Egyszer volt, hol nem volt, vót eccő eggy
ember a magyarok fődjin, ki a strázsán, hova vándorszínész ősei állétották, hun
prémesbe vót, hun pitykésbe, hun sisakosmilitárisba. Maga vót a híres érpataki
modell. Egy dógot nem szívölhetett pógármester lévire, mer az es vót a
modellkedés mellett, a másságot a sajátján küel. Meg még a buzit, a lízinget, a
bankot és a mocskos liberálist. Na, nem es vót illen az ő akáclombos falújába
eggy se, aki bétolta tán az aids-es géber képit, lábaseértozott hamar. Ollan
ember vót, ki messzire hátrafordúl, de előre nyilazik! Valahánszó békapcsót
kamerát s csíkos zászlóval fődíszített gyermeket látott, cippentett a
táltostelefonjával, s mán flashmobnak es vót öltezve. Elibük penderűlt a
hehedett pulyáknak Álmos vezér képibe, s a térségi sportnap eredményhírdetése
céljábú kihírdette, hogy azki ebbe a magyar hazába él, és a problémája lévin
magyar orvoshó fordúl vagy pláne rendőrhő, az mimimum, hogy tarcsa bé és
szeresse a magyar hagyományokat. Mer ebbe a faluba az járja, hogy a magyar
embereket visszaszoktassák az őseik örökségire, kinek penig ez nem teccik,
annak nem kötelező, fáradjék föl a liberálisokhó a buzifelvonulásra köcsögnek,
ha ötödikes, ha nem. Eccő addig eszekedett a világ folyásán, meg a magyarokén,
míg oda nem jutott, hogy van sok jó dolog, meg előremutatérum, de a hendméd
kőtörés bórzasztójan háttérbe van szorúva a Kárpátok ölin. Bezzeg a buzik! De
igaza van a Putyin elnök úrnak, ki a konzervatív eszmerendszer fényinél
hétszencség, hogy követ töretne vélök, ha ösmerné az ű idevonatkozó modelljit.
Na, abbahejbe elévette a kakukkos fakameráját, oszt készített eggy demót a
világ pógármestereinek, hogy megsegétse őköt a liberálisok elleni harcba, mit
kőtörésvel érdemes kezdeni, ha eggy illetőt a bíróság közérdekű munkára ítél
fajra való tekintetvel vagy anélkül. S nem ám lapátra támackodás meg herevere!
A kőtörés ügön hatékony a fizikai munka tekintetibe az elkövetőre, dettó a
telepűlés, sőt az egész nemzet relácijójába, ha ebbe találja meg a kitörési
pontot úgy népgazdaságilag, mint erkölcsileg. Mer így nem kő megvásáróni a
méregdrága apró követ a kátyúkhó, ha vannak, ha nincsenek, de azon lehet
segéteni. Legföllebb kalapács kő, ha nincs az egyénnek saját. A munkavédelmi
sisakot elég reafotósoppolni a fejire, garázdába nem üt a ménkő. Ha tehát a
kolegák Hencidátú Moszkváig cselekvőleg főkarúnák az ű kezdeményezésit, lenne
munkahel bővön rabnak es, szabadlábúnak es, nem beszélve, hogy kőtörés irmangját
veszi az eszehánt lízingölésnek a zsírjahízó bankoktúl, úgy a drága külfődi
„munkagép”, mint hasonló csilivilik vonatkozásába, hejszen ki ma banktú
lízingel, hónap liberális, hónapután köcsög. Nem jobb, ha addég jár a kútra,
amíg meg nem töri?
Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai
darabja az ÉS-ben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése