Most persze büszke lehetnék, hogy a 31 éves folyóirat minden számát birtoklom (már amelyek nem vesztek el a költözések folyamán), az első szamizdattól a mostani utolsóig, és ez milyen szép dolog – de valójában inkább rettentő szomorú.
Az első évek rendszertelenül megjelenő Beszélőit nem volt ugyan túl nehéz beszerezni (kapcsolat kérdése volt az egész), de villamoson-buszon olvasni már némi óvatosságot igényelt, és bármikor lehetett számítani egy kis házkutatásra is. (Meg is voltam sértve rendesen – Bástya elvtárs-effektus –, hogy rám végül is egyszer sem került sor. Persze ami késik...)
Jó volt tudni 81. decemberben meg azután, hogy hamarosan, 3-4 hónap múlva jön a következő szám, és olyanokat olvashatok benne, amit sehol máshol, és hogy egyre többen vagyunk szamizdatolvasók, és bár nyilván sosem lesz vége a Kádár-rendszernek, de azok az órák legalább jól telnek, amikor Beszélőt olvashatok vagy az egyre szaporodó szamizdat kiadványok valamelyikét.
Aztán amikor legális lett a lap, persze elveszett a tiltott gyümölcs élvezetének az izgalma, az a jóleső bizsergés, amit máig nem tudok elfelejteni – de attól még Beszélőt olvasni mindig kicsit más volt, mint bármi mást.
Ennek most vége, itt az utolsó Beszélő, szamizdatok sincsenek már. (Még... )
És ez csak megerősíti Erős Ferenc igazát: Leépülő demokráciában rosszabb élni, mint leépülő diktatúrában.
.jpg)
A szamizdat Beszélő szerkesztői: Solt Ottilia, Szilágyi Sándor, Kőszeg Ferenc, Kis János, Nagy Bálint, Petri György. Akik nincsenek a képen: Eörsi János, F. Havas Gábor, Haraszti Miklós, Iványi Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése