m&m

Köz és magán

Selmeczi Gabriella, a leendő nyugdíjasok mentőangyala elégedetten nyugtázta a napokban: „A közérdek hatalmas sikert aratott a magánérdek felett.”
Vivát!
Egyszer-egyszer viszont a fordítottja is előfordul: van, hogy a magánérdek győzi le a közérdeket. Például abban a sajnálatos esetben, amiről ma olvastam: Selmeczi Gabriella 2 millió forinttal tartozik az adóhatóságnak, immár 5 éve.
Részletek a Hírszerzőn.

iPhone-t Bakácsnak!

És hozzá ezt a hasznos kis alkalmazást: http://www.littleiapps.com/, mindössze 1,99 dollárért.

Benne van a teljes tízparancsolat, a nyolcadik is.

Isteni

Azt olvasom a Heti Válaszban, a Fidesztől centiméterekre álló hetilapban, hogy „A közszolgálati ORF televízió úgy értesült budapesti kormánykörökből, hogy a Fidesz eddig komolyan fontolgatta a jelenlegi kormány isteni legitimációjának alkotmányos kifejezését - de végül erről letenni látszik az Orbán-kabinet.”Kár. Olyan szép lett volna!
De most legalább már tudjuk, hogy mi lesz az első alkotmánymódosítás húsvéthétfő után.

102 458 bizony dalolva ment

Selmeczi Gabriella, a megnyerő mosolyú szenátor asszony a magánnyugdíjban maradók végleges számának ismertetésekor nagy győzelemről beszélt, mint mondta: „a közérdek hatalmas sikert aratott a magánérdek felett”.

Erről eszembe jutott a régi vicc (?), amely a 20-30 év múlva bekövetkező jövőbe lát:
Úgy döntik el, ki jogosult nyugdíjra, hogy odaállítják az igénylőket a Duna-partra, és sípszóra át kell úszniuk a folyót. Aki átér a túlsó partra, az még munkaképes, tehát nem kap nyugdíjat.

Fotó: Túry Gergely

Tüntetés a szólásszabadság védelmében 2.

A január 27-ei Bodó Balázs-beszéd is felkerült a YouTube-ra:

A közjó irányába

Ha a médiatörvény nagyszerűségét illetően bárkiben voltak is eddig kétségek, azok ma végképp eloszolhattak.
Ugyanis végre egy autentikus személy nyilatkozott róla, az az ember, aki mindenhez ért, aki mindenhez pont ugyanannyira ért. Igen, természetesen Schmitt Pálról van szó, méltán népszerű köztársasági elnökünkről.
Nemcsak azt tudhattuk meg az Észak-Magyarország-beli Schmitt-interjúból, hogy a médiatörvény „a közjó irányába hat” és épp ezért kiáll mellette, hanem azt is, hogy „az interneten való rendteremtés” szándéka „érzékenyen érint mindenkit”, de „az ifjúság és az emberi méltóság védelmének az előtérbe helyezése” azokat érinti érzékenyen, „akik a médiával foglalkoznak”. Ez egy igen mélyértelmű gondolat, úgyhogy nem csoda, hogy én például nem is értem egész pontosan.
Természetesen nemcsak ezzel a témával foglalkozott az államfő, hanem értékes útmutatásokat adott többek között a katasztrófák elkerülését illetően is: „Nem akkor kell árvizet kiabálni, amikor az ár már a házak falát mossa, hanem akkor kell rá készülni, amikor a folyó még a medrében csordogál.”
Azt is megtudhattuk, hogy tisztában van a jogkörével: „Az én feladatom az alkotmányosság felügyelete, nekem ebből a szempontból van jogom kétféle vétót gyakorolni: van egy politikai vétójogom, hogy visszaküldjem a parlamentnek az előterjesztett törvényjavaslatot, és van egy másik, hogy előzetes normakontrollt kérjek az Alkotmánybíróságtól. Egyikkel sem éltem,
mert nem találtam alkotmányellenesnek egy törvényt sem.” Pedig nagyon alaposan áttanulmányozta valamennyit, így nyilván azt is, amelyet később egyhangúlag megsemmisített a hozzá nem értő Alkotmánybíróság. (Rögtön meg is kapták jól megérdemelt büntetésüket.)
Az interjú végén Schmitt Pál teljesen új megvilágításba helyezte a feladatkörét. Aki eddig úgy képzelte kishitűen, hogy csak a négyharmadnyi magyarság felett őrködik az államfő, az most megtudhatta, hogy valójában „amikor én megszólalok, azt várják tőlem, hogy a demokrácia létét, a pluralizmust, a sajtószabadság és szólásszabadság létét garantáljam más országok vagy a média számára”.
Az interjú kiemelkedő fontosságát az is bizonyítja, hogy a lapbeli megjelenéssel egyidejűleg felkerült a köztársasági elnök hivatalos oldalára is. Arra az oldalra, amelyet egyébként nem a Magyar Köztársaság jelenleg hatályos címere, hanem annak két lebegő angyal által tartott változata díszíti – előttem ismeretlen okokból.
Schmitt Pál tehát vagy az élete első három évében érvényes címerre emlékszik, vagy – ez a valószínűbb eset – a jövőbe lát.

Dénes Balázs, Kossuth tér, január 27.

Sajnos, az eleje meg a vége hiányzik. A teljes beszéd a TASZ oldalán olvasható.

(A teljes kép pedig a YouTube-on látható, itt a blogon sajnos nem. Bocs.)

"Én nagyon elégedett voltam a vitának a stílusával is"

Strasbourg, sajtótájékoztató, 2011. jan. 19.

Fotó: Vincent Kessler (Reuters)

Coverboy

Az októbertől decemberig terjedő deutschtamásokat sajnos nélkülöznünk kell egyelőre, de remélem, valamelyik kedves olvasónk mielőbb pótolja a fájó hiányt.

Innen (eredetileg pedig a hódmezővásárhelyi postaládákból).

Az új Széchenyi

Fotó: Bócsi Krisztián

Házmester-ország

Feljelentésekben mindig jók voltunk, erre bizton építhet ma is a hatalom.
Ráadásul meg is könnyítik a dolgunkat: e csinos blanketta segítségével tehetjük ezentúl: nem kell bajlódnunk a denunciáló levél formájával, külalakjával.

Minden ott van előrenyomtatva és részletesen elmagyarázva a kétoldalas űrlapon (mintegy két tucat helyesírási hibával – ez ma már kötelező), számunkra tényleg nem is marad más, mint a nekünk nem tetsző szomszéd, kolléga, rokon, ismerős, üzleti konkurens galád tetteinek a hatóság tudomására hozása.
Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos szeretettel várja leveleinket.

Yes, they fucked it up

Fellegi Tamás elismerte, hogy ő mondta egy protokollvacsorán az ominózus mondatot a médiatörvénnyel kapcsolatban: „OK, we fucked it up” – de egyben azt is közölte, hogy ezt nem a tokaji aszú hatására, hanem színjózanul tette, és nem a törvény tartalmára, hanem csak a kommunikálására értette. Merthogy a törvénnyel semmi baj - szigorúbb ugyan, mint más országokéi, de kizárólag azért, mert „meg kell védeni az embereket az antiszemitizmustól és a cigányellenességtől”.
Derék dolog. Kár, hogy nem előbb jutott eszükbe.
Akkor például Vona Gábornak nem lett volna alkalma többször is - és teljes joggal - elmondania, hogy a Fidesz-kormány a Jobbik programjából dolgozik, azt valósítja meg.
Akkor a betiltott Magyar Gárda tagjai is a bíróság előtt állnának rasszista bűncselekménnyel vádolva, és nem csak a tőlük rettegő, ellenük (támadva) védekező cigányok.
Úgyhogy nem hat túl hitelesen Fellegi miniszter úr szövege. Ennek a törvénynek az ihletője nem a rasszizmusellenesség, hanem a média kordában tartásának fékezhetetlen vágya volt. A „minden a miénk, a sajtó is”, az „aki nem azt mondja-írja, amit mi diktálunk neki, annak kuss legyen” imperatívusza.

Hogy a világbotrány lecsengése után mire mennek majd a törvényükkel, azt még nem tudni, de hogy az időzítését tényleg nagyon elfuckták, az biztos.

Kisstílű, szánalmas, és ráadásul semmi értelme

A kormány elküldte az Európai Bizottságnak a médiatörvény angol fordítását, hogy Brüsszelben meggyőződhessenek arról, miszerint az új jogszabály a legkevésbé sem korlátozza a sajtószabadságot.
Hogy a fordítás olyan minőségű-e, mint az NMHH tartalomfelügyeleti főosztályának* Ice-T-magyarítása, azt most még nem tudni, az viszont rögtön megállapítható, hogy nem azért sokkal rövidebb a fordítás, mint a magyar eredeti, mert az angol ennyire tömör nyelv, hanem azért, mert néhány paragrafus kézen-közön eltűnt belőle.
Pedig ilyet egy magára valamit is adó ország nem tesz. Ha másért nem, hát azért, mert tudja, hogy a sántakutya-effektus perceken belül eléri.
Vagyis ha a kormány nem akarja elárulni azt a pikáns ötletét például, hogy az EU-elnökség fél éve alatt - vajh miért épp akkor? - nem áll szándékában feltűnősködni a sajtó látványos szankcionálásával, hanem majd csak július 1-jétől próbálja meg eltüntetni a neki nem tetsző orgánumokat - tehát ha ezt a bekezdést nem fordíttatja le a törvényből, egy-két órán belül akkor is kiderül a piti turpisság.
Merthogy az információnak a határon való megállításához még Orbán Viktor sokat emlegetett karizmája sem elég.

* Nem vicc, tényleg van ilyen nevű főosztály - Aczél Györgyöt és Lakatos Ernőt eszi a sárga irigység.

Merjünk nagyot álmodni!

Hogy mennyivel a világ előtt járunk mi, magyarok, arra egy mai hír ismét rávilágított.
Kirgizisztánban csak most neveztek el egy hegyet Putyinról, miközben Budapesten emberemlékezet óta van Orbán-hegy. (Merthogy eleink előre gondolkoztak.) Arról nem is beszélve, hogy a kirgizisztáni Putyin-csúcsról nem látni a királyi várra, az Orbán-hegyről viszont igen:
Az egyetlen, amiben a kirgizek – ma még – előttünk járnak, az a két hegy közti magasságkülönbség. Míg az Orbán-csúcs egyelőre csak 296 méter, addig a Putyin-hegy 4500 méter magas.
Mondhatnánk kishitűen, hogy: kis ország – kis hegy, nagy ország – nagy hegy; de nem kell ebbe beletörődnünk. Ha mind a 450 514 budapesti Fidesz-szavazó csak egyetlen centiméternyi anyaföldet terít az Orbán-hegy csúcsára, máris több mint háromszáz méterrel verjük a kirgiz dombocskát.
Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók.

Ez volt a céljuk

Kiss Norbert.
Jegyezzük meg ezt a nevet! A viselője, a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) hivatalvezetője, Schmitt Pál eddigi személyi titkára, alighanem sokra fogja még vinni. Merthogy az m1-en ma reggel Süveges Gergő a kezében tartott, az újévi Schmitt Pál-beszéd – 17 helyesírási hibát tartalmazó – korrektúráját mutatva azt kérdezi tőle, hogy mi a véleménye erről az „állati kínos”, „hibáktól hemzsegő borzalom”-ról, és erre ő a következőket képes válaszolni: „Nézze, én annak örülök a legjobban, hogy végre Magyarországon elkezdődött egy olyan időszak, ahol a magyar nyelvvel és helyesírással ilyen aktívan foglalkoznak. Ez volt a célunk.” (0:32-0:41)


Lássuk be, ez már-már imponálónak nevezhető. Aki ennek a mondatnak a megalkotására és kimondására képes és hajlandó, az valószínűleg bármilyen feladatra használható.

Az előző köztársasági elnök Sólyom László volt, hivatalvezetője pedig Paczolay Péter. A jelenlegi államfő Schmitt Pál, az ő hivatalát ennek megfelelően Kiss Norbert vezeti. Az arányok tehát nagyjából megmaradtak.

Csak nehogy valakinek eszébe jusson, hogy az akkori hivatalvezető az Alkotmánybíróság elnöke lett, és ebből következtetéseket vonjon le a jövőre nézve.

Ph, érték

Rákay Philipet bízta meg az m1 intendánsi feladataival és a megújuló műsorkínálat kialakításával a Magyar Televízió vezérigazgatója. Medveczky Balázs azt várja tőle, hogy "irányításával a nemzeti főadó újra Magyarország mértékadó és kiegyensúlyozott információs csatornájává váljon, nézettsége pedig minden célcsoportban stabilizálódjon".
Hogy (még) mértékadó(bb) és kiegyensúlyozott(abb) lesz ezentúl az m1, afelől R. Ph. szakmai előéletét ismerve - gazdag dokumentáció a YouTube-on – nem lehet kétségünk; a nézettség stabilizálódására, sőt kétmillió alá sosem csökkenésére pedig R. Ph. legendás népszámlálási képessége (2002, Kossuth tér) a biztosíték.

Tartalom és forma egysége

A filmetűd briliáns forgatókönyve már megelőlegezte a sikert. De a virtuóz operatőri munka és a hagyományokkal szakító, invenciózus rendezés bravúrjai mind hiábavalók lettek volna, ha nem találják meg a megfelelő helyszínt és a minden tekintetben tökéletes címszereplőt.



Az ő alakításának méltatásához az én ékesszólásom kevés. Egy-egy sajátos kézmozdulata (1:15, 1:22, 2:34-től 3:40-ig folyamatosan) vagy szelíd, mégis oly megnyerően férfias mosolya (0:18, 3:48) többet mond el a Sándor-palota mindnyájunk által szeretve tisztelt lakójáról, mint ezernyi magasztaló írás. Ahogy elindul felénk (0:34), ahogy az emelkedetten archaikus szöveget recitálja (0:42-0:50), ahogy el-el töprengve megáll (1:07, 2:25), ahogy meleg tekintete folyamatosan simogatja a szemmagasságban elhelyezett súgógépet, az erőt és megnyugvást ad mindannyiunknak. Ahogy „jo eegészséget” kíván - a Kompromisszumok Robotosa hanghordozását a megtévesztésig hitelesen felidézve (0:10) -, az egyszerűen bizsergető.
Egyáltalán: ahogy a hangjával, bársonyos orgánumával varázsol! Van-e még valaki, aki úgy tudja kimondani ezeket a szavakat: „Így fogjunk kezet mi is saját valónk elmúlt énjével” (0:22), hogy legtöbbünkben fel sem merül, van-e értelme ennek a mondatnak? Váratlanul elhelyezett hangsúlyai (pl. „számot” 0:30, „szellemében” 0:48, „megrendítő egyben, megnyugtató” 3:54), egyéni improvizációi (mint például a talányos szóismétlés 1:17-nél) vagy a „voksukat” szó félreérthetetlen nyomatékosítása még sokáig elkísér az után is, hogy lelkiekben, szellemiekben és esztétikai élményekben gazdagodva, szinte megbabonázva felállunk a tévé elől, és alig várjuk a délelőtti ismétlést.

Most olvastam

Mint tudjuk, a készülő alkotmányra vonatkozó saját Javaslatát nem is látta Schmitt Pál, csak – mint a törvényekkel szokta - aláírta és továbbküldte. Nem történhetett ez másként a ma elmondott államfői üzenetével sem, hiszen ez is tele van helyesírási és egyéb nyelvi hibákkal, és ezúttal még az egysoros Himnusz-idézetben is sikerült – valakinek - elhelyeznie három hibát:
A tettes keresése valószínűleg már lázasan folyik.

Innen

Boldog új évet mindenkinek!

Marabu rajza

Capitaly helyett Military

A HVG közvélemény-kutatást készíttetett a Mediánnal, hogy megtudja, miként vélekednek az emberek a készülő alkotmányról, mit tartanának fontosnak, hogy szerepeljen benne.
Általában a várt eredményeket hozta a felmérés: egy nagyobbrészt konzervatív, piacellenes, etatista szellemiségű, bezárkózó országban élünk. Arra a kérdésre például, hogy bővítené vagy szűkítené az állami szabályozás szerepét a gazdaságban, hatszor több válaszoló mondta azt, hogy növelné (42%), mint ahány csökkentené (7%). Az azonos nemű pároknak adható jogokat 9% bővítené, 41% szűkítené, a menekültek befogadását 70% szigorítaná, a halálbüntetést 69% állítaná vissza.
Ezek elkeserítő eredmények ugyan, de egyáltalán nem leptek meg. Akkor viszont elképedve tettem le a lapot, amikor odáig jutottam, hogy a magyar lakosság 47 százaléka visszaállítaná a kötelező sorkatonaságot. Ez olyan fokú szellemi sötétség, amire az sem adhat felmentést, ha ezúttal is csak Orbán Viktor szövegének szervilis szajkózásáról van szó netán. Ő mondta ugyanis, még előző miniszterelnöksége idején, 2001-ben ezeket a bicskanyitogatóan populista szavakat: „… a lányok is másként néznek a katonaviselt fiúkra.”
Emlékszem - mint szintén „katonaviselt” -, milyen nagyokat bólogattam, amikor ezt olvastam: „Ami megrendítőbb volt, az önmagában a katonaság mint intézmény. Elképesztő egy olyan rendszerben élni, ahol a fölkelés pillanatától a lefekvés pillanatáig pontosan előírják, hogy mikor mit kell csinálni. Rendkívül nyomasztott, hogy egy embert így meg lehet fosztani a függetlenségétől és a szabadságától, s valósággal géppé lehet tenni. Nagyon nehezen viseltem el, mint ahogy az alá-fölé rendeltséget is. Ebben leginkább az volt a borzasztó, hogy egy nálam sokkal szerényebb szellemi képességekkel rendelkező és általam morálisan is megvetett ember, ha azt mondja, feküdj, akkor le kell feküdni, és ha azt mondja, állj, akkor fel kell állnom.” Egyébként ezt is Orbán Viktor mondta, igaz, még 1990-ben, amikor egyrészt még frissek lehettek benne a sorkatonai élmények, másrészt akkoriban még többnyire igazat mondott. (Richter Anna: Ellenzéki Kerekasztal. Portré-vázlatok. Bp., 1990, Ötlet Kft. 73. o.)
Tehát ha a rendszerváltozás csak ezt az egy eredményt hozta volna, hogy megszűnt a kényszersorozás, már azért érdemes volt megcsinálni.
És akkor most, 2010 decemberében az emberek 47 százaléka azt szeretné, ha megint besoroznának minden fiút (esetleg lányt is?) ebbe a totálisan értelmetlen, vakfegyelemre szoktató zombiképzőbe. Elképesztő és végtelenül lehangoló.

PNL

Ki akartam venni pár fontos mondatot Parti Nagy mai nagyinterjújából, de kiderült, hogy majdnem mindegyik fontos. Úgyhogy olvassátok el az egészet itt – még ha a Népszavában jelent meg, akkor is.
PNL nem ígér túl boldog új évet - de azért legyen az! Meg szép a karácsony.

Déjà vu

A tíz éve halott Petri születésnapján évenként megrendezett megemlékezés normális körülmények között egy színvonalas kulturális esemény, semmi több.
De ebben az országban mostanság semmi nem normális, ezért a múlt század egyik legnagyobb magyar költőjéről nem lehet úgy beszélni, hogy a második mondatnál ne jöjjön elő a politika. Petri ugyanis a hetvenes-nyolcvanas évek ellenzékének egyik legismertebb alakja volt, és amiket akkoriban írt-mondott, majdnem változtatás nélkül átültethető a mai helyzetre. Az egyetlen különbség talán csak az, hogy akkor a demokrácia és a sajtószabadság előtt voltunk, most pedig a végén. Ezért a mostani helyzet sokkal fájdalmasabb, mert most nem a vágyott demokrácia és sajtószabadság hiányzik, hanem az elvesztett. (Na jó, legyünk pontosak: elveszőfélben levő.)
Ezt egyik emlékező sem kerülte-kerülhette meg – vérmérséklettől függően nyugodt stílusban vagy szarkasztikusan, vagy épp felindultan, elfúló hangon beszélt erről.
Ki-ki választott magának egy-két Petri-verset és hozzá egy-egy saját írást. Darvasi László, Forgách András, Gerevich András, Kukorelly Endre, Márton László, Németh Gábor, Parti Nagy Lajos, Szilágyi Ákos, Takács Zsuzsa, Várady Szabolcs, Závada Pál mellett két színész, a Petri-specialista Vallai Péter és Kardos Róbert olvasott fel. Pontosabban Závada nem felolvasott, hanem - erre a Petri-vers-részletre:
Ha a seggünkbe nem csizmával rúgtak,
azt tiszteltük volt liberalizmusnak;
ha virágnyelven küldtek el a francba:
a Repression átment Toleranz-ba.
Túl az Oderán, innen az Uralon
szerveződik a rémönuralom- egy dalos-füttyös one-man-show-t adott elő, általános meglepetést keltve. A Napsütötte sávot viszont ennyire jól még senkitől sem hallottam, mint Várady Szabolcstól – azt hiszem, erre mondják, hogy kongeniális előadás. Esterházy nagyon szép írását Kardos mondta el.
Az est nem az eredeti forgatókönyv szerint ért véget, mert a közönségből váratlanul szót kért Csordás Gábor, aki elmondta, hogy ő nagyon szeret itt mindenkit, meg nagyon egyet is ért mindenkivel, meg örül, hogy ilyen baromi jól érezzük magunkat egymás közt, és ennyire egy hullámhosszon vagyunk, meg ennyire szellemesen poénkodunk a médiatörvényen – de közben észre kéne venni, hogy épp legyilkolják a sajtószabadságot, és emiatt újra ki kell mennünk tüntetni érte az Agyrém-térre, ahogy Petri is tette hajdanán, és újra meg kell gumibotoztatnunk magunkat a hatalommal, igen, meg kell veretnünk magunkat újra, különben megint elveszik a szabadságunkat.
Így fejeződött be tehát a Petri Györgyre emlékező este a Nyitott Műhelyben, amely a légszomjig zsúfolt volt – de ez persze öröm. Az már kevésbé, hogy szinte csak azokkal az arcokkal találkozott az ember, akikkel a nyolcvanas évek végi demokratikus ellenzéki összejöveteleken, úgyhogy az átlagéletkor jóval közelebb lehetett a hatvanhoz, mint a negyvenhez, és ez nem túl biztató a jövőre nézve. Csupa öreg ember fogja megveretni magát hamarosan.

Végül legyen itt két Petri-kétsoros (az 1974-es Körülírt zuhanás, ill. az 1981-ben szamizdatban megjelent Örökhétfő kötetből):

Hírösszefoglaló
Mint lépcsőzugban a pormacska:
gyűlik puhán a korszak mocska.

Mondogatnivaló
Cipőmre nézek: fűző benne!
Nem lehet, hogy ez börtön lenne.

Big Brother

Rom

A cigányozás akkor is undorító, ha lassan a közbeszéd részévé válik, és a kocsmákból már régen eljutott a parlamentbe is. A cigányozásnál csak egy undorítóbb van: a kódolt cigányozás. Mert ez még ráadásul gyáva és szánalmas is.
Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikai államtitkár mai sajtótájékoztatóján elmondta, hogy ezentúl csak az a munkanélküli kaphat állami támogatást, aki rendben tartja a környezetét. Hogy mi számít rendben tartott lakókörnyezetnek, azt pedig az önkormányzat dönti majd el, helyi szinten. Példát is hozott a saját körzetéből: "Az öreg néni a botra támaszkodva is gereblyézik, a szomszéd nyolcfős család pedig romokban tartja a kertet."
Ha most erre azt mondaná valaki (mondjuk, én), hogy ez ordenáré cigányozás - az ellen biztos felháborodva tiltakozna államtitkár úr, még talán be is perelne, és persze meg is nyerné. Úgyhogy nem mondom. Csak annyit, hogy ennél a szövegnél a Jobbiké is sokkal szimpatikusabb és színvonalasabb.

Nyílt levél

Kedves Olvasó!

Ha 2011-ben is hódolni akarsz annak a minden bizonnyal szórakoztató, de helytelen és káros szenvedélyednek, hogy kukákból, szeméttartókból étkezel (naponta legalább háromszor, de inkább négyszer, mert úgy egészséges), és onnan guberálsz ruhadarabokat, amelyeket magadra vehetsz a mínusz tízben, vagy kartondobozt, amit magad alá teríthetsz a földre – akkor előtte ne felejts el a brifkódba tenni 50 000 forintot.
Legalábbis abban az esetben, ha ezt a passziódat épp az egyik leggazdagabb kerületben, a VIII.-ban akarod gyakorolni, mert az ottani polgármester, a Fidesz országgyűlési képviselője, dr. Kocsis Máté rendeletet hozott arról, hogy ezt januártól tilos lesz megtenned. Ha mégsem tudsz ellenállni a hobbidnak, akkor 50 000 forintod bánja.
Vigyázz, hitelkártyát nem fogadnak el a közterület-felügyelők!

A Véleményvezér blog mai szavazása

Szerinted mi volt 2010 legnagyobb belpolitikai csalódása?

Schmitt Pál elnökké választása
Az Alkotmánybíróság jogkörének korlátozása
A visszamenőleges hatályú adóztatás
A magán-nyugdíjpénztári megtakarítások államosítása
A jobboldali értelmiség eljelentéktelenedése
Valami más

A hozzá tartozó cikk itt.

A Hírszerző mai szavazása

Schmitt Pál bölcsességében bíznak a kiherélt Költségvetési Tanács tagjai. Ön Schmitt Pál mely tulajdonságára alapozná az Ön által vezetett testület jövőjét?

A gerincességére
A makacsságára
A helyesírására
A történelmi ismereteire
Ki az a Schmitt Pál?
Tudom, ki az a Schmitt Pál, de szerintem nincsenek tulajdonságai

Jön a kilencedik

József Attila után 105 évvel Szalai Annamáriát és hatóságát is hamarosan beiktatják az alkotmányba.*

A fáradhatatlan, szemlátomást mindenhez értő és mindenre ráérő Rogán Antal ugyanis képviselői önálló indítványában akként kívánja módosítani az alkotmányt, hogy kerüljön bele: „A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság a Magyar Köztársaság elektronikus hírközlési piac felügyelő és ellenőrző szerve.” (Ennek a mondatnak így nincs értelme ugyan, minimum egy birtokviszony hibádzik, de sebaj, ugorgyunk!) „A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökét a miniszterelnök nevezi ki 9 évre”, valamint „Jogszabály a törvény, a kormányrendelet, […] a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnökének rendelete.”
Indoklásában előadja a polihisztor V. kerületi polgármester, hogy „A javaslat célja, hogy lehetőséget teremtsen a média és a hírközlés területén […] a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Elnöke számára (NB.: Rogán Antal itt már nagybetűvel írja az elnök szót, követve az államfői helyesírás irányelveit – a szerk.) olyan normák (rendelet) kibocsátására, amelyek […] aligha határozhatók meg törvényi szinten. […] A Hatóság függetlensége és autonómiája megköveteli, hogy az efféle szabályokat ne kormányrendelet vagy miniszteri rendelet tartalmazza.”
Lám, R. A. mindenre gondol. Még arra az egészen valószínűtlen esetre is, hogy a következő kilenc évben kormányváltás történne és az új kormány esetleg olyan rendeleteket hozna, amelyek nem felelnek meg Szalai Annamária NMHH-elnök tévedhetetlen és egyedül mérvadó ízlésének. Módosítsuk hát gyorsan az alkotmányt! (Az új parlament felállása óta ez lesz épp a kilencedik ilyen dobásunk.) Mi még könnyedén megtehetjük ezt, elvégre kétharmadunk van – az utánunk jövő parlament viszont még kétharmaddal sem változtathat az általunk készített alkotmányon, erről gondoskodunk.

* Lásd József Attila: Április 11: „1905-ben ígyen / Iktattak be az alkotmányba”.

A BBC mai „most watched” videója

http://www.bbc.co.uk/news/world-europe-11975902

És természetesen már a YouTube-on is fenn van a teljes opus:

Hát ízlés dolga.
Marketingből van még mit tanulniuk Putyin magyar rajongóinak és követőinek. Mindenesetre nem lepne meg, ha az m1-en hamarosan felbukkanna Orbán Viktor, mondjuk, a Kalinkával.

A HVG hozzászólása

Szüret

Ez az, amiről szó van.
És nem vicc, tényleg ezt mondta, széles vigyorral (2:50-3:50).

Legfőbb

- Polt főügyész vagyok, csuhaj! Hát te ki vagy? És ez a nagydarab nő itt mögöttünk?

Fotó: Marton Szilvia

Tiszta lap

(Telefonfotók, elnézést a minőségért)

Csak ő rúghat labdába
(Fotó: Reviczky Zsolt)

Rejtélyes ügy

1. Idézet a köztelevízió 2010. február 8-ai Ma reggel című műsorából (a videón 6:58 és 7:49 között):
Süveges Gergő: „Egyetért azzal a kormányállásponttal, amely szerint a jelenlegi nyugdíjrendszer fenntartható, azon drasztikus beavatkozásra nincsen szükség?”
Orbán Viktor: „Lényegében igen. ... Nem szükséges más modellekre áttérni, a mostanival el lehet menni még körülbelül 30 évig.”
2. 2010. november 24-én Szijjártó Péter bejelentette, hogy nyugdíjmentő törvénycsomagot fogadott el a kormány. A miniszterelnök szóvivője a kabinet ülése után azt mondta, hogy a törvénycsomaggal megmentik a jelenlegi nyugdíjasok, a magán-nyugdíjpénztári tagok és a leendő nyugdíjasok nyugdíját.

Az 1. és 2. pont között némi ellentmondást fedezhetne fel az akadékoskodó: hiszen bő fél éve még harmincéves szavatossága volt a nyugdíjrendszernek, most meg meg kell menteni az összeomlástól.
Két magyarázat kínálkozna: az egyik, hogy a nemzeti ügyek kormánya eddigi rövid, de hatékony működése során tönkretette a remekül működő nyugdíjrendszert. Ez ugyebár képtelenség. A másik, hogy vagy Orbán Viktor, vagy Szijjártó Péter hazudott. Ez még inkább lehetetlen, sőt - mint tudható* - fogalmilag kizárt.
Nincs tehát ésszerű magyarázat. Mi történhetett?

* Der Standard-interjú, 2007. október 2.:
Standard: Sie haben unlängst gesagt, als Politiker noch nie gelogen zu haben. Bleiben Sie dabei?
Orbán: Ja natürlich.

Gazdaságos, magyaros egyenruha

Néhányan nehezményezték az „Ennél hülyébb ország nincs” sorozatom címét, mondván, hogy: de, van. Igaz, van. De nekem a mi hülyeségeink fájnak, nem – mondjuk – Venezueláéi vagy Belaruszéi. (Bár jó lesz figyelni rájuk, hiszen feléjük haladunk.)
Na szóval akkor most nem ezzel a címmel teszem közzé az alábbiakat, hanem csak úgy, simán, a mára rendelt agyrémként.
Ez olvasható egyik kedvenc minisztériumom, a Belügy site-ján, a katasztrófavédelmi koncepció részeként:
„A közrend és közbiztonság helyi feladataiban résztvevő állampolgárokat, az anyagi motiváción túl morális eszközökkel célszerű ösztönözni, így korszerű, gazdaságos, magyaros egyenruha, és rendfokozat viselésével, fogadalom, illetve eskütétellel, kitüntetés adományozásával.”
Az dicséretes ugyan, hogy ebben a hosszú mondatban mindössze 4 helyesírási hiba van (ez az ilyen magas helyekről kibocsátott szövegek esetében kiemelkedően jó aránynak számít), de ez sajnos nem sokat változtat azon a szánalmas és mulatságos bornírtságon, azon az áporodott szellemiségen, ami minden szavából árad.

A következő lépés

Mint tudjuk, május óta nem történik más, mint a Magyar Emberek áprilisban kinyilvánított akaratának a beteljesítése. Azért van a kétharmad (Köztársasági Elnökünk szép szavával: négyharmad), hogy éljünk vele, nincsenek szent tehenek, nincsenek tabuk - ahogy Miniszterelnök Úr mondta épp a közelmúltban.
Ennek szellemében tízmillió Magyar Ember legsürgetőbb vágya teljesül március 15-ére: lesz végre Szerethető Alkotmányunk. Épp ezért érthetetlen és mélyen felháborító, hogy még mindig az a helyesírási szabályzat van érvényben, amelyet 1984-ben (!) szerkesztett a Magyar Tudományos Akadémia. Közismert, hogy a Magyar Emberek semmiféle lelki közösséget nem éreznek ezzel a sztálinista helyesírással, és ott próbálnak ellene tenni, ahol csak tudnak. Örvendetes, hogy ebbeli erőfeszítéseiket a legmagasabb helyen, a Köztársasági Elnöki Hivatalban is cselekvően támogatják: olyan alkotmányozási javaslatot készítettek Schmitt Pál iránymutatásai alapján, amelynek szövegében nyoma sincs a megdöntött rendszer talpnyalói által kiötlött, idegen érdekek szolgálatában álló, elavult és gyűlölt nyelvtani és nyelvhelyességi szabályoknak, hanem minden ízében új, eredeti, kreatív és Magyar.
Napnál világosabb, hogy minek kell következnie ebből: a Nemzeti Ügyek Kormánya a Köztársasági Elnök Úr világos direktívái alapján foglalja törvénybe az Új Magyar Nemzeti Helyesírás alapelveit, és január elsejei hatállyal tegye kötelezővé, határainkon innen és túl.

Pártatlan tájékoztatás

Igazán nem értem, miért mondják sokan, hogy a nemzeti együttműködés rendszerének irányítói elhivatottságtudattal sújtott, komor, sótlan emberek.
Itt van mindjárt ellenpéldaképp Balogh László, a Közszolgálati Közalapítvány kuratóriumának elnöke. Frenetikus humora van. Azt nyilatkozta ugyanis a közmédiumok és az MTI négy vezérigazgatójának megválasztása után, hogy "Sokszínű, pártatlan tájékoztatást vár az új vezetőktől". S mindezt képes volt teljesen komoly ábrázattal mondani. Mondom: frenetikus humora van.

A döbbenet pillanatai

- Nincs meg a kétharmad! Mi történhetett?! Te érted ezt, Viktor?!
Még jó, hogy csak három órán át tartott a példátlan és tűrhetetlen állapot, aztán a házbizottság ülésén győzött az igazság: a 257-ről bebizonyosodott, hogy valójában 261. A 66,67 százalékhoz hiányzó egy szavazatnak négy gazdája is lett, négy fideszes képviselő nyilatkozta feldúltan, hogy nem működött a szavazógépe, pedig ők is igent nyomtak, esküsznek.
Megnyugodhatunk: folytatódhat tovább a kétharmados forradalom.

Éppen ezt akartam megírni,

de Révész Sándor megelőzött:

Lázár János azt mondja: „valószínűleg nekem kell a legtöbb különadót fizetnem". Ama törvény értelmében, mely ugyancsak őszerinte a jó erkölcsbe ütközve, úgymond pofátlanul kifizetett közpénzek visszaszerzésére szolgál. Ezek szerint vagy Lázár János vette fel pofátlanul a legnagyobb, jó erkölcsbe ütköző összeget, vagy elkobozza a törvény a tisztességes úton szerzett járandóságokat is, tehát a Lázár által szorgalmazott törvény erkölcstelen. Lázár erkölcseire nézve egy harmadik eset a legkedvezőbb: ha hazudik.

Innen

Harag és higgadtság

Kőszeg Ferenc, a hetvenes-nyolcvanas évek demokratikus ellenzékének, aztán az SZDSZ-nek egyik legismertebb alakja az elmúlt egy évben az LMP híve és népszerűsítője lett ‒ gondolom, jobb híján. (A jelenlegi pártkínálatból ugyanis tényleg nehéz lenne mást választani ‒ más kérdés, hogy szerintem őket sem érdemes, de ez most mellékszál.)
Mindezt csak azért írom, mert a hétvégi Népszabadságban megjelent annak a beszédnek a szerkesztett szövege, amelyet a Lehet Más a Politika szerdai tömeg(?)rendezvényén mondott el az Alkotmánybíróság épülete előtt, és amely mindenképpen érdemes az elolvasásra.