Pancho vs. Pepe

Orbán Viktor magyar miniszterelnök háza

José Pepe Mujica uruguayi elnök háza

Mártírok

Ilyenkor húsvéttájt két ember jut elsősorban az eszünkbe: Jézus Krisztus és Schmitt Pál. 

Az utóbbi nemcsak azért, mert mélyen egyetértünk azzal a párhuzammal, amelyre a KDNP tatabányai alapszervezete az itt olvasható nyilatkozatban, Kiss Antal nemzetbiztonsági főtanácsadó pedig ebben a lényeglátó és mélyen megindító nyílt levelében mutatott rá  - vagyis a Jézus és Schmitt Pál mártíromsága közötti szembetűnő egyezésre -, 

hanem azért is, mert az emberek embere 2011-ben épp húsvéthétfőn írta alá a népünk által már alig várt alaptörvényt.

És ezzel még nincs vége a Schmitt Pál és a feltámadás ünnepe közötti szoros kapcsolatnak: most olvastuk - legnagyobb örömünkre -, hogy a felcsúti lakosok évszázados álmának megvalósulása, a Pancho Aréna húsvéthétfői megnyitásán 

nem más mondja az ünnepi beszédet, mint a fehérvári VIP-páholy egyik leggyakoribb vendége, a világ sportjának emblematikus alakja, a NER motorja, a magyar nyelv őre, a közjogi méltóságától és doktori címétől oly nemtelen eszközökkel megfosztott Schmitt Pál. 

Jelkép erejű ez a döntés: a felcsúti aréna kristálytiszta és átlátható történetét aligha lehetne stílszerűbben megkoronázni, mint az ugyancsak támadhatatlan és szeplőtlen életútú Schmitt Pállal.

Már csak húsz évet kell kibírni

Merthogy 2034-ben új miniszterelnökünk lesz: Balogh Orbán Viktor.
Íme, a bizonyíték (1:38-tól):



Itt látható a büszke édesapa:

Akié az urna, az viszi a belévalót

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a tízmillijó honos magyarokbúl eggy szép, napföllement vasárnap több mint két millijó kétszázezren voksútak az ű el nem múló keráljokra s tisztőtt pártjára. Vót továbbá eggymillijó ollan magyar, kü ennek a forrófejeő unokaöccsit, a fajvau Jobbikot igenlötte a maga járásán. Az igasság kedviér, ha magyar, ha nem, hezzá kő tenni, vótak némelek, lényegibe másfél millijóan, kük hagyták magikot megtéveszteni a kormányváltista meg elempista kunbéláktú, nevezzék magikot akarhogy a küs időben, mi hátravan nékijök. S vót még három millijó kétszázezer, kiér nem gyött se kisbusz, se gulyáságyú, ki mán itt se vót és itt se lessz, s kinek mán az igenje őttést se hiánzott a nemzeti átütéshő. Ami akkaracska vót, hogy egyedűl a magyarok kerála látta bé a dimenziójit, mikó a szokott alázatával kinyilvánétotta: az igen testté lőn. Evvel, ha ki nem tutta vón, esmég bizonyossá lött, hogy Ejrópa legegységessebb nemzete a magyar, hun a szűk „negyed”, ha parlamentileg jól megpatkúlják, maga lesz a táltos kétharmad, mer a magyar negyed má csak illen küsgömböci természetű. A választékony magyarok negyvenöt percentjibű ekkora mahománcs töbség sehun se kunkorkodik elé, csak Fülkeufóriába, hon az únortodox választási regula előre bébiztosétja az utólagos akaratot. Akié az urna, az viszi a belévalót.  Kinek jut, békapja, kinek nem, békaphassa. Kinek mi jár, azt. A választási számtan nem jelmezbál! I. Fülkefor, mikó a világraszólás másnaptyán kérdezgetni keszték a tökömke világlapok, nem es értette, mi a szófiját akarnak tüle, mikó eggy szittya magyar szóba elfér a magyar jövő: folytatjuk, Patyomkin ad astra. Állt ott az egetrengető választási zakójában, s elmondotta: azáltal, hogy a magyarságikra nézvést magyarok mindenike őtöt akarta egyedül, a választási törvényre es igent mondott, minek következtibe csak I. Fülkefor nyerhetett, más senki. Lényeg a lényeg, az ű kis alattvalói világos és elsöprő igent montak a négy fülkeforradalmi esztendőre, a felcsutizált kerállami stadionországra, a jog rezervált asztalára, a közgépbeszerzésre, Mészáros bíró uramra, a kivándorlottakra, a négymillió magas- és mélyszegényre, a trafi- és közmunkáliára, a széjjelinasított, öszverózsikázott közoktatásra, az egész kereszténynemzeti fajszotyolára, közepibe Csendőr Gábriel emlékművivel, mellynek a kerál mán első munkanaptyán folytatta az építtetésit, epp aznap, mikó megkapta a Mazsihisz gratuláló levelit, arrúl, amirűl. Aztán elgyött a dicsőséges fülkefolytatás második meg harmadik napja, s elgyön mind a többi, amíg eccő vége nem lessz. Nem lessz abba túl sok vigasz, azki gazdag, mint olly sokszor, elfut véle szépen ofsor, azki szegény, annak annyi, annak nincs hová rohanni, azki penig se ez, se az, egérirtást vállal, hozott szalonnával.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai - és egyben, sajnos, utolsó - darabja az ÉS-ben
 

Így kell ezt csinálni

Fidesz:
2002: 2,31 millió szavazat, 2. helyezés, vagyis vereség
2006: 2,27 millió szavazat, 2. helyezés, vagyis vereség
2014: 2,1 millió szavazat, 1. helyezés, kétharmados győzelem (ráadásul: "Még soha nem volt ilyen egységes az ország")

(De legalább ilyen fontos: ha lett volna kire szavazniuk 6-án a nem szavazó millióknak, akkor kitalálhatott volna bármilyen választási rendszert a Fidesz, most nem a demokrácia és a jogállam végleges lebontásának négy éve előtt állnánk.)

Földönfutók

"Ha nincs nemzeti kormány, földönfutóvá tesznek a saját hazádban!" - mondta ma a nemzeti kormány miniszterelnöke.
Az alábbi montázson néhány, a nem nemzeti kormányok alatt földönfutóvá vált ember látható.

Ajállott a magyar tökön-paszúlyon, osztán cseréte, fénymásóta eszeszélin az íveköt

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, mán a vak es látta, hogy a fideszmagyarság négy esztendőcske alatt lezavart eggy pógári forradalmat, eggy ejrópai szabaccságharcot, valamég megalapozott eggy bódog békeidőszakot, de mint a sátorcövek gránitbú, olyat. Akkó az al- és fővezérek szépen fölőtözködtek óriásplakátba, oszt várták szerelmetes mátkájokot, a szépséges Április Hatodikát, kit a biztonság kedviért mán jó előre s minden eránból elháltak a jognak asztalán. Addig-addig, hogy az urnás kézfogóra csak a kihirdetés maratt, meg a hétmérfődes lakadáré. I. Fülkefor gyüttibe-mentibe világosan megmonta, hogy mivel van még kévánnivalójok bővön, folytatni fogják, méghezzá ott, ahun abbahagyták, de tűzön-vizen keresztül. Hát hogyisne, ha eccő nékik állanak az öszves csillagok!? Évek olta állétgatják őköt törvényvel es, törvény nekül es, választani csak pontosan, szépen. Nyermagyar mán csak azér se szavaz másra, mint a kerálpártra, mer az pöketnyit se hasznosul, nem beszélve, hogy úgyes kitudódik. Ha máshogy nem, a kormánsajtón körösztül, ki bármikó közli a listát, ami járhat kellemetlenségvel, mitű félni nincs oka annak, aki. Aki meg nem, annak az öszves csalárd mesterkedése le lessz leplezve, és nem úgy, mint a szegény lesasolt Gábriel, kit rendes törvényi háttér híján, elszabotált a nemzetközi károgajvé! Mivel a kerál megengette, lett annyi párt, mint a piranja. Ajállott a magyar tökön-paszúlyon, osztán cseréte, fénymásóta eszeszélin az íveköt, hadd nyerjen mán pár milliócskát, kinek ez es ölég, s belé senki dógába szóni nem akar. Vót es ollan combos listája az indúlóknak, hogy kilógott a fülkébűl. S akkó még ki se hírdették, hogy eggy kivételivel az öszves pártot ki köll satérozni a tisztőtt választónak, méghozzá szöveges indoklás kíséretibe, ami marad, az alatt köll a nevet-lakcímet főtüntetni, s úgy bédobni. Hanem I. Fülkefornak vót egy nagy szívfájdalma! Hogy hejába akart ű vitázni, mer akart, hejszen akkó elme az elme, ha szikrázik a pengéje, nem akatt néki ellenfele. Szaladgált es fő-le Szaud-Arábiátúl Nyíregyházáig, legósvödörtű nyergesvontatóig, hogy megtalálja a méltó vitapartnert. Kínálkoztak jelöltek, de ha megvakartatta az ember a KVH-val, valahányrú kiderűt a simongáborérintettség, meg hogy kora gyermekkorátú Zuschlag kolega teli nejlonacskóji zizögnek a párnája alatt. Horibile mindnek bissau-guineai útlevele vót vagy lesz valami széfben, amit szívroham keretibe menetrendszerűen lefoglal a Kerálvédemi Hatóság. Így lett, hogy nem vót mit tenni, I. Fülkefor a vita estéjin, március 33-dikán két Orbán Viktor vót, és jáccott egymásval. Sőt szabálhont vitázott, fölényessen bébizonyétva, hogy azki nála jobb, az es ű. Még jó, hogy Obersovszky uram ott vót gombolyagnak, s addig gurulgózott, addig dorombút, míg csak győsztesnek a győsztest ki nem hozta.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Táplálékkiegészítő

Szerencsére csak iskolákban tilos a választási kampány, óvodában nem.

(Tumblr / csattogoslepke)

Lám, egy szabad országban közel engedik a rajongókat

London

Phenjan, 2014

"Folytatjuk"

Itt találtam.

A szabaccság annak való, ki tuggya, kitül kapta, s kinek köszönnye meg a térde alázatos szívivel

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy I. Fülkefor, miután áthessintette délutánra a nemzetre leső szélvihart, a mikrofonjáhó lépett. Epp megnyitotta vón, mit ilyenkó szokott, a száját, mikó 48-as lépteket hallott, amikvel óriások közeledtek. Abbahejbe főhágott eggyikök keszeg vállára, s máris monta, amit látott, hogy eggy új és nagyszerű korszak kapújában vogymuk, hová ha belépünk, legott a saját lábunkra állunk, Hölgyeim és Uraim. Igy es tett, s a kőttő hajába kapackodva bévallotta, hogy ű, mikép a magyarok mind, 1848 olta belé van szerelmesedve Március Idába, ki minden évbe más és más, de az idén kivált, mivel Április Hatodikának híjják. Mer akkó a magyar végre másoccor es kézbeveszi! Hejszen ha mindég az történt vón, mi a sors könvébe vót, mán rég a szociálizmus likas ladikján süllyedtünk vón el a német rócsildadósság tengeribe, hátunkon adósságleveles kódistarisznya. Ellenberger mi történt?! Az, ami. Fő se lehet sorúni a hosszú útat a putyin-pajszerval fölfeszétett adósságcsapda ajtajátú a magánnyugdíjpénztáréig, s vissza! No, így tornáckodott a kerál a Petőfi Sándor vállán, ammeg, izgága fijatalember lévire, megindút a várasban tének s tovának, nyomába a nép, ügön örvendve, hogy itt a nemzeti érzelmű János Vitéz, ki nem alkuszik, s erőst kurvanyázza a Merkelnét a cinkosaival együtt. Éjjeneszték, tapogatták, butykosát majd meghúzták. Egyre kérlölték, mongya el a talpramagyart, meg az Akasszátok fől a királyokat-ot, s küs hijján kevesbé figyelmeztek a magosban I. Fülkeforra. Penig ü mán ott tartott, hogy a kétharmados nemzeti sastoll vérivel négy esztendő ólta új sors könyve íratik. De ám arrúl a szabaccságrúl, mit nem a huncfut idegen hozott és vitt! És nem ám labancok, pufajkások meg háromezer milliárdos muszkavezetők segedelmivel! Hanem ű maga adományozza az arra érdemesöknek, lévin a szabaccság annak való, ki tuggya, kitül kapta, s kinek köszönnye meg a térde alázatos szívivel. Mer amit adni lehet, azt kellő törvényi főhatalmazásval visszavenni es lehet a legegységösebb nemzet ama részitűl, kü kétséges, hogy hezzá tartozik-e eggyáltalán! Nagy ámbolyogtukba ekkó értek oda a nemzet mélygarázs alapú szívcsakrájáhó, a szipen kikövezett Kihaénnem térhő, mi a 44‑es állapotok szerént szabadtéri zuhanyozónak lött kialakétva, epp a medence vót sekélyke. Hanem ott mán erőst legyöhetnékje vót a kerálnak, izgett-mozgott, monta es néki a Petőfi Sándor, hogy cserélhetnek, ha akarja, visszafele lehet alul az ű küs komája. Ha-ha, monta a kerál, tisztára ha-ha, hogy mást ne mongyon, avval radikálisan lekászálódott. Jó mulatság vót, férfimunka, de most má vége a mókának, menni kő, erőt egésséget, köszöni a fuvart, maj közbenjár Fekete uramnál, hogy fővegyék őkelmét az MMA-ba. Ha jól teljesét magyarságbú, a végin még Nemzet Művésze es lehet, amíg meg nem hal.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Futbólia határok nélkül

Az FK Csíkszereda futballklub szeptemberben lett a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia partneregyesülete, és gyorsan meg is változtatta a nevét Székelyföldi Labdarúgó Akadémiára. 

Meglepő, hogy csak most, fél év után döntött a kormány: 100 millió forintot ad a költségvetési tartalékból - vagyis közpénzből - a szépreményű székely futball támogatására. 
Még szerencse, hogy a "határidő: azonnal", ahogy az a tegnapi Magyar Közlönyben olvasható.

Exkluzív értesülésünk szerint mindössze egy apróságot kért cserébe a kormány a székelyektől. Ezt:

A legfotogénebb magyar miniszter

Blogunk egyik fő kedvence Hende Csaba. 
Már vagy fél tucat bejegyzésben ünnepeltük tetteit, másfél éve kísérletet tettünk sikerekben gazdag életútja fontos állomásainak a felvázolására - most pedig  fotógalériában próbáljuk felvillantani e színes egyéniségnek sok arcát, ezzel is bizonyítandó, hogy a haza biztonsága a létező legjobb kezekben van. Immár négy éve, és bízvást remélhetjük, még sokáig.

Update:

Update 2.:

És nem fogyunk ki a frissítésekből. 
Update 3., amely kicsit off a fotók között, bocsánat - de kihagyhatatlan, azt hiszem. Egy remekbe szabott videó-mélyinterjú, mely megmutatja számunkra Hende Csabát, az érző szívű embert. Sőt: Embert, csupa nagybetűvel. Íme:



Akik viszont - eléggé el nem ítélhető módon - a legszentebb érzelmeket is képesek gúny tárgyává tenni, azok nyilván élvezni fogják a fenti videóból készült felháborító Coubot. 
(Mi persze elhatárolódunk tőle, a 18 év alattiakat pedig kimondottan eltanácsoljuk ettől a végtelenül rosszindulatú förtelemtől. Ettől ni.)

Az első boldog március tizenötödikém (1988) és az utolsó (1989)

1988

1989

A fotók döntő többségét Nagy Piroska készítette