Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy I. Fülkefor megizente a sok furszargó jogásznak, tessék mán ne a jogon muszkulérozni, ha eccő annyira heppenkednek ezek a suttyó devizahiteles embertársaink. Ez mán az ócsája vagy asse, mer kinek esze vót, mán rég kifüzette jóljártába, méges kévánatos vóna, ha az igasságszógáltatás amblokk az ű ódalokra állana per esetin, de legalább ne a bankéra. Mindenhogy ez lesz a vége, az igasság, de méges jobb, ha bíróság rendezi le. Ehhő bővön elég a nemzeti jogegység rendszeribe, ha úgy ítélnek, ahogy a felelős magyar kerál megmongya. Audi a túra, et altera pars, magyarul nem kéri ingyenbe, mindenkinek zsebibe van a marsalbot. Mán ugye annak ki megérdemöli, s nem tekintélylejáratgató aknamunkás! Amég Főpedellus uram a Lex ittrend nevibe fő nem álléttassa a derest, női-férfi mozsdóval, gyóntatófülkével, őtözővel, oszt el nem feneköli az öszves monoklipólós illetinát az erőszakos abajgásával, minek tán még hellye es van a maga helyin, de az a hely nem az ország háza, hon elítélt nőverő nem ül eggy se, minden más csúsztatás, letyepetye. De ebbűl es csak a komofeminista botrán lett vóna, a deresbűl, jobb es, hogy Kövér uram epp nagyobb dologba járt. Abba, hogy elévegye a hároméves ötletit, s béadassa Egyény Indétvány képviselőtársával alkotmánmódosétásra: eztán a kerállam a közjó, sőt, a közjobban érdekibe átvállalhassa mindazok voksját, kik csak bambázkodnának az urna előtt, ikszölnének széjjelfele, akar az ökörhugyozás. Mingyán nem lenne többet tűzifamutyi, bökömcsalás, tökömvidejó. Nem kőne kampány, aki tuggya, tuggya, a többitűl meg át vóna ruházódva. Létregyönne egy nagy unortodox szerv, ezer autó, ezer telefon, oszt haladnának házrú házra a szavazatközmunkások, szabálozott keretek között, szabott árakon. Akar menni a néni kireszavazni sárba esőbe? Nem es tuggya? Na, akkó jó, itt van tízezer forint és csókulom, tessék szíves aláírni. De tényleg? Tényleg. Adómentes, kápé. Hezzá tessék, keráli bizonyságlevél a haza szógálatáér, meg kafeterijának egy komplett családi belépő a Felcsút Ferenc Akadémia öszves otthoni meccsire, de aztán regisztrálni ám a helyszínen, mer ahogy gyütt, mehet is az a tízezer! Eggy kisebb stadiony árábú kigyönne, oszt márciusra bővön megvóna az a másfélmillijó szavazat, mi nem a másé. S mi az a tízenötmilliárd pöket forint a megnyúgtató eredménhő képest!? Mer ezt a kontingencset nem a pártérdekek, hanem a haza érdeke mentin osztaná széjjel eggy független grémium, ki magábú a kerálbú, valamég Kövér és Áder urambú állana. Az Alkotmánbíróság ebbe belé nem fog szólni, ellesz az a fabetétes Audival meg a mennyei metálfényvel életfogytig. Mire penig a brüsszellentérek fölébrednének, mán meg vóna a választás nyerve száz percentre, plusz a kádéempé. Aki penig húzódozik s nem becsüli a kicsit, maradgyon otthol, amég van neki.
Parti Nagy Lajos Magyar mesék c. sorozatának e heti darabja az ÉS-ben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése