Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy még le se lett győzvel a Kerál Árvíze, mán gyött az újab lecsatáznivaló, a hétfejeő Kánikula. De Fülkeufória immár kiállott magájér, és érvényesétette érdekejit a legyező-fronton es, minden melegekvel szenbe, kük rea törtek akarhonfelül. A „meleg-kérdés”, ha ki nem tutta vón, a New York-i és Alföld-i aberrállott zsidók provokácijója vót, ahogy azt Novák Előd honatya a Budai Parkszínpadrú a „művelt” világ szemibe vágta. Maj még mi kőne, ha vóna mindenféle keresztényellenes provokátoroknak színház!? Ez akkorjába vót, mikó Gipsz Jakab uramot a kedves nejivel egyetembe főhívatta magáhó a kerál. Mán a Nemzeti Galérija Sándor-Palotai Szárnyába lakott, onnand járt le liften Felcsútra vagy ahun dóga vót, az értűl az Auchanig. Na, azok mentek, latógatták, minek lesznek kinevezve. Közpéznemzetinőszövetségesítő Kormánbiztosnak-e, másnak-e. Hátha pénzrűl lesz szó, vitték magukval Hát Izsákot es, ki kuzinyja vót Gipszné Piros Aranynak, még a fényes szöllők idejibűl, mikó együtt bétéztek Sára Zsadányval, Hóf Egérkével, Kétess Ipszilonyval. Na, leültek a szálába Munkácsy Mihály „Jézus a tizenhatoson” című remekműve alatt, vártak. Eccőcsak ki áll előttök!? Maga Kaya Ibrahim. De hajszálra mint a fényképeken! S aszongya: I. Fülkefor ügön sokat hallott rólok, s el vót ragattatva a mintanévszerű pályázatuktól, hogy millen ügyessen használták ki a tényekben búvó fikciót, mint a berki madárka. Azt meg külön köszöni, hogy a honlaptyokon elkenyték a száját eggy bezonos német asszonnak, kinek nem mongyuk a nevit, mer nem kizárt, ha münk es lehallgattyuk, mi a nemzetre tartozik, azok es vannak ollan gamat, hogy béavatkoznak egy szuverén ország satöbbijébe, de nem ezt akarta vót mondani. Hanem mit? Hát azt, hogy illen képességek birtokába ne tíz-tizenöt hugyosjóska millijóval izmozzon Gipsz és Gipszné, hanem itt egy kulcscsomó, rajta a Balettintézet. Abba legott alapétcsák meg a Nemzet Oskolagyümölcse Kft.-t, szeptemberi csengőszótú eggy tenyérbű egyék almát minden klikgyermek a hazába, a tíz percent fele az övöké. Meg a cefre. Mer ha ebbe megerősödtek, oda köll ájjanak a Nemzeti Alkoholellenes Szeszárúsétás élire, hejszen ember azt náloknál jobban le nem rendezhesse. Az élő össze- s vissza kolumpárható, ők meg a tréfás mintanevük fedezékibe kiosztyák a nemzeti szeszbótokat annak, akinek jár, aztán elpárolognak, mint a Lenin téntája. A dolognak mán szép küs irodalma van pógármestereink fijókjába, tuggyák a dógukat, szemök guvatt, nem rebben, csak ami a miénk, annak van bokra. Ami meg a nőszövetség-mutyit illeti, Gipszéknek ne legyen kétségök, avval teszik a legtöbbet a magyar nőkér, ha a magyar férfijak eztán az Egyesült Nemzeti Csatornába ittasodnak le kultúráltan, amég meg nem májzsugor.
Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése