Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy
Péter-Pálra Orbán Viktor országában a sík erő meghoszta a maga kalászát, ha
teccik, a sikert. Mán csak a vakja és a négy milijó szegénye nem látta, hogy I.
Fülkefor lött a legsikeressebb kerál a demokrácija figefája alatt közel és
távol. Há hogyne, ha törvént hozott hat marékval, s annak bétartásával
megszereszte magának és a tisztőtt udvartartásának, ami köllött, vagyis járt, s
ha mán járt, hogyne köllött vóna! Tejet, mézet, fődet, vizet, napfőkeltet,
naplementet, ügyészséget, parlamentet, ellensúlyt és féket, fővárost és
lekvárost, béfolyást és kifolyást, tömjént, mirrhát, stadionyt, hon a fű kövér,
ott vót néki lepapírozva, lesimicskázva minden, a kincstárba. Csak ám ez a
„kincstár” nem eggy lézerporoszlók őrözte bankobjektom vót, hanem az öszves.
Maga az ország, na! Az üvé vót, meg a küssebb-nagyobb trafikosaijé, hogyne
védte vón meg! A magyar emberek zsebit, mellybe az ű keze vót tövig! Ami
eggyetlen zseb vót lényegibe, a Haza Zsebe, s nem vót eladó, mer mán meg vót
véve családilag, nadrágostúl. Megvót a buli ezer évre, az Únijó atta a pézt, s
amég adta, pampoghatta, hogy jogállamiság meg Alapszerződés. Igenyesen jól jött
a kekecériájok, lehetett kaszabaszálkodni a komonikácijó éretten ringó kalászi
közt, hon szóvivőktű övezve ügön szerette morzsógatni a kerál a magyar búzát,
minek a legnagyobb a sikertartalma. Hogyne vóna, ha eccő sikeres a kerál, s
lába nyomába a magyarok, fölfüggesztett tekintetvel egymásra. Minek níznének
másfele? Ahont csak megfordúl I. Fülkefor, csökkent eggyet a rezsin, fültövön
ver egy bankot, nyújt egy szárnyat-combot, a hóttakat kacagányostúl
föltámasztja, keze eggy mozdúlatával megkékölteti a vizet a sokat szenvedett
Lenyulak szigetin, mellyet mast foglalt vissza Tarlós komájával a komonistáktól,
kik húsz évig akadályozták bunkerharc keretiben a lóvasút kiépítését, mit eztán
fődíszített proletárgyerekek húznak majd közmunkába, lovastúl. S ha ez nem vóna
elég, eccő majd elég lessz, mer 2020-ra egymillió új munkahel lessz, kőtörési
pontok százaival!!! Az penig, hogy a sikertelen brüsszeliánusoknak van képök
eggy sikeres ország sikeres fejit okétgatni, az a Redingné-Tavares-Bajnai Gárda
elharapózásátúl van, nem mástúl. Penig szorul a hurok, Lovas ojságírónak
bármikó fölbugyog a titkos forrása, ki ollan részletekrű számol bé, ha köll,
mikhő képest a paksi csőszkunyhó pölyhő csibebabaház. S ha ezek után, nagy
rajtkapottságokban, a liberrált fantáziájok talaján elmarasztalnák, mi több,
szovjetmód gyámság alá vonnák a Nemzeti Siker Földjit, mire Kövér uram szerént
es bővön van esély, avval nem köll foglalkozni, szemtelen pártküzdelem,
retoripityom, mi a magyarok kerálátúl Jeruzsálem, nem Makó, amég itt nincs a
vége, fusselhadval vagy anékül.
Parti Nagy Lajos Magyar mesék című
sorozatának mai darabja az ÉS-ben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése