtörés bórzasztójan háttérbe van szorúva a Kárpátok ölin. Bezzeg a buzik! De igaza van a Putyin elnök úrnak, ki a konzervatív eszmerendszer fényinél hétszencség, hogy követ töretne vélök, ha ösmerné az ű idevonatkozó modelljit. Na, abbahejbe elévette a kakukkos fakameráját, oszt készített eggy demót a világ pógármestereinek, hogy megsegétse őköt a liberálisok elleni harcba, mit kőtörésvel érdemes kezdeni, ha eggy illetőt a bíróság közérdekű munkára ítél fajra való tekintetvel vagy anélkül. S nem ám lapátra támackodás meg herevere! A kőtörés ügön hatékony a fizikai munka tekintetibe az elkövetőre, dettó a telepűlés, sőt az egész nemzet relácijójába, ha ebbe találja meg a kitörési pontot úgy népgazdaságilag, mint erkölcsileg. Mer így nem kő megvásáróni a méregdrága apró követ a kátyúkhó, ha vannak, ha nincsenek, de azon lehet segéteni. Legföllebb kalapács kő, ha nincs az egyénnek saját. A munkavédelmi sisakot elég reafotósoppolni a fejire, garázdába nem üt a ménkő. Ha tehát a kolegák Hencidátú Moszkváig cselekvőleg főkarúnák az ű kezdeményezésit, lenne munkahel bővön rabnak es, szabadlábúnak es, nem beszélve, hogy kőtörés irmangját veszi az eszehánt lízingölésnek a zsírjahízó bankoktúl, úgy a drága külfődi „munkagép”, mint hasonló csilivilik vonatkozásába, hejszen ki ma banktú lízingel, hónap liberális, hónapután köcsög. Nem jobb, ha addég jár a kútra, amíg meg nem töri?

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

A Lenyulak szigeti lóvasút, mit fődíszített proletárgyerekek húznak majd közmunkába, lovastúl

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy Péter-Pálra Orbán Viktor országában a sík erő meghoszta a maga kalászát, ha teccik, a sikert. Mán csak a vakja és a négy milijó szegénye nem látta, hogy I. Fülkefor lött a legsikeressebb kerál a demokrácija figefája alatt közel és távol. Há hogyne, ha törvént hozott hat marékval, s annak bétartásával megszereszte magának és a tisztőtt udvartartásának, ami köllött, vagyis járt, s ha mán járt, hogyne köllött vóna! Tejet, mézet, fődet, vizet, napfőkeltet, naplementet, ügyészséget, parlamentet, ellensúlyt és féket, fővárost és lekvárost, béfolyást és kifolyást, tömjént, mirrhát, stadionyt, hon a fű kövér, ott vót néki lepapírozva, lesimicskázva minden, a kincstárba. Csak ám ez a „kincstár” nem eggy lézerporoszlók őrözte bankobjektom vót, hanem az öszves. Maga az ország, na! Az üvé vót, meg a küssebb-nagyobb trafikosaijé, hogyne védte vón meg! A magyar emberek zsebit, mellybe az ű keze vót tövig! Ami eggyetlen zseb vót lényegibe, a Haza Zsebe, s nem vót eladó, mer mán meg vót véve családilag, nadrágostúl. Megvót a buli ezer évre, az Únijó atta a pézt, s amég adta, pampoghatta, hogy jogállamiság meg Alapszerződés. Igenyesen jól jött a kekecériájok, lehetett kaszabaszálkodni a komonikácijó éretten ringó kalászi közt, hon szóvivőktű övezve ügön szerette morzsógatni a kerál a magyar búzát, minek a legnagyobb a sikertartalma. Hogyne vóna, ha eccő sikeres a kerál, s lába nyomába a magyarok, fölfüggesztett tekintetvel egymásra. Minek níznének másfele? Ahont csak megfordúl I. Fülkefor, csökkent eggyet a rezsin, fültövön ver egy bankot, nyújt egy szárnyat-combot, a hóttakat kacagányostúl föltámasztja, keze eggy mozdúlatával megkékölteti a vizet a sokat szenvedett Lenyulak szigetin, mellyet mast foglalt vissza Tarlós komájával a komonistáktól, kik húsz évig akadályozták bunkerharc keretiben a lóvasút kiépítését, mit eztán fődíszített proletárgyerekek húznak majd közmunkába, lovastúl. S ha ez nem vóna elég, eccő majd elég lessz, mer 2020-ra egymillió új munkahel lessz, kőtörési pontok százaival!!! Az penig, hogy a sikertelen brüsszeliánusoknak van képök eggy sikeres ország sikeres fejit okétgatni, az a Redingné-Tavares-Bajnai Gárda elharapózásátúl van, nem mástúl. Penig szorul a hurok, Lovas ojságírónak bármikó fölbugyog a titkos forrása, ki ollan részletekrű számol bé, ha köll, mikhő képest a paksi csőszkunyhó pölyhő csibebabaház. S ha ezek után, nagy rajtkapottságokban, a liberrált fantáziájok talaján elmarasztalnák, mi több, szovjetmód gyámság alá vonnák a Nemzeti Siker Földjit, mire Kövér uram szerént es bővön van esély, avval nem köll foglalkozni, szemtelen pártküzdelem, retoripityom, mi a magyarok kerálátúl Jeruzsálem, nem Makó, amég itt nincs a vége, fusselhadval vagy anékül.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben 

Két asszony

Balra: egy - a második elvesztett választása előtt álló - sikertelen politikus felesége 

Jobbra: Európa legsikeresebb miniszterelnökének hitvese