Ma reggel kezdett keringeni ez
a szöveg a neten, és biztos voltam benne, hogy ócska hamisítvány.
Nemcsak az utoljára az ötvenes
években dívó stílus, az elképesztő szóhasználat miatt nem akartam elhinni, hogy
valódi a szöveg, hanem azért sem, mert mivel legalább három hete kellett megíródnia,
elképzelhetetlennek tartottam, hogy ennyi idő alatt nem akadt egy sem a
címzettek között, aki megosztotta volna a közvéleménnyel a felháborodását.
De amikor pár órával később
Baldauf László (a képen balra)
büszkén hitelesítette a felhívást (lásd itt), kénytelen voltam tudomásul venni, hogy ezek
szerint a több száz CBA-boltvezető mindegyike hallgatott erről mostanáig. Vagy azért,
mert nem talált benne semmi kivetnivalót, vagy azért, mert annyira meg van
félemlítve.
És talán ez a legelkeserítőbb ebben
a szörnyű történetben.
A bejegyzés megírása után találtam a 444-en (lelőhely a budapesti Nagymező utcai CBA-bolt külső fala):
Ez annyira szánalmasan kisstílű, hogy már kimondottan mulatságos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése