Megtévesztett emberek a Nemzeti Színház pénztáránál, ill. jegyirodájánál

Amikor kiderült, hogy júliusra még nem kapható jegy, mindenki csalódottan hazament

"A legjogosultabb mozgalom"

1945. január 27-én, az auschwitzi tábor felszabadításának napján, onnan pár száz kilométerre, a zsidó munkaszolgálatosok balfi táborában magyar nyilasok puskatussal agyonverték a 38 éve katolikus Szerb Antalt, Prohászka Ottokár püspök keresztfiát. Prohászka Ottokár 1927-ben meghalt, így a numerus clausus atyja, aki az antiszemitizmust "a legjogosultabb mozgalom"-nak és a zsidóságot "fekély"-nek nevezte, már nem érhette meg a nézeteinek cselekedetté formálódását.

Mikó a magyarok országa az elrugaszkodás gigantikus lázába átmenetileg küssé nem növekedett

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy Lázár János uram elbóléntott valamék ülésszakon. Nemcsak egészségire szógált a tollpöhölnyi aluvás, hanem hasznára es, mer ügön előremutatóat álmodott, ha szomorút es. Eggy szép, fatornyos vonaton, a Kihaénnem térrül utazott a távoli Svejcba. Nagy dologba járhatott, mer ott feszített megette az egész Országgyűlési Őrség vadonatódon uniformisba, Kövér László főkalauzval az élin. Farsang vót, minden állomáson megálltak, elbeszélték útjok célját, avval meg lettek áldva, s pöfögtek tova. Mentek a listájér, mibe ügön vágytak mán szemezgetni, hogy erőst megadóztassák, ki szíjjat ofsorozott magának a nép hátábúl, és odakünn mosassa a gamatos pénzit, ami a kampánymagyar dógozó népet illeti választott kőccségvetésin keresztül, visszamenőleg es. Rég itt vót az üdő, hogy ezer év után a nemzet fővilágosodjon, rágcsálói közzül ki rendelkezik betétvel bármellik svejci bankba. Ez akkor vót, mikó a magyarok országa az elrugaszkodás gigantikus lázába átmenetileg küssé nem növekedett, minek sok oka vót az EU rabszíján és a komonistákon küel es. Köllött a péz, nem es, hogy elkőtteni, hanem ha Matolcsy sziklaszilárd büdzséjin likat ütne a nemzetközi áfium, legyen mivel bétömni. Níztek szegényre, gazdagra, ennek nem vót, az nem adott, eccőcsak eszökbe jutott a csokirúl a Milkabankárok országja, hon úgy dagadozik a törvéntelen magyar péz, mint gombóc a fazékba. Na, akkó szóltak Lázár uramnak, álmodjon egy nagyot. Ű penig nem habozott. Legelébb fogott egy megafont, s megkérdte a nómenklientúrát, hogy akinek Svejcba van a péze, tudja-e, mire számítson. De nem vót ilyen személ, még rokon se, senki. Amijök netán vót vóna az anyós fülbevalójábúl, meg a régi Lada eladásábúl, azt mind itthol tartották, békekötvénybe. S naná, hogy adóztak, többször es, mint köllött vóna a haza meg az erkölcs oltárán. Ami meg tél-túl csorrant a pógármesterségbű meg a képviselőségbű, azt lényegibe eljótékonkották. Mikó ez megvót, ultimátom lett küldve Svejcba, a meglepetés erejivel, hogy ezt meg ezt készítsék ki, gyönnek érte a magyarok. De mán kopogtak es ajtóstúl, s monták, mit akarnak. Amér jöttek, azt. De hogyhogy? Úgy, hogy ők egészen megdöbbentőnek tartanák, ha a bankár uraimék nem a transzparencia pártján állanának. Azok meg monták, hogy ott állnak ők, csak hát a banktitok. Ismeri ű ezt a banktitkot, horkant föl eggy emberként Lázár János. Hát akkó, kérdték a nevetős szemükvel a svejci bankárok. Akkó elmegyünk haza, felelték vészjóslóan a magyarok, s hogy nem vót ellenvetés, visszakászálódtak a vonatba. Epp jókor, mer Lázár uram fölébrett, s azt mégse jó idegenbe. De innentül a magyar kőccségvetés minden likaiér, isten és ember előtt, a svejciak feleltek, amíg meg nem haltak.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

A magyar nép ajándékai a haza legnagyobb fiának

A fenti ízléses pálinkasorozat megelőzte a korát, hiszen népünk csak május 31-én fogja majd spontán ünnepelni szeretett vezetőjének 50. születésnapját - tehát tíz évvel hamarabb fejezheti ki mérhetetlen háláját Orbán Viktornak, mint ahogy a hatvanéves Rákosi Mátyásnak tette 1952-ben. 

(Mellékszál: Rákosi egy évvel később már nem volt pártfőtitkár és miniszterelnök.) 

Educatio 2013

Kedves arcú ismeretlen pedagógus csendes, szép szóval, szeretettel, nyájasan terel a helyes útra – mondhatni: edukál – egy megtévedt ifjút:

Nemes vonású, némileg ismertebb pedagógus és polgármester szintén edukál: a szülővel való megfelelő  bánásmódra oktatja a továbbra is tévelygő fiatalt:

A két pedagógus elegáns, finom gesztusai és higgadt, okos szavai közkinccsé váltak, láthatók-hallhatók – sőt az utóbbiakat már meg is zenésítette egy lelkes rajongójuk:

Törvényjavaslat a konyháról

Itt pedig olvasható is a szöveg.

Portré: Szüts Miklós

Még maga Navracsics miniszter es megtévett egy minutomra, akkoracska vót a boszorkánüldözés

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy Mária országára mán januárba lesújtott a tél. Hezzá hó képibe, ami ollan nincs, hogy véletlen vót!!! Hanem evvel es támadva lött bizonos körök részirűl a fülkemagyarság, csakhogy hejába. Mer a hótul es csak erősbödött, nyőtt, mint a pálma, sikerekbe gazdagon. De vót baj más es. Hogy azki nem vót vélök, az a gyilkosok pártján vót, fehéren-feketén, kinek a korifejesei ollant adtak a kerálpárt ötös számú oszloptyának a szájába, mit az nem gondúhatott, ha monta es. Még maga Navracsics miniszter es megtévett egy minutomra, akkoracska vót a boszorkánüldözés! A végin ügön magosrúl köllött direktívába adni: azki rasszizmusnak, pláne uszétásnak alitja Ötös testvér nézetit, hogy a cigányok jelentős része állat, s ki kéne ököt nemlennizni üstöllést, na, az a gyilkosok pártjára áll. Konkrétan az ellenzékére, ki evvel es bátorítcsa a genetikus cigánybűnözést. Köllött vóna, nem-e, I. Fülkefor nem szót erre egy vakhangot se, mer nagy bánatja vót. Ereje személes megfeszítésivel epp sikerűlt visszavonatnia a regisztrácijót es, a főlvételi keretszámokot es, erre tessék, ollan orcapirító támadás érte a magyar labdarúgást, mi a termőfőd mellett az ű országának legnagyobb értékje vót, hogy mukkanni se bírt. Csak nízett a turulmagos szemin átal, oszt kiizent a Berci inasval, hogy mindenki elmehet a piszibe, ő inkább nem es mondja, amit gondul. Há hogy tűrheti a magyarok istene, hogy egy szaros kis zsidózás végett a FIFA a maga kettős mércéjivel megen végigvágjon ezen a nemzeten? Há millen világ az, hun eggy radikálszurkoló annyit se rikkanthat, hogy „zsidó”, ha Izrael válogatottjával ví a magyar? Hogy ezér bűntetés jár?! Hogy zárt kapuk megett kölljön megrendezni az eljövendő tétmeccset, horibile a szőrestopli oláhval, ki csak erre vár Trianon olta!? Na, szóni nem bírt, de fölnek azér föllebbeztetett a kerál az MLSZ-vel, hogy hun itt az arányosság?! Ha barátságos meccsen esett a sajnálatos zsidózás, még sajnálatosb, hogy nem barátságos meccsen köll lekvittelni. Há millen anyagi veszteség ez az erkölcsi mellett, mit egy szegény, de fudbalnemzet zsebibűl húz ki a FIFA?! Több tízmillió! Ami azér summácska a 16 miliárd közpézen belül es, mit a kerál a csonkamagyar hazai labdarúgásra fordét az új esztendőbe. De hamvokba hullnak vissza fejükre a fifaisták, mer Vona testvér a stadiony kisantant által bezárt kapui elé tízezrivel fogja odaszervezni mindama hon- és sporttársakat, kik nem és nem állanak a gyilkosok pártján, hanem a Jobbik kőtségin bérelt kivetítő előtt az örök magyar igazság nevibe, egy emberként kiáltják majd a setét magyar égbe, mit nem gondúhatnak, tisztőtt bíróság, ha mondanak es, olanképpen, hogy hűmhümtalpú hümgányok, hümjétek az anyátok, amíg meg nem hümhüm.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Beszélő-sirató

Ma kézbesítették a Beszélő legutolsó számát.
Most persze büszke lehetnék, hogy a 31 éves folyóirat minden számát birtoklom (már amelyek nem vesztek el a költözések folyamán), az első szamizdattól a mostani utolsóig, és ez milyen szép dolog –  de valójában inkább rettentő szomorú. 
Az első évek rendszertelenül megjelenő Beszélőit nem volt ugyan túl nehéz beszerezni (kapcsolat kérdése volt az egész), de villamoson-buszon olvasni már némi óvatosságot igényelt, és bármikor lehetett számítani egy kis házkutatásra is. (Meg is voltam sértve rendesen – Bástya elvtárs-effektus –, hogy rám végül is egyszer sem került sor. Persze ami késik...)
Jó volt tudni 81. decemberben meg azután, hogy hamarosan, 3-4 hónap múlva jön a következő szám, és olyanokat olvashatok benne, amit sehol máshol, és hogy egyre többen vagyunk szamizdatolvasók, és bár nyilván sosem lesz vége a Kádár-rendszernek, de azok az órák legalább jól telnek, amikor Beszélőt olvashatok vagy az egyre szaporodó szamizdat kiadványok valamelyikét.
Aztán amikor legális lett a lap, persze elveszett a tiltott gyümölcs élvezetének az izgalma, az a jóleső bizsergés, amit máig nem tudok elfelejteni – de attól még Beszélőt olvasni mindig kicsit más volt, mint bármi mást.
Ennek most vége, itt az utolsó Beszélő, szamizdatok sincsenek már. (Még... )
És ez csak megerősíti  Erős Ferenc igazát: Leépülő demokráciában rosszabb élni, mint leépülő diktatúrában.

A szamizdat Beszélő szerkesztői: Solt Ottilia, Szilágyi Sándor, Kőszeg Ferenc, Kis János, Nagy Bálint, Petri György. Akik nincsenek a képen: Eörsi János, F. Havas Gábor, Haraszti Miklós, Iványi Gábor

Orosz arcok - bővített kiadás

Néhány hónapja volt már egy Orosz arcok című bejegyzésem itt a blogon.
A ma olvasott hír nyomán (vagyis hogy a friss orosz állampolgár Gérard Depardieu egyetért a Pussy Riot büntetésével) egy kicsit kiegészítettem az előző posztot. Íme:

Nagyezsda Tolokonnyikova (23)

Jekatyerina Szamucevics (29)

Marija Aljohina (24)

Vlagyimir Putyin (60)

Gérard Depardieu (64)

Már vagy száz éve csak B terv van

Babits Gyula szép Kodály-versit idézve: "Növeli, ki elfödi a bayt"

Egyszer volt, hol nem volt, vót eccő Fülkeufóriába eggy ügön rabiátus ember, azki roppant békeszerető vót. De még a békénél es jobban szerette a tényeket. Ebbű mindég csak a baja vót néki, akkorán, hogy rendszeressen likvidáni akarta őtöt a bosszú népe, mer nem vót a kölykük soha. Meg mer ez az atyafi a semmittevés büdös tavacskája helett még a náci beszédet es vállalta, azon okbúl, hogy jobb, ha ű beszéli, mintha a nácik beszénék a kurucinfóba, a magik bornért módgyán. Mária országába akkaracska vót a baj, hogy má nem tűrte a politikai korrektság liberaberrációját. Nem es a nyomorval, nem es a szegénységvel vót a baj, hanem a bajjerekvel, kik a féktelen nemi szaporaságjuk folytán sokan vótak, ha momentánd küssebbségbe es. Vót kösztök illen es meg ollan es, rendes es meg gamat pocsondék es. Szilveszterkó vagy negyven rohadt állat bajjer öszveállott, ketten közüllük megkéseltek két fiatal sportulót, egy elkövetőt a rendőrség el es fogott. No, eszt mán ez az írástudó nem tűrhette, hejszen Babits Gyula szép Kodály-versit idézve: „Növeli, ki elfödi a bayt”. Tutta ű, hajaj, hogy a gazember „jogvédők” öszve fogják toleráncskodni magikat, méges szembenézett a bajjerkérdésvel. Megírta az ojságba, hogy tény, ami tény, a bajjerság jelentős része nem alkalmas az eggyüttélésre, merhogy állat és állatként viselkedik. Komonikácijó nuku, tagolatlan hangok törnek elő a koponyájábúl, avval üzekedik, azkit meglát, oda huggyozik, ahová. Bezzeg pózolni bír az idióta nyugoti világ fészbukkján, fegyverrel a kezibe, avval a pofáján, hogy kicsinállak, te hülye nembajjer! Lényeg a lényeg, azki rendes bajjer, éjjen bódogan, azki meg állat, annak a nemlevésit meg kő oldani, emberi jogi lőzung ide vagy oda. No, ebbű az érdes nembajjer jajkiáltásbú, a bosszú népe meg a bajjerság szekértolóji részirű pont akkora ajvék lött, amekkorát ohajtott ez a cikkíró. Széles e hazába jeles publicisták hördűtek föl, nem es kevesen. De ám a kerálpárt ötös számú tagkönyvivel a zsebjökbe, hezzá a Magyar Hírlapba magába, mer ugye érintve vótak nómenikusan, sőt eo ipso. Mind aszt mekegték a pólkorekt haszonlesőjükvel, hogy ez az elviselhetetlenség esszenciája, azki ezt le merészölte írni egy tragédia ürügyin, az bezon az egész bajjerság ellen uszít, ecetera ecetere teringette faszekere. Úgy vicsorkottak, úgy álszenteskettek, mintha fő nem fognák, mi a napná es világosab vót, hogy őkelme eggyetlen konkrét bajjert se akar likvidáni, hejszen akkó nem beszélne róla. S ha netán akarna es, hát azon mód ű maga és a párttya állana ennek útjába, mint a cövek. De az mán csak nem rasszizmus, csak nem uszétás a Kárpátok nembajjer ölibe, ha végre kimongya, itt az üdő: a bajjerság jelentős részinek a nemlevésit azonnal és bárhogyan meg köll oldani. Márpenig a jelentős rész nem az egész, csak aki a tények szerént állat. Amíg meg nem hal.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Ünnepség, 2013, Budapest

Az elsőre meglehetősen szürreálisnak tűnő képen (újságból kifotózva, bocsánat a minőségért) az az ünnepélyes pillanat látható, amikor Papcsák polgármester köszöntője után Bárány Béla plébános áldását adja a Bosnyák tér új díszburkolatára.

Ez csak az első ütem, a terület felújítása tavasszal folytatódik, nyilván lesz még néhány beszéd, áldás, zászló, szalagátvágás, felszentelés, talán kultúrműsor is, aztán ha már nagyon szép lesz a tér, akkor valószínűleg átkeresztelik Bosnyákról Bosnyák Zoltánra.

Fotó: Reviczky Zsolt

Schmitt Pál nem vált okosabbá, amióta már (és még) nem doktor

További izgalmas részletek itt.

Два российских гражданина

A nép csak magába válaszót, hun nem köllött kisípóni

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a Fennvalók kegyes akaratjábúl vége szakadott az Úr 2012edik esztendejinek. Nem elébb s nem utóbb, mint máskó, penig bé es írathatták vón az alaptörvényökbe, hogy múlt év kilenc évig tart, vagy a világ végeig tart, de nem tették, mer az egymás eránti szeretet és jóakarat mellett a mértéktartás vót a legnagyobb erényök. Arrú nem es beszéve, hogy az elrugaszkodás éve vót ez nékijök, s nem a valóságtúl, hanem ellenkezőleg. A Centrális Erőtér győzedelmes röppályáján egymást érték vót a fényes sikerek, Schmitt Pál méltóságval viselt mártérijomátú a dicsőséges regisztrácijón át az alsó- meg a fősőoktatás lerendezésig, de ollan matolcsinikus lendűletbe, hogy a szemit es kibökte annak, kinek szeme vót a látásra, lába a békemenetre, ami nemrég nyert el a kormánzótanácstúl eggy ügön magos civil kitüntetést. Miolta a magyarok egymás szerencséjinek vótak a kovácsai, szemben a többi embervel, ki csak a magáé, békemenetnek illen respektye sohse vót. Bayer Zsolt uram csak meglóbálta bikacsök gyanánt, hogy azt a fől-főldobott kövit a röghő kötöznivaló nyikhajának!, már iszkolt es haza az öszves dejáknak láccó bajkeverő az anyja bejglijébe. Üdeje es vót, hejszen mán a doktor Ötker tanácsára a keretszám kivezetése es bé lett vezetvel, mehetett tanúni mind, aki akart. S akit fővettek, tanúhatott es, amit a kerál akart, a kőtcségeken küel lényegibe ingyenér. Karácson innepin vastagon állt a rugaszkodók sora a budapesti Blaha Lujza téren, mint kalácsba a mák , majd a Dunáig lógott a korgósabb vége, de nem ám éhezve vagy valami, mer azt legföllebb csak úgy éreszte, már amellik bédőlt a szocijális demagógijának. Szilveszter éjjelén penig, ha vót es vóna probléma, tülkölt és durrogatott a magyar, hogy távol tarcsa az IMF-et és satöbbiket az újszülött esztendőtűl. Az eppen államosétott oskolájikbúl kiszaladtak a kis magyar pulyák, igenyesen a Lánchídra, hun spontánd eldanolták a nemzeti egyetértés Himnuszát. Még meg se vót idejök hűlni, mán megjelent a köz képernyőjin a kerál köztársasági elnöke. Véle vót a szép jelelője, a siketek és nagyothallók megbecsüléseképpen, kik csak akkó lettek vón jobban megbecsülve, ha Áder János mond es valamit a levegőn küel, mi a bajca alatt kitávozott. De nem evvót a lényeg, hanem hogy lélekben ű es beléfújjon a közös bőcsesség trombitájába, emmeg szípen sikerült. Ha vennénk egy nagy levegőt, kérdte a feszülten figyelő népet, vajjon az új esztendőben nem élhetnénk-e úgy, ahogy a himnuszunkban áll: „jókedvvel, bőséggel”. De erre a nép csak magába válaszót, hun nem köllött kisípóni. Ama Fülkére gondút, hogy csak szabaduljék bé oda mégeccer az életbe, lesz akkó nagy levegő, ha ugyan meg nem hal addig tetemös jódolgába.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

A Nemzeti Együttműködés Rendszere mint kádármaszat

Mert fölkértek, hogy havonta kultúrajánljak, Kossuth Rádió, Trend-idők, és ajánlottam is, az új Rubin Szilárdot, hozzá rögtön Keresztesi nagyon érdekes és jól olvasható monográfiáját, kiállításokat a PIM-ből, a Kovács Ida rendezte Ottlikot, Pádár Eszter Örkényét, Bazsányi Nádasát meg színházat, a Nemzetit. Ez utóbbit nem politikai kekeckedésből (bár mért ne tehettem volna akár azt is, ok volna), hanem merthogy ez a Nemzeti már csak fél évig lesz, aztán beszántják, és mivel szerintem a Nemzeti még soha ilyen közel nem volt a közönségéhez, mint most, Alföldi vezetése alatt, aki ezt a ritkán, szerencsésen megszülető közelséget meg akarja még ismerni, menjen, míg mehet.
Mármost az egyik ajánlást kivágták. Akik eltalálják, melyiket, azok közt a kultuszminiszter portréjával díszített turulmadarakat sorsol ki a Magyar Művészeti Akadémia. Bármily meglepő, a nemzetis ajánlás esett áldozatul. Mondanám Básti Lajos hangján: De hát hogy jövök én ehhez? Legutóbb engem, emlékeim szerint, 1981-ben cenzúráztak. Fogok most én is kapni egy telefont, hogy elnézést, félreértés történt? Merthogy hirtelen 86-ban vagyunk (mert akkor már reflektálhattam a 81-es barbárságra)?
De nem akarok most se 81-ben, se 86-ban élni. Már egyszer éltem akkor, egyszer elég volt. A Nemzeti Együttműködés Rendszere mint kádármaszat; így nem akarnék nemzetegyüttműködni.

Esterházy Péter glosszája az ÉS-ben

Frissítés:

A papír-ÉS-beli teljes Esterházy-szövegből világosan kiderül, hogy az MTVA nemcsak cenzúráz, hanem még a bocsánatkérő levélben is hazudik. Esterházy ugyanis jó előre tisztázta, hogy az interjú sugárzásához csak akkor járul hozzá, ha nem rövidítik meg. Íme: "Egyébként a barátságosan lezajlott interjú után csak előbújt a gyanakvásba öltözött vátesz, aki vagyok, és írtam egy mailt: az „időkre” való tekintettel, noha ugyan elképzelhetetlen, de ha mégis az adódna, hogy a nemzeti színházas ajánlásomat cenzúrázni kell, ahhoz értelemszerűen nem járulnék hozzá, így akkor az egész interjúhoz sem. És persze azonnal meg is írnám az egészet. Amire Bódi megnyugtatott, hogy a Nemzeti Színházzal fog kezdődni december 25-én (a szeretet ünnepe! – EP) az ajánló." 
Tehát a tegnapi MTVA-közlemény egyértelműen hazudik.
(Esterházy egyébként meg is nevezi a szereplőket, akikről az MTVA közleménye hallgat: "Az interjút Bódi Mátyás készítette, főnöke Mucsányi Marianna, az egész pedig Kránitz Balázs alá tartozik.")

Lám, emancipáció terén mennyivel Észak-Korea előtt járunk!

A történelem (és a híradó) ismétli önmagát

Épp nyolcvanéves filmfelvétel – de simán készülhetett volna ma is.
Az Obersovszky-előd mikrofonállvány-riporter alázatossága és a helyszínre kiautózó fővárosi tótumfaktum győzelmi jelentése és szófordulatai a megtévesztésig hasonlítanak a mai közmédia híradóéira. Ha a pengő szót forintra cserélnénk, senkinek nem tűnne fel, hogy nem 2012-ben beszél a dölyfös nagyúr.
Az akkor szükségmunkásoknak nevezett mai közmunkások munkaeszközei hasonlóan elavultak, korszerűtlenek, mint nyolcvan éve – ugyanolyan hazug az egész riport, mint egy ma szokásos szervilis kormánypropaganda-tudósítás épülő-szépülő hazánkról, a küszöbönálló szebb jövőről.
Hogy mégis pozitív legyen a végkicsengés, találtam egy biztató momentumot: ebben az 1932-es híradóban az elegáns főhivatalnok még nem napszemüveges, kétméteres, kopasz gorillák gyűrűjében nyilatkozik – a mai politikusok viszont már nem nélkülözhetik őket. Mert félnek. Talán egyszer okuk is lesz rá.

A Facebookon megizente a turulbaszülött ifjú véreinek, hogy nem hagyjuk!

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy Mária országába még a kisjézus születése környékin se csihatt a gőzerő, amivel folyott a magyarok átszabása az ezeréves palánkon. Nízett a nyugoti világ, meregélte a kancsipás tekintetjit, de nem láthatott egyebet, mint a törvénkező feredést a demokrácija jól szabott medribe, mit a kerál ásott a maga kétharmados verítékivel a nemzet egyetértésinek ótárán. De olly mélyreszántólag, hogy ha ott se vót es ott vót, ahun csak köllött, hejszen hun demokrácija van, ott demokrácija van, ha ezt kereszténynemzeti népuralomnak es gondúták, mit a kerál és udvara gyakorol a megelégedők legnagyobb megelégedésire. Csak az a bélsaras komonikácijó!!! Elmagyarázni, hogy mi miér van nem úgy, ahogy, vagy fordétva, csak avval ne lettek vóna küssebb bajok! Történt, hogy I. Fülkefor elrendelte az önfenntartó fősőoktatást, a hezzá való keretszámokot, meg hogy azki külhonba viszi a képzettségit, ki es kő fizesse a békerülést, ecetera. Ezt a Matolcsy főkomornyikval odatette ajándok gyanánt a Nemzeti Jövő karácsonfája alá, avval kicsiddég elment Brüsszelbe, smúzolni a labancval. A dolog apróját reahagyta a Balog házitanítóra meg a Rózsi szobalányra, azkik epp a sugallatját nem értették meg a verdiktnek. Vagy ha értették es, nem bírták lekomunikáni. Istennek sajna, a keráli meszidzsbűl nem győtt le más, mint hogy „elrendölte”, meg hogy „aki nem, az kifizeti”, meg hogy „önfönntartás”. Az, ami benne vót, betűre. Az, hogy aki szegén, másszon féllábval a Himalájára jogásznak. Persze, hogy fölhorzsamlódott ezen a dejákság, de hazaszerte, oszt tüntettek összevissza, s nem ok nekül. Hejszen ű maga, kerál lévire es főháborodott vón, ha azt köllött vón érteni a rendelettye alatt, amit elrendölt. De nem azt köllött! Pont ott vót a dolognak a veleje, hogy nem ott vót! Gyütt haza Brüsszelbű, foga es fájt, látta, áll a bál. No, monta, nyugi, maj ű rendet tesz. Egy szombati délután elsétállott a tekes barátaival az Ötkerhő címzett room-kocsmába, hogy hátha tanál ottan pár dejákot, kik epp protestálnak. Na, tanát es, merő véletlenségbű csupa fidelitasbélit, kik odaállottak mögéje, mikó a Facebookon megizente a turulbaszülött ifjú véreinek, hogy nem hagyjuk! Szép pillanat vót, belenízett a kamerába, mint felcsúti vőfély a kulcslukba, s megmonta, hogy abcug önfenntartás, esztán keretszámok nem lesznek, s minden ifjú személnek ingyenes lessz a fősőoktatás, aki csak az ingyenes fősőoktatásba részt vehet. Az ehhő tartozó részleteket szerdáig a Balog kolega kidógozza, ki merre mennyit, oszt kalap, hajrá magyarok. No, erre a dejákság ollan egetverő éljenzésbe törött ki országszerte, hogy meg se bírt szólalni, csak ült a parlament előtt, amíg meg nem.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben.

A nap transzparense

Újabb lánchídi csata, hátha az utolsó

2006. október 23-án a rendőrök – erősen aránytalan – visszavágót rendeztek a szeptember 18-ai súlyos vereségért, amikor az MTV-székház előtti csőcselék (a Hír TV szerint: "ifjú forradalmárok") kicsit felgyújtotta az épületet és behatolt randalírozni. Az októberi – túlkapásoknak becézett – bosszú után aztán hirtelen nagyon jámborrá vált a rendőrség: Fradi- és Újpest-huligánok, betiltott és betiltatlan gárdisták azt tehettek azóta, amit csak nem szégyelltek. (Persze ha ismét parancsot kaptak volna a rendőrök a keménykedésre, biztos szívesen megtették volna. De nem kaptak.)



De ma - akárcsak az elmúlt napokban - nem frusztráltságukban kukákat gyújtogató, köveket hajigáló, felbőszült izomagyúakat kellett kísérgetniük rendőreinknek, hanem vidám jelszavakat skandáló, okos és felszabadult tizen-huszonéveseket, akik ráadásul időnként megtapsolták őket. Nem is értették a dolgot, hiszen nem erre szocializálódtak a rendőriskolában. 
És ha egy egyenruhás elbizonytalanodik, pláne a Lánchídon, akkor baj van. Akkor biztosra akar menni. Akkor elviszi azokat – rohamkocsival –, akiknek kézi megafonjuk van és abba olyan szavakat mondanak, amelyeket ő nem tud értelmezni.  S ha már elviszi őket, akkor minimum két kerülettel arrább viszi, hogy a fiúk rohamkocsival nem rendelkező társai ne tudjanak utánuk menni.
A hatalom és a diákok meccsén most látszólag a hatalom áll nyerésre. De ők is tudják, hogy az idő nem nekik dolgozik. Veszteni fognak. 
Mindnyájunknak fontos, hogy minél előbb. Úgyhogy legyünk büszkék ezekre a fantasztikus lányokra-fiúkra, és tegyünk meg mindent, hogy ne kelljen nagyon szégyellniük bennünket.

Fotó: Tuba Zoltán

Unortodox szerenád Rózsa ablaka előtt

És ez után jött egy kis (egyoldalú) barátkozás a Parlament előtti készenléti rendőrséggel, majd egy remek hangulatú séta (sok-sok csatlakozó szimpatizánssal) a Rádióhoz, a Hallgatói Hálózat hat pontjának - félsikeres - beolvastatása, aztán hallgatói fórum az Ascher Caféban. Jó volt.

Folyt. köv. Remélem.

Élt 1981–2012

Itt a vég. A Beszélőt is sikerült kinyírni. 
Ma ezt az értesítést küldte a szerkesztőség: Kedves Olvasóink, a decemberi lesz az utolsó szám.

Nyugodjon békében! 
De mi ne.

Fekete György két kedvenc zeneszerzője

Bartók Levente és Szörényi Béla

(A magyarázat az alábbi videón található 4:15-nél. De az addigiakat is érdemes ám megnézni, igen tanulságos. A nemrég emlegetett MMA mai közgyűlésén készült.)

És az Ige testté lőn

Még benne, a kerálba es vót türelmetlenség süvölvén korába, mielőtt üvé lett az igazság és az élet

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy úgy a tények, mint a komonikácijó terepin I. Fülkefor eggyik sikert szenvette a másik után. A kétharmadjar nép epp a kerál ajándokát, a választási regisztrácijót ünnepőte vóna, ha elejbe nem tolakodnak eggyesek avval, hogy elébb a konkrét zsidókot kéne fölregisztrálni, melly csak kulturáltabb módszer, mint ha a népakarat kamerázza bé a piszoárokat, s a fővételekbű Novák Előd képviselő testvér öszveséti a kurucinfón, hogy mi az Ábrahám. Ekkó mán Ádvent célegyenesibe fordút Mária Országának páncélvonattya, de hejába, ha a mondott idegenszívűek olyika az ecetes szivacs furorgyával esett néki Semjén Zsolt keresztény hitinek, ki mán egyetemista korába es a mártérijomig menően hitte, hogy az idézőjel az ördögtű való, s hogy szakdógozatot abbú írunk, amit tanálunk, mer a tudás mindenkié. I. Fülkefor csóválta a fejit, nízett maga elé a jövőbe szavatartóoszlop gyanánt, ki nyílt kártyákval jáccik. Szeme tisztőtt bogarán hun Selmeczi Gabriella, hun Giró-Szász képibe lobogtak a szeretet gyertyácskái. De még e kirívó keresztényüldözésnél es jobban fájt néki, hogy a ménkű drága és pazarló magyar fősőoktatásba mán a józan belátásnak es, a szövegértésnek es leáldozott. Mer mit lehet várni a deáktú, ha mán a rektor se érti a magyar szót! Mán bocsássanak meg a kedves fiatal barátai, de magyar nyelven a tandíj az definitíve az, ami. A nemtandíj penig az, ami lessz. És ez faktum, néki es tartani köll magát a reguláhó: amit a kerál kimond, attú I. Fülkefort a pokol keretszámai se tántorítsák el, issza, nem issza, ez a premissza. Ha ű eccer azt izeni a Rózsika igazgatónénivel, hogy esztán, világelsőként!, a fősőoktatás önfenntartó lesz, abba hun a tandíj? Továbbá abba es hun a tandíj, hogy az eddigiekhő képest több mint 30 százalék ingyér tanulhat, hezzá öccő ennyi részösztöndíjba részesül, s az mán nettó 150 százalék. Abba meg pláne hun van tandíj, hogy a többi, de bárki fija-borja, vígan tanúhat diákhitelbű szakadásig. Hun az a szótár, ki aszongya, a diákhitel tandíj? S millen torz logika azon pöndörködni, hogy vissza kő fizetni? Vissza hát! Azér hitel, s nem tandíj, quod erat demonstrandum. Evvel együtt nem köll félni, türelem rózsát terem. Próbálgassa csak a küs erejit a nagy pulyája, ha mán a munkaerőpiac helett a fűtött melegbe harabdálja a csecset, ki főtáplálta! A kormány, ha meg es dobják kővel, bundáskenyérvel dob vissza. Megérti, ha a dejákság tart a változástúl, ami érte van, nem ellene, de ne tartson, ha jót akar. Vagy bánja kánya, tartson! Hejszen még benne, a kerálba es vót türelmetlenség süvölvén korába, mielőtt üvé lett az igazság és az élet, hisztizzenek a türelem keretei között, úgyes abbahaggyák, amíg meg nem halnak.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

"Rose is a rose is a rose is a rose"

Lobotómia

Azt szokták Matolcsy miniszter szemére hányni, hogy mindig mást mond. 
Nem is igaz. 
A tavaly novemberi, méltán híres simplicitys beszédének egyik legemlékezetesebb momentuma az ősi magyar törzsek legendás agysebészeti képességeinek felemlegetése volt – és ma, a General Electric Hungaryvel kötött stratégiai megállapodás alkalmából ismét jónak látta elmondani, hogy (szó szerinti idézet): „Több ezer évvel ezelőtt a magyar törzsekben az agyoperációk és általában a sebészeti beavatkozás az fejlett volt.” 
Legközelebb tehát újabb 13 hónap múlva, 2014 januárjában várható e bejelentés megismétlése. Aztán – remélhetően – többé nem. Legfeljebb zárt körben.

Hékák, ez az én ganajom, pezderkedett a kerál, de hejába

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy eggy faggyas, novemberi éccakán I. Fülkefor az álmába juhász vót, subás, botos, terepladás nemzeti együttműködő. Legeltette nyáját, fútta furuláját, élt a fődbű, amég vót. Úgy hítták, Bolhász Mihál. Lehetett ű vóna bárhun a főd kerekin szegény ember, de nagy kekecségibe ippeg ott vót juhász a jövő útjába, mer Alcsúton, ami nem akarkijé vót! Hanem a felcsúti pógármesteré, s fodbalakadémikusé, Mészáros Bíró Uramé, ki bérelte azt a keráltúl, s viszont. Na, I. Fülkefor bulcsánkodik ott csöndesen, s lássa egy búgyakta szombaton, hogy gyűn egy nagy markulógép, oszt főmajszulja kocsira az ű érett birkatrágyáját, mit saját kezivel gyűtött, forgatott négy álló esztendőtt, mikó csak juhászost álmodott. Hítta vón a terrorelhárétókot, de nem a jó mobil vót nála, hanem a másik, a kajla juhásztelefonja. Ott vót az egyszál ujjára hagyva, kerál létire. Kérdte a munkásokot, mi a fészkes jóba járnak kentek? Csak abba, hogy elfogyott a Bíró Uram marhatrágyája. No és, kérdte a kerál. És itt ez a trágya, még tán jobb es, mint avvót, válaszúták az illetők. S űk csak annyira vannak főhatalmazva, hogy Búzakalász ’66, orrod seggembe pattanhat. Hékák, ez az én ganajom, pezderkedett a kerál, de hejába. Azok csak nevettek a markukba, hejszen jól tutták, kijé Alcsúton, ami valakijé. Térűtek-fordútak, és elliferálták mind a 125 magyar tonnát. Erre I. Fülkefor hítta a rendért. Nem a Pintér Sándort, mer az nem vót benn a szegény juhász mobiljába, hanem a bicskeit. Ammeg gyött, mint a csiga, ha a fogát húzzák. Főjelentést akar tenni, mer lopás történt, mondotta a kerál. S hogy epp most viszik a Bíró Uram fődjire az ű trágyáját. Oj, hogy a Szent Ammóniák tegye belé a magos égbe, nyögte a rendér, oszt ahelyt főhítta Mészáros Uramot, eligazétásér. Mikó ez megvót, saját hatáskörbe hazaengette a juhászt avval, hogy jegyzőkönv az őrsön, s főjelenteni csak hetfőn lehet, addig mise es van, meccs es van, mennyen a dógára, ha kedves az élete. De hát mán hónapra bészántcsák az ű tulajdonát, protestállott a kerál. Na na, monta a rendér, hun a papír, hogy űvé az a trágya? Hun a papír, hogy a Bíró Uramé, kérdte a magyarok kerála. Ügyvédnél, monta a sokat látott rendér, még le se állott a traktor, komám, mán a Mészáros nevin lesz az öszves birkaszarod vissza es, előre es. De ű ezt nem hagyja, elmén magáig Bíró Uramig, ha köll, mondotta Bolhász Mihál. Úgy es lött. Na mi van, deres mán a határ, kérdte tréfásan a felcsúti bíró, mikó meglátta a szegény juhászt. Erre I, Fülkefor nagyot toppantott, lerántotta condráját, lekapta koronájárú a golfsapkát, hogy tatárittyom, táliber, én vagyok! A magyarok kerála! No, ennek igen megörvendett Mészáros uram, s ölelte, csókolta, amíg meg nem haltak.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Az új törvények szerinti választás, 2014

Forrás: Nol.hu

Egy tüntetés kipipálva. Lesz-e másik?

Október 23-án még rácsodálkoztam Bajnaira, hogy milyen jó beszédet mondott. A mai hatásos szövege tehát már nem lepett meg olyan nagyon. Kár, hogy csak a jelen helyzetről beszélt világosan és okosan, az ide vezető utat viszont alig-alig érintette, pedig talán jó lett volna, bármennyire is az összefogás volt most a jelszó.
Mesterházy viszont nem okozott meglepetést, legfeljebb a populizmusa és a demagógiája mértéke volt az, amivel túlszárnyalta saját átlagát. (Bár  – mint itt látható – volt már a mainál cikibb szereplése is.) Az ő esetében – szemben Bajnaival – az lett volna jó, ha nem próbál politizálni a beszédében.
Rogánt nem lehetett egyértelműen rajtakapni, hogy rárótt pártfeladatot teljesít. Általában hitelesnek hangzottak a mondatai (a koncentrációs táborból hozott föld kivételével), és dicséretesen rövid volt a beszéd. Nem mondott semmi fontosat, az egyetlen, amire felfigyeltem, hogy: „ezt már nem tűrjük tovább”. Tehát az eddigieket tudatosan tűrték. Hm.
Többen voltunk, mint vártam az után a nagyon kínos és kontraproduktív vita után, amelyet Rogán részvétele indukált a bal- és a liberális oldalon. Nem tudom, mennyivel lettünk volna többen, ha azok is eljönnek, akikben a Rogánnal szembeni averzió erősebb volt, mint az antirasszista felháborodás – de jó lett volna, ha ott lettek volna.
Talán majd a szabad választás megszűnése miatti tömegtüntetésen ők is ott lesznek – hiszen arra biztosan nem jelentkezik be egyetlen fideszes potentát sem.
Már csak az a kérdés, hogy valaha is lesz-e ilyen tüntetés. Merthogy egyelőre nyomát sem látom – mintha nem vennénk észre, hogy hétfőn nem csak az történt a parlamentben, hogy egy náci képviselő náci módra beszélt, hanem az is, hogy a Fidesz és KDNP megszavazta azt a választási eljárási törvényt, amely ellopja a szabad választáshoz való jogunkat.