Egyszer volt, hol nem volt, atájba vót, mikó
hömpölgött bé a ződár a Nyugatrú, s készűtségbe köllött helezni a
kormánvideókot a nép eccerű, kisbuszra termett vadászkabátos fijárú. Ült a
keráli volánnál, az Egésségügyi Világszervezet váratlan és magos elösmerésivel
a tarsolyába, amit ötvenedik születésnapja, valamég annak alkalmábúl kapott,
amit a káros dohánzás megregulázása érdekibe a magyar piacval megcselekedett.
Nem egyedű, hanem többedmagáva kapta a díjat, de kit érdekőt a többi?! A népet
nem, mer az szentmiséig menően hálás vót, hogy trafikulási szokásait I.
Fülkefor béterelte a hasznos dohánzás nemzeti erőteribe, úgy az árakot, mind a
könnyű hezzáférést tekéntvel. Mer akarmekkora vót a rosszúl értelmezött
„szabacsság”, nem vót rendbe, hogy egy ekkorka nagy nemzet olybá trafikójon,
mint az ökörhuggyozás, hogy negyvenezer (!) helen lehessen rákkeltőséget és
hasonló pfujériját vásállani. Mán csak jobb, ha egy illen ötszázmiljárdos
üzletet I. Fülkefor tart a kezibe kedves munkatársain, a kiválasztott nemzeti
trafikosokon keresztűl. Drágábni tán drágáb lesz, de szabálozott meg
kiskorúmentes. S lesz fagyi. Aki meg huhogtába feketepiacot emleget, az magábó
indul ki ezeréves országlejárató lévire, mer nemzeti magyar nem vesz dohánárút
ukránkínaitú, hejszen tudván tudja, a zárjegy a népé, mikép az árrés es, a
jövedéki adó es azok tisztőtt javát szógájja, aküköt szógál. Amit meg „hivatali
visszaélésnek” állétottak bé a nép ellenségei, arrú megmonta az ügyésség, hogy
nem megalapozott, s boldog bekapást kévánt a sok Mútyius Scaevolának,
eggyidejűleg lecsapott minden szekszárdi állatorvosra személes hangfelvételvel
való visszaélés alapos gyanúja miján. Na, hogy a vita imígyen elülődött, a
kerál az alkoholt es bécsatornázta a nemzet trafikjaiba, az eggy otthol főtt
pálinkát kivéve, minek annyi vót az egésségügyi vonatkozása, hogy arra es
kapott egy WHO-kitűntetést, odatűszte szípen a Batu- és Vatikán-emlékérem meg a
„Magánnyugdíjpénztárak Megmentője” cím mellé. De mán akkó az egyéni
indétványozók nagyobb dologba izmozkottak, abba, hogy a klubtrafikosok
megkapják a patikusfelcseri engedélt. Hogy ez es megvót szakmailag, s mán
gyógyúni es odajárt a nemzet, egy péntek éccakán hezzácsapták az alkotmánhó,
hogy esztán a szavazás es ott legyen, a dohánbótba, hun ég a világ, s mérik a
pántlikát, míg csak magyar kalap van a fődön csokrozatlan. Mer a fülke arra
köllött, hogy a komenisták ne lássák idő előtt, hun a magyar iksz. De miolta ez
a múlté, nincs mér függöny megett, urnamagányba gubbadni, hanem úgy adhassa le
voksát a jogával élő, mint a lutrit, a világosban, s még mószertani segítséget
es kap a választási trafikos-bizottságtú, mikó bizontalankodna vagy butaságot
csináltában mellészavazna az igasságnak, ha fejbe nem sallárom, amíg meg nem
hal.
Parti Nagy Lajos Magyar mesék c. sorozatának
mai darabja az ÉS-ben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése