Egyszer volt, hol nem volt, vót eccő Fülkeufóriába eggy ügön rabiátus ember, azki roppant békeszerető vót. De még a békénél es jobban szerette a tényeket. Ebbű mindég csak a baja vót néki, akkorán, hogy rendszeressen likvidáni akarta őtöt a bosszú népe, mer nem vót a kölykük soha. Meg mer ez az atyafi a semmittevés büdös tavacskája helett még a náci beszédet es vállalta, azon okbúl, hogy jobb, ha ű beszéli, mintha a nácik beszénék a kurucinfóba, a magik bornért módgyán. Mária országába akkaracska vót a baj, hogy má nem tűrte a politikai korrektság liberaberrációját. Nem es a nyomorval, nem es a szegénységvel vót a baj, hanem a bajjerekvel, kik a féktelen nemi szaporaságjuk folytán sokan vótak, ha momentánd küssebbségbe es. Vót kösztök illen es meg ollan es, rendes es meg gamat pocsondék es. Szilveszterkó vagy negyven rohadt állat bajjer öszveállott, ketten közüllük megkéseltek két fiatal sportulót, egy elkövetőt a rendőrség el es fogott. No, eszt mán ez az írástudó nem tűrhette, hejszen Babits Gyula szép Kodály-versit idézve: „Növeli, ki elfödi a bayt”. Tutta ű, hajaj, hogy a gazember „jogvédők” öszve fogják toleráncskodni magikat, méges szembenézett a bajjerkérdésvel. Megírta az ojságba, hogy tény, ami tény, a bajjerság jelentős része nem alkalmas az eggyüttélésre, merhogy állat és állatként viselkedik. Komonikácijó nuku, tagolatlan hangok törnek elő a koponyájábúl, avval üzekedik, azkit meglát, oda huggyozik, ahová. Bezzeg pózolni bír az idióta nyugoti világ fészbukkján, fegyverrel a kezibe, avval a pofáján, hogy kicsinállak, te hülye nembajjer! Lényeg a lényeg, azki rendes bajjer, éjjen bódogan, azki meg állat, annak a nemlevésit meg kő oldani, emberi jogi lőzung ide vagy oda. No, ebbű az érdes nembajjer jajkiáltásbú, a bosszú népe meg a bajjerság szekértolóji részirű pont akkora ajvék lött, amekkorát ohajtott ez a cikkíró. Széles e hazába jeles publicisták hördűtek föl, nem es kevesen. De ám a kerálpárt ötös számú tagkönyvivel a zsebjökbe, hezzá a Magyar Hírlapba magába, mer ugye érintve vótak nómenikusan, sőt eo ipso. Mind aszt mekegték a pólkorekt haszonlesőjükvel, hogy ez az elviselhetetlenség esszenciája, azki ezt le merészölte írni egy tragédia ürügyin, az bezon az egész bajjerság ellen uszít, ecetera ecetere teringette faszekere. Úgy vicsorkottak, úgy álszenteskettek, mintha fő nem fognák, mi a napná es világosab vót, hogy őkelme eggyetlen konkrét bajjert se akar likvidáni, hejszen akkó nem beszélne róla. S ha netán akarna es, hát azon mód ű maga és a párttya állana ennek útjába, mint a cövek. De az mán csak nem rasszizmus, csak nem uszétás a Kárpátok nembajjer ölibe, ha végre kimongya, itt az üdő: a bajjerság jelentős részinek a nemlevésit azonnal és bárhogyan meg köll oldani. Márpenig a jelentős rész nem az egész, csak aki a tények szerént állat. Amíg meg nem hal.
Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése