Atya, Fiú, Szentlélek

Vót kólásdoboz sima, vót aranyozott, vót továbbá számozott, „Multik! Haza!” föliratval

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a NER szíves segedelmivel ügön szép ősz köszöntött a magyarok országjára. Még szeptember végin es künn lehetett üdögélni a szabadba, nem köllött fűtőcködni gázval, nádi hegedűvel, kinek mije vót a létminimumja alatt. Vagy nem vót. Ott ült I. Fülkefor es, az udvarba, sajtófőnököstül, fénképészestül, iparkottak feszt, munkaalapon. Vót min, mer mán az egész Kárpát-medencébűl, de a tengerentúlig menően özönölt a rendelés, aki magyar, mind öszvegyűrt kólásdobozt akart a kerál saját kezű aláírásával, kistérségi szuverén-bótok nyílottak ecélbúl a munkahelteremtés szép példáiképen, egész hálózat. Vót doboz sima, vót doboz aranyozott, vót továbbá számozott, „Multik! Haza!” föliratval. A kerál eggyet hörpentett a fotóhó, a többi kólát beléburította az alapétványi hordóba, maj csibészes tekintetvel öszvegyűrikélte a dobozt, s aláírta eskán. Jó kedve vót, mer eccőcsak túl jók lettek a magyarok számai. Az IMF maj megpukkatt, mer Fülkeufória, ahogy két esztendeje minden álló nap, ügön nagy gazdasági és társadalmi siker küszöbjin állott. De akkorájén, hogy el se látott a küszöb túlfelijig, hejába pipiskodott, hejába állongott a nemzet a cipőjibűl kilógó nagylábujjára. Szép, homorú eggy küszöb vót, de mint az üveghegy az Óperenciján, egy legén látott csak rajta átal, a kerál, még ű es csak akkó, ha fölhágott a Matolcsy tanár vállára. S állott a magosban, sasokval szítta az ózont. Vót es mire, hejszen jobban kezelte a gazdasági válságot, meg az abbú fakadó kihívásokot, mint sok más ország. Ezt csak a vak nem látta, meg a közgazdászok, de nem es vót nékijök lap osztval. A jobban kezelés vót a lényeg, abbul es a jobban, mer kezelésre csak a bolond járt. Mer mi vót!? Avvót, hogy nehez vót vóna a magyar sors az adósrabszolgaság jármába, ha I. Fülkefor nem folytatott vón egyfajta szabadságharcot, de folytatott. Még exportra es jutott a folytatásbú. Megmonta a Kereszténydemokrata Internacionáléba es, hogy nincs mese, Ejrópába a jóléti társadalmaknak kampec, tessék a segélyorientált herelóbálás és kólázgatás helett dógozni, mer mán a munkaalapú társadalmak kora jő el, az olyanoké, mint a magyar. Mer mi van a magyarokná? Jólét van? Annak dacára, hogy küs hijján hat millijóan élnek a létminimum fölött, nincs jólét. S ha nincs, akkó jóléti társadalom sincs. Ellenbe munka van? Van. Közmunka képibe, de van. Eddig a segély fejibe szegénynek köllött lenni, meg legföllebb sorbaállni a magyarnak, eztán árkot ás érte heti tízezerér, másik héten bétemeti ugyanannyiér. Segély meg, ha köll még ezek után, csak kőcsönbe lesz, igénylőlap a levegőautomaták mellett tanálható a kormányhivatalba. S ha majd ez így kolektíve lábrakap a ködös Albiontúl az Urálig, akkó elüldögélhetünk a Kánaán, amíg meg nem és viszont.

Parti Nagy Lajos  Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Poli-tikos

Markókozmosz*

Még 2011 májusában Markó Iván fellebbentette a fátylat lelke féltve őrzött titkáról. (A szemérmes kitárulkozás 2:02-től látható-hallható a videón):



Eléggé méltánytalan tehát, hogy csaknem másfél évet kellett várnia a válaszreakcióra:

* © Ulrich Gábor

Frissítés:
Az elmúlt másfél évben nem sokat javult Markó Iván mentális állapota, sőt. Mindez ebből a videóból meglehetősen világosan kiderül. 
Ha az Orbánt érintő szerelmi vallomása 130 milliót hozott, el sem tudom képzelni, hogy a Jóisten mennyivel fogja megajándékozni a szép szavakért, amellyel őt illette.

Frissítés 2.:
Továbbgondoltam.

A Médiatanács szóvivői irodájának közleménye

„Az elmúlt időszak konzekvens bírósági határozatai egyértelművé teszik, hogy a Klub-szabály alapján a Klubrádió pályázata alakilag érvénytelen. 
A bíróság e tárgykörben hozott döntései értelmében a Budapest 95,3 MHz-es frekvencia hasznosítására kiírt pályázati eljárás eredményes, ugyanakkor érvényes pályázat nincs. 
A médiatörvény szerint, ha nincs érvényes pályázat, akkor a pályázati eljárást eredménytelenné kell nyilvánítani. 

Budapest, 2012. szeptember 26. 

Médiatanács szóvivői iroda”

A „pályázati eljárás eredményes”, „akkor a pályázati eljárást eredménytelenné kell nyilvánítani”. 
Világos beszéd. Igazán nem tudom, mit értetlenkednek már megint a mindig értetlenkedők.

Ha a szem (meg a száj) tényleg a lélek tükre,

akkor nagy baj van.
Ez a kép ma készült a miniszterelnökünk litvániai látogatásán:

Ahol egyébként többek között azt fejtette ki, hogy Magyarország nem szabad ország.

Tempora mutantur (de nagyon)

Stumpf István igazgató, Orbán Viktor kollégista (Bibó szakkollégium, 1984)

Orbán Viktor miniszterelnök, Stumpf István alkotmánybíró (Videoton-stadion, 2012)

Alsó fotó: Stiller Ákos

Gazdaságpolitikánk szilárd alapokon nyugszik

Ez most már biztos. 
Ugyanis azt feleli Varga Mihály IMF-főtárgyaló (aki közismerten az egyetlen úgy-ahogy komolyan vehető tagja a Fidesz-vezetésnek) arra a kérdésre, hogy mitől kezdene el épp most növekedni a fogyasztás, miután az egykulcsos adó sem tudta azt beindítani: "Előbb-utóbb a hűtőszekrény elromlik, előtt-utóbb lehet, hogy a tévét is ki kell cserélni. Tehát attól, hogy valaki két évig nem vesz meg valamit, előbb-utóbb mégiscsak eljön az az idő, amikor lehet, hogy ezt meg kell tennie.” 
Hát aki ezek után sem kezd bízni hazánk ragyogó jövőjében, az tényleg reménytelenül defetista, hogy azt ne mondjuk - Orbán Viktor találó kifejezését kölcsönvéve -: ellenforradalmár. 

Íme, az épületes párbeszéd:

Aki rendesen szül, s öleget a hazának, azt nem bántsák, illetőleg ha van es odasuhintás, fő se veszi, mer nem ér rá

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy mán a magyar asszonok hölgyikébb részinek a nagy öntudatjokval semmi nem vót elég. De ténleg! Mán a Varga honatya élő virágot vitt nékik, fehéret, lapogatta a küs kosztümös hátukot, horibile még azt es megengette, hogy tán dürückösebben fogalmazott az éccaka hevibe arrul, hogy aki rendesen szül, s öleget a hazának, azt nem bántsák, illetőleg ha van es odasuhintás, fő se veszi, mer nem ér rá, ecetera, különben se ösmerhette még a Rogánné tisztőt álláspontját a kérdésbe, de hejába. Ezek úgy fő lettek mérgelődvel, hogy feszt kötötték az ebet a húrhó, mi pattanásig vót feszülve amúgy es. Penig mi történt!? Ültek a Patkóba éccaka, küssebb társaság, a férfijak verbálissan elerisztették magukot, ezen az asszonyok puffogni kesztek, meg beszóni ha köll, ha nem, de a végin szépen hazamentek, mint mindég. Oszt ebbül lett, ami lett. Mán a kerál pártya nem győzött elhatárulódni ennen impertinencs férfi tagjátúl, meg legfőkép attó a hamis, minden alapot nékülöző ráfogástúl, hogy ű, mint pártszöveccség, egy minutomig es nem támogatta vóna teljes mellszélességvel, sőt cici-, mán engedelmet, hogy a családon bévüli erőszak önálló törvényi tényállás legyen. Legföllebb ne a családon legyen bévüli, hejszen hogy gyün ahhó az erőszak, hogy e szép intézményünköt a törvénykönvbe bésározza. De ettű eltekéntve nem ollan párt űk, hogy elrontója lennének akarmi jónak, há hogy a retkes barbiba ne támogatták vóna!? Őróluk messziről lehet tudni, hogy genetikusan sohse mondanak mást, mint amit mondanak. Pláne nőügyekbe! Csak ahhó köllött vóna egy küs kombinatórika, eggy fejlettebb inteligencia, ugye, amellik észreveszi az álláspontyuknak a lassú fejlődésit mán a serkedő állapotjába es, különös tekintetvel Rogán Antalra, akinek megmonta a felesége, hogy ű az uccára es kimén, ha szükséges, és nem támogatólag, mitül a frakcijóvezető abbahejbe meghajlott a hölgyek akaratja előtt, kük magyar választópógárasszonok magik es, hezzá nem es kevesen. De ehhő mér köllött botrány meg sárdobálás?! Ha a kerálpárt nőtagozatja teljes világosságval látta, hogy mi van a vita heve mögött, akkó az ellenzéki tisztőtt hölgyek es láthatták vóna, ha akarták vóna a megfontolt módosulást, de legalább a jószándékot az üres parlamentbe. És nem mingyán kiverni a magoscét egy éccaka után, nem hebrencs mód hisztizni, meg tűntetgetni vasárnapi ebédkó, ami sajna, pont azt mutassa, hogy tán még korán es vót az előlegezett bizalom, de mindegy most má, sok lúd disznót győz, ha úgy gondulják, hogy verik őköt, há legyen meg a kis akaratjuk, legyenek benn a törvénybe, ha köll, név szerént, mit csinájjon az embör, ha eccő olanok mint a punyhó gyermekek vagy a cicák, hogy addig toporzékulnak, amég világ a világ vagy amég nem teljesül a kévánságjok.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék sorozatának mai darabja az ÉS-ben

A little help from our friends

Úgy látszik, kazah foglyok is vannak börtönben nálunk. Mi mással lehetne magyarázni azt az itt olvasható mai hírt, hogy a sajnálatosan befuccsolt azeri milliárdokat most Kazahsztánból kívánjuk pótolni. Egyben persze felfedezzük az eddig méltatlanul elhanyagolt ezeréves magyar-kun-kazah testvériségben gyökerező gazdag kulturális kapcsolatokat, valamint a messze földön híres demokratikus hagyományokkal rendelkező ország élén álló Nurszultan Nazarbajevet, akinek nemzetvezetői metódusa még talán az Aliyevénél is vonzóbb számunkra. Hiszen ő már 1984 óta egyfolytában Kazahsztán első embere, és az is marad, amíg a világ világ. Ennél csábítóbb példa pedig aligha akad miniszterelnökünk számára, aki májusi asztanai látogatásakor 

szuperlatívuszokban nyilatkozott az ott tapasztaltakról, és ezzel felvételt nyert a Nazarbajevvel baráti kapcsolatot ápoló államférfiak válogatott csapatába.

Szóval a magyar börtönben sínylődő kazah rabok már vághatják a centit. Ha pedig netán még sincsenek ilyen elítéltek, akkor legalább egy tripla életnagyságú Nazarbajev-szobrot biztos ígértünk a Felvonulási térre.

*
Update 2013. október 23-án (Pézsma Fb-bejegyzése): 
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=421962747905750&set=np.127361834.100000244576464&type=1&theater&notif_t=notify_me

És egy újabb update 2014-ből:
http://www.origo.hu/itthon/20140428-nurszultan-nazarbajev-kazah-elnokot-meltatta-fazekas-sandor-videkfejlesztesi-miniszter.html?

Józsi bácsi, térjen vissza!

Oda jutottunk, hogy lassan Torgyán József a leghitelesebb alakja a magyar politikának.
Ő legalább mindig ugyanaz a populista, vérciki, kabaréba illő mondatokat szajkózó szórakoztatóiparos volt: húsz éve is, ma is, Orbán miniszterelnök-helyetteseként is, ingyen tömegközlekedő hegyvidéki nyugdíjasként is, nagygyűlésen szónokló lángszavú Ciceró-dublőrként is, Kósa Lajos m1-beli nyilatkozatát az ATV-ben kommentáló, 80 éves születésnapjával büszkélkedő bácsiként is. Ő az egyetlen közéleti szereplő, aki biztosan nem okozhat nekünk kellemetlen meglepetést.
Tehát mi sem mondhatunk mást, mint az – állítása szerint – őt gyakran meg-megállító többi magyar: „Józsi bácsi, térjen vissza!”

Torgyán úr sajnos még kéreti magát, „nem kívánkozik vissza a mocsokba”, de bízzunk benne, talán nem sokáig. Ennek a szerencsétlen országnak a sorsán már ő sem tudna rontani érdemben – de legalább újra lenne min nevetnünk néha.

A Bódogságos Mária országába, ki eléggé sajnos, csak eggyet szült a karrierjire tekintetvel

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy méhibe élt a nemzet, kivált a kerálpárt és vidéke, megannyi derék, azerita férfiember országházán bévül és küel. A közszógálati nép epp madarat nem fogott örömibe, hogy eggy család vót bölcs és lobbanékony vezetőivel, kik kemény kézvel kormányoszták a hazát a balternatív megoldások lejtőjin. Nem vót megállás, csak a főfele vót, ami a lefelének az unortodox aspektusja, nem más. Legföllebb komonikatíve bé köllött néha vallani: hülyék vótam jótakartom hevibe. Mer annyi esze a legszerényebb honatyának es vót, hogy hülyék legyen. Megmonta a családfő az őszi sorakozáskó: hékáim, a szám eggy makacs dolog, avval nem lehet vitatkozni, az IMF hitelt felvenni nem kell félnetek. S akkó eggyes hölgyurak, ahelett, hogy örvendtek vóna azon, ami el vót má érve, hogy a törvény lényegibe otthol es bünteti a gyerekfalhóvágást, az asszonverést, de még az „erőszakos” nemi meghágását es a büdös kurvájának, gyöttek a külön tényállásval tangás jódógukba. Mer nem tuttak megnyugszani benne, hogy a magyarok eggy család, min bévül ollan nincs, hogy vóna, ami van. Ami esetleg van, az nem az, avval kész. Erőszakrúl csak az fantázijál, aki nem szült eleget a választott vezetőjinek, s viszket néki. Miáltal bé akargya szeplőséteni a család intézményit. Horibile a Bódogságos Mária országába, ki eléggé sajnos, csak eggyet szült a karrierjire tekintetvel. Ha vót es családon bévüli erőszak, azt sohse látta senki. Képviselő meg politikus kivált nem, azt se tutták, mi fán terem. S hogy hetvenkét asszon meghal esztendőrül esztendőre, az es csak a klitorális úrhölgyikék kitalálása vót, kük mán mindent megragattak, a magyarság ízéját es beleértve, hogy a labancz gazdájiknak megfelejjenek a külhonba! Még hogy a családon bévüli erőszakrúl disputáljék a Magyar Parlament a nagy tekintélyivel, mintha valami szingliklub vóna!? Még hogy egy grádicsra hozni a családon küelivel!? Jóra az nem vezet, mer csak szüli a kikapós vért, a magyar meg fogy. 

Há csak más egy pofon otthol, ahun a családfő adja, vagy májlerúgás, mint idegenbe! Mer otthul az meg vagyon érdemölve, ásóval-kapával. És ezt látni köll, hejába írt alá riszáltába sok megtévesztett asszonka, ha férfi vót, ha nem, több ezren a százná es, népi kezdeményezés keretibe. Mer eggy illen dolog, tisztelet a kivételnek, eccerűen nem lehet népi. Mi lesz az országbúl, ha a családfő ki se pofozkodhassa otthol a feszültségit rendessen, amitt epp az illen cafkanáriják okoznak? I. Fülkefor Félázsiája nem eszdéeszes lelkiségű és bővön hisz elöljáróinak. Ha a választott vezetői éccakai órán aszongyák szakmailag, hogy aranyoskám, emmán jól benne van a büntető törvénykönyvbe, akkó az jól van benne, aki nem hiszi, leszophassa, mán bocsánat, hun a kurtafarkú malac túr.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben
(A falvédő Muha Marton Enikő műve)

Erdős Virág: Na most akkor (kupléként előadja: Paizs Miklós)

Itt a szöveg:
Na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki legeljen penneágyon rozmaringos mellfilét, ki pecázza kukából a halolajos kiflijét, kinek legyen friss levegőn tartózkodni ideje, kinek teljen karcinogén cuccokkal a tüdeje, ki rágja a Cafe Picard mascarponés pitéjét, ki mossa a Szentiványi nagyságosék bidéjét, kinek kelljen éjjel-nappal folyton-folyvást igyekezni, kit lehessen kapásból és szemtől szembe letegezni, ki ne jusson ötről hatra, kinek fussa futópadra, Pulára meg Balira, kit vegyenek palira, kinek legyen hobbija a népi magyar hagyomány, kinek jusson másfél bála angolpólya-adomány, kinek bocskor, rámás csizma, cifra mente, kacagány, kinek jusson, mér’ is jutna, szar se jusson, ha cigány, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki rakja ki carrarai márvánnyal a klotyóját, kinek pakoltassák ki a pénztárnál a motyóját, ki zúzzon ki Rómába, hogy láthassa a piétát, ki nyomassa ezerrel a déligyümölcs-diétát, ki merengjen el egy régi, feudális szokáson, kit érjenek állítólag kisebb bolti lopáson, kinek legyen ad absurdum reklamálni mersze, ki merjen a jogaiért kiállni, na persze, kinek legyen dilije a kuszkusz meg a falafel, ki próbálja nem feladni, végül mégis adja fel, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki költözzön proli szagtól fuldokolva Budára, ki költse egy komplett pesti panel árát dudára, ki ápolja klinikán az egészséges körmét, ki válasszon rövid utat, ki pedig a görbét, ki lásson a Hun West Travel-irodával világot, ki álmodjon zöld fű közé piros, fehér virágot, ki ültessen minden kerti törpe mellé tuját is, ki adja az ártatlant, de hogyha kell, a buját is, ki rendeljen ülőbútort magának a neten, kik lakjanak egyetlenegy félszobába’ heten, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki utazzon még a világ végére is kocsival, ki tudjon le minden bajt egy odavetett bocsival, ki vegye a nyakába egy papucsér’ a plázát, kinek vigye el a bank a vakolatlan házát, kinek legyen párnája a hugyos-sáros aszfalt, ki foglaljon négy személyre, ablak mellé asztalt, kinek legyen jelszava a részvét és a szeretet, kinek kelljen beszerezni tüdőszűrőleletet, ki kerüljön révületbe Csaba testvér szent szavától, ki keljen ki magából egy utastársa testszagától, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki járkáljon házastársi javallatra botoxra, kit vigyenek akarata ellenére detoxra, kinek kelljen másnap délig étlen-szomjan kibírni, kit lenne szép most azonnal puszta kézzel kinyírni, kinek hozzon Télapócska sárgarézzel teli zsákot, ki hordja ki lábon hol a tüdőgyuszit, hol a rákot, kinek legyen igénye a könyvre meg a mozira, ki próbáljon belógni egy kulturáltabb slozira, kinek kelljen nap mint nap a Vágóhídig bliccelni, kinek legyen – láthatólag – kedve most is viccelni, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, kinek legyen névre szóló szekrénye a Gelázsban, ki aludjon álmában egy jó kis fűtött garázsban, ki nevezze komenista fertőnek a Dagályt, kinek sértsen már a puszta létezése szabályt, ki akarja hóban-fagyban kivárni a sorát, kinek kelljen tele szájjal dicsérni a borát, ki hurcolja fel-alá az interspáros batyuját, ki átkozza el a saját sose látott anyuját, ki feküdjön hol itt, hol ott, mint a kilőtt állat, ki rándítson haladtában szemlesütve vállat, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, ki csinálja új kecóját trendire és takarosra, ki próbáljon mindenáron bejutni a fapadosra, ki locsoljon Francois Voyer konyakot a kivire, ki gondoljon tehetetlen haraggal a gyivire, ki tegye le egyik percről másikra a piát, ki próbálja kivenni a lelencből a fiát, ki lomizzon kisbiciklit, dinókat meg törpöket, ki ugassa le az undok, játszótéri kölköket, ki lássa a sajátját a más ölében csicsikálni, ki próbálja magát minden karácsonykor kicsinálni, na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen, kinek legyen tiszta sor, hogy haladás vagy haza, kinek legyen úgy, hogy többé ne mehessen haza, kit várjon a boldogság kék tengerén egy bárka, kit viszont a vácrátóti köztemető árka, kinek jusson éppen elég hely az isten tenyerén, Budafokon, Budaligeten és Mátraterenyén, Békésbe’ és Hevesbe’, s ki menjen a levesbe.

Frissítés:
Ennek a versnek a négy sorát volt képes felhasználni Bayer Zsolt egy a szokottnál is aljasabb publicisztikájához. Mentálhigiéniai okokból nem idéznék a cikkből - Erdős Virág felháborodása viszont itt olvasható. 

Mosolyintott az azeri elnök, avval meg es vót a „gentleman léprement”

-->

Egyszer volt, hol nem volt, az lessz, hogy még a levelek le se hullnak, mikó Magyarország baltát fog ajándékozni Azerbajdzsánnak, de ennek íziknyi köze nem lössz Safarov hadnagy nyárvégi kiadatásáhó rutineljárásba. Akkó az történt, hogy I. Fülkefort többedsző megkereste kérésivel a régtül való azeri komája, és ű gondos mérlegelés után engedett néki. Idehallgass Viktorham, bülbülérozott Ilhan Alijev, ül a tömlöcbe tikteknél az a katonatiszt, ki magyar baltával (!), magyar ágyba kinyuvasztott eggy örmény katona­tisztet. Néktek állampapír-jegyzés köll, meg keleti szél gáz képibe, nékünk a mi hősünk. Adjátok ki, hejszen ha van kiadás, van bevétel es, monta, oszt őszintén csippentett a szemivel, posztszovjetmód. Lehet, csak ne kölljön a törvénesség talajárúl lelépni, felelte nagy ravaszul a kerál, mer onnét ű lelépni sohse fog. Nem es köll, Viktorham, monta Ilhan, te kiadod, én különgépet menesztek érette, oszt kalap. Mer a kalap azeriül es kalap vót. Na de mit tész véle, kért garanciját a kerál. Há mit tennék! Előléptetem, lakást adok néki s a nyócévnyi megszógált füzetésit. Höjdemán, remélem a börtönfüzetésire gondúsz, komám, tárgyalt kutyakeményen a kerál, hejába vonkotta Szijjártó különmegbízott a palástját. Pont arra gondul, mosolyintott az azeri elnök, avval meg es vót a „gentleman léprement”. Minekutánna történt, ami történt, megen kard nyúlt a magyar fele barlangjába. Örményország epp hadat nem izent, a művelt világ rászta a pöcsike öklit, de mivel Selmeczi Gabriella szerént ez moszkovita álbotrány vót, hamar elcsihatt a dolog. Naná, hogy a szeptemberbe fontosabb vót az öszves magyar pulya keráli iskolaköppenye, s hogy Hoffmann Rózsa bordásfalnak őtözve fogja ellenőrözni a mindennapi tornaórát. Na, mán epp föl vóna lélegezve a nemzet, mikó gyön majd az újabb megkeresés Azerbűl. Hogyhát, a jegyzéshő még hibádzik valami. Ha mán I. Fülkefor így bétartott vót az ünneplő azeri népnek, jegyzékvel meg hasonlókval, hozza el a baltát különvonaton, épül nékije a múzeum. Na, a kerál majd hímöl-hámol, hogy nem errűl vót szó. Dehonnem, feleli a jeles azerokrata szárazon, hanem ha az ű komája ekép gondulkodik hárommilliárd dollárrú, úgy es jó. Avval lerakja a telefont. Nem lössz mit tenni, azon mód fő köll fűttőztetni különmozdonyt, látványszerelvényt, és irány Baku a véres baltával. Az azeri állomáson a két kurátor nyugott és tárgyilagos beszédet fog mondani, mibe reményüköt fejezik ki az örmény-magyar-azeri megbékélés eránt. Ezt az elnök három vicces seggberúgásval honorálja, oszt hazakűdi Szijjártót és Navracsicsot, kik mán a vonaton sajtótájékoztatót tartanak az azeri-magyar műtárgycsere-program fontosságárúl. Annak utána penig Mária országa veres orcával várja a gázt meg a jegyzést, de hejába, Közép-Európa motorgyának csak a belső égés marad, amég kerál a kerál, s még azon es túl.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Szimpla taplóság vagy több annál?

Miután Hoffmann Rózsa a hétvégén már nemzeti tanévnyitott, eljött az ideje, hogy maga a nemzet miniszterelnöke is emelje a fényét a tanévnek és irányt mutasson a jövő nemzedéknek. Meg is tette.
A média jókat kacarászott, hogy Orbán beszéde alatt a felsorakoztatott ifjak tucatjai lettek rosszul, ájultak el a tűző napsütésben.  

Szerintem azonban ennél sokkal inkább figyelemre méltó, hogy hol történt mindez. Ugyanis Orbán Viktor épp abba az intézménybe ment tanévet nyitni, amelynek jogelődje kollégiumában Safarov hadnagy – ma már őrnagy és nemzeti hős – baltával meggyilkolta a katonatársát.
Hogy ez a miniszterelnöki húzás az elemi emberi érzékenység teljes hiányát mutatja csak, vagy – ami még sokkal rosszabb – szándékos volt, azt nem tudom eldönteni. Lehet, hogy rá akart tenni még egy lapáttal, lehet, hogy az munkált benne: látjátok, én ezt is megtehetem, én bármit megtehetek.  

Bakupest

Ha valaki nem értesült volna róla, Azerbajdzsán Nagykövetségének az oldaláról megtudhatja: Baku és Budapest fuzionált. Íme:

Az első főpolgármester nyilván az a személy lesz, aki mindkét városhoz kötődik,  több évet élt mindkettőben, és jelentősen hozzájárult az örök és megbonthatatlan azeri–magyar barátság fejlődéséhez, legelsősorban is a gazdasági kapcsolatok felvirágoztatásához. Ráadásul az egyik országban nemzeti hős, úgyhogy jobb kezekbe nem is kerülhetne az új világváros irányítása.

Frissítés: Ami a gazdasági kapcsolatok felvirágzását illeti, az úgy fest, egy kicsit késik.

Egy kicsit furi

m1, Ma reggel, aug. 31., 7.34

A műsorvezető felolvassa a kezében levő forgatókönyvből: 
– Holnap a Klebelsberg Kultúrkúriában Kárpát-medencei árverés nehéz sorsú gyermekek fesztiválját rendezik meg első ízben. 
Az interjúalanyára pillant, és folytatja: – Sok szeretettel köszöntöm a stúdióban Szűcs Balázs szervezőt. Honnan jött a Remény Kis Emberei Fesztivál ötlete?

Az interjúalany zavartan körbenéz, majd azt mondja: – Én nem Szűcs Balázs vagyok, ez valami félreértés lehet, talán rossz helyre lapozott.
– Akkor Keresztes Tamással. Összekevertem a két pontot, elnézést kérek. A Kaszás Attila-díj jelöltje Keresztes Tamás Jászai Mari-díjas színművész. Egy kicsit furi is volt nekem, mert ismerős volt – mondja a legcsekélyebb zavar vagy szégyenérzet nélkül Obersovszky Péter, aki a március 30-ai legendás Schmitt-interjú mikrofonállványaként végleg kiiratkozott az újságírók közül, de a köztévének így is megfelel. Sőt: így felel meg igazán.

(A tegnapi interjú  itt látható 1:39:18-tól.)



Via Napi Fix

Az ember, aki két-hárommilliárd eurót hoz a magyar kormánynak

Vagyis ilyen sokat senki nem tett még a magyar gazdaság felvirágoztatásáért. Illene valamilyen komolyabb kitüntetéssel elismerni a szolgálatait. Lovagkereszt, tisztikereszt, meghívás a Videoton VIP-páholyába, ilyesmi.

Frissítés: Hát úgy látszik, mégsem (lásd itt). Még szerencse, hogy bölcs és higgadt kormányunk nem hamarkodta el a kitüntetést. 

Dunafődvár közelibe zavartalanul bémutatták a Csurka főtestvér darabgyát

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, a Tarlós pógármester erőst gondolkodott, s arra jött, ű megnehezménezi, hogy Budapest újnyilas színházában „A hatodik koporsó”-t műsorra tűzze az újnyilas programval pályázó, és űáltala kinevezést nyert színigazgató. Mit bánja ű, heppenkedett, jáccák a negyediket, az ötödiket, vagy amelliket csak akargyák az egyebekbe ügön jelentős Csurka Istvántúl, de a hatodikat mán nem támogassa, csak a testin keresztül. Mer mindennek van határa! Egy ollan darab, ami áperté a zsidókra kenyi az ország máig tartó fődarabulását Trianon átal, az bizon necces. De legalábbis az utolsó jelenetje föltétlen! Az illen műalkotást akár antiszemitának es híhatná, ha nem akarna tartódzkodni a túlzó és szakmailag vitatott kifejezésektűl, de akar. Legyen ölég, hogy necces! Annyiracska, hogy ha őtöt meghurcolják a liberálcionizmusájér, akkó se támogassa. Egyebekbe más baja a magyar dráma szent ügyibe utazó színházval őneki nem vót, közönsége dagatt, mint a tenger, hezzá a legjobb iránba vót, hogy kiforrja magát, mikép a darabválasztásuk es ügön jól mutatta. Mi baja lett vón, hejszen mégescsak ű forcéroszta anno, hogy szélesödjék a paletta a szellemi életbe, amit maga a kerál es provinciálisnak mondott. No, ez a paletta a magyarok országába mán olly megnyugtatóan széles lett, hogy a parlamentbe igenyest „Solymosi Eszter Vére Baráti Kör”-ök alakultak, s a bográcskompatibilis rendfönntartó sétáknak se szeri, se száma nem vót, zenés hímtaglóbálásval, és/vagy képviselői kíséretvel. Ehhő aztán a pógármester odakutyállotta magát, a nemtámogatáshó, csakhogy a magyar igazság mán sokkalta elébb tartott az ilyesminé. Eccőcsak el lött terjesztvel, hogy a tisztőtt társulat az ősz leple alatt ki fogna telepűni a messzi Csókakőre, hogy ott mutassák bé a mentoruk testámentomát a zsidó világöszveesküvésrűl, amibe nincsen semmi kirekesztő, s a rendező neve es csak azér titkos, hogy ne esküdgyenek ellene öszve a zsidók. Na, ez a belső informácijó, hogy „Csókakő” seperc alatt eljutott a magyar rendőrség nagy, tágranyílt fülibe. Erre aki rendőr nem vót magánőrzővédő szógálatba, az a politikai akaratnak megfelelően, mind odament a nénónénóján Csókakőre, hogy megakadályozzon eggy bűncselekményt. Műveleti területen úgyse vót még premier! Csakhogy ez fals hír vót, acélbúl, hogy a kóbik bészopják! Úgy is lött, ezalatt a másfele messzi Dunafődvár közelibe zavartalanul bémutatták a Csurka főtestvér darabgyát. S nem es eccő, hanem ez így ment, minden eggyes gárdaelőadás előtt folyott a rabló-pandúr, amég csak közönség vót, ammeg vót, gyalog es, gójmotorval es, oszt ha má ott vót, még a nehéz dokumentomdrámát es kivárta fináléstúl, s bezon nem dűt bé a necckampánynak, mit a művészi szabadcság ellenibe folytattak azok, akinek fájt a magyar kreativitás, amíg meg nem haltak.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Az utolsó polihisztor

Még nem hozták vissza ugyan a sorkötelezettséget Magyarországon – ezt a harmadik Orbán-kormány idejére halasztották –, de az ún. honvédelmi ismeretek már kötelező módon benne vannak a tantervben. Tehát a következő években egyre nagyobb szerep jut a hadseregnek és így a honvédelem miniszterének, az egyre aktívabb Hende Csabának.

Hende azelőtt is serény volt, ha pártfeladatokat kellett teljesítenie (előbb az MDF-ben Dávid Ibolya bizalmasaként, majd helyetteseként, aztán Orbán kabinetfőnökeként

a polgári körök egy akolba terelésében, végül a Fidesz szorgos katonájaként), ám az utóbbi időben a hiperaktivitás csalhatatlan jeleit mutatja az élet számos területén.
Hogy mindenhez ért, azt már 2001-ben bizonyította, amikor nyelvészeti vitába keveredett Nádasdy Ádámmal – a Magyar Narancs olvasóinak nem kis derűjét kiváltva –, meg például arra is volt energiája, hogy Ötletkatalógust állítson össze a polgári körösök részére, számtalan szellemes ideával (olyanokkal például, hogy készítsenek kis térképeket a környezetükről, megjelölve, hol található jobboldali érzelmű boltos vagy vállalkozó, hogy csak az ő szolgáltatásaikat vehessék igénybe).
Az elmúlt hetekben pedig többször is felbukkant Hende Csaba neve a legváltozatosabb témakörök kapcsán.
Az persze nem meglepő, hogy a Kossuth téren ő mosolygott Áder államfő balján a tisztavatáskor,és gyújtó hangú beszédet intézett a hadnaggyá vált ifjú hölgyekhez és urakhoz

(talán még az is az ő ötlete volt, hogy felújítva a harmincas évek rituáléját, az újdonsült tisztek kardot rántva fejezzék ki a haza iránti, mindhalálig tartó hűségüket – ez önmagában is épp elég mulatságos lett volna így a 21. század második évtizedében, de ráadásul  egy első ránézésre nőnek látszó, ám fából faragott bábu mozgását utánzó ifjú hadnagy hölgy adta elő, miáltal egészen szürreális jelenet kerekedett - lásd ezen a videón 14:20-tól).
Hadügyér lévén, ez az augusztus 20-ai szereplés tehát még foglalkozási ártalomnak minősíthető, az azonban meglehetősen váratlan volt, amikor irodalomban való jártasságát csillogtatta Hende Csaba, midőn kifejtette, hogy az Iskola a határon nem rossz regény, na de hát köze nincs a valósághoz, hiszen a kőszegi kadétiskola messze földön híres humánus nevelési módszereiről, tanú rá minden onnan kikerülő volt diák – kivéve persze a füllentős Ottlikot.
Nemkevésbé volt meglepő szombathelyi méltán nagy sikerű fellépése,

ahol római tógát magára öltve mondta el ünnepi beszédét a Savaria fesztiválon, és az asztalnál is szemlátomást Lucullust alakított.

Tehát napnál világosabb, hogy Hende Csaba látszólag jellegtelen, szürke külseje

milyen színes, csillogó egyéniséget takar.

Boldog ország az, amelynek olyan sokoldalú vezetői vannak, mint például a színházi szakember főpolgármester vagy a számtalan tudományágban jártas honvédelmi miniszter.

Frissítés:
A Facebookon találtam ezt a képet, amely egy újabb oldalát villantja fel Hende úrnak. Seriffként is hiteles, meggyőző, ellenállhatatlan.

Frissítés 2.:
2013. június: ismét Orbán Viktor nyomában lépdel, akárcsak az egyik fenti képen, de most mintha már kicsit nehezére esnék a lépést tartani a gumicsizmában. Mindenesetre egyértelmű bizonyíték arra, hogy honvédelmi miniszterünk az árvízi védekezésben is ugyanannyira jártas, mint minden másban.

"rókafiak nyomakodtak elő a rókalyukakból"

1998-ban, alig pár hónappal az első Fidesz-kormány megalakulása után Orbán Ottó (1936-2002) már kristálytisztán látta azt, amire a legtöbben csak mostanság jönnek rá - és pár millióan csak ezután fognak rádöbbenni.


A dán királyi főszámvevő jelentése a Fortinbras and Fortinbras cég átvilágításáról

az a legleverőbb hogy lehetett volna belőlük akár egy jó kezdőcsapat is
jó időben született újszülöttek
egy új történet első mondatai
a tiszta lap amelyen nem dereng föl a diktatúra vízjele
nem lettek sem azok sem ezek
rókafiak nyomakodtak elő a rókalyukakból
rókaagyakba való eszmékkel
hogy a történelmet gólra játsszák
a vesztest pedig a legjobb sárba taposni
akkor legalább nem sokat pofázik
rendőrállamban nőttek föl
szabadságnak azt gondolták hogy mától fogva a rendőr nekik tiszteleg
a népről meg azt hogy vasreszelék
melyet egy mágnesvassal állíthatnak át a megkövetelt irányba
a fiatalság mindig a menny küldötte
kivéve azt amikor nem
kivéve azt amikor az ördög megvakítja
hogy ne lásson mást a folyó vizében
csak önnön tükörképét mint a magába szerelmes Narcissus
Dánia dán föld mindig is az volt mindig is az lesz
az államgép rohad valami bűzlik
valami elveszett a vissza nem térő esély
polcról lopott koronát olcsón megszámítunk
a szellem páncélja új a módszer a régi
ahogy a végkifejlet is
szerteszét a színen hullák számolatlanul gyümölcshéj kutyaszar megégett könyvlapok

*
A - már súlyosan beteg - költő így mondta el a versét 1999-ben. (A Fekete Doboz videója)

Ami ma már elképzelhetetlen

A most előkerült OSA-videó  legnagyobb szenzációja a Kállai Ferencet hallgató közönség összetétele. Akkor még képesek voltak egy levegőt szívni, sőt beszélgetni egymással olyanok, akik ma már ránézni sem hajlandók a másikra és lehetőleg börtönben szeretnék látni mielőbb.
Kállai Ferenc pedig ebben a ma már „békebelinek” tűnő korszakban is meglátta a készülő szomorú jövőt.

A szebb jövő elkezdődött

2012. augusztus 25., gárdaszületésnap a Hősök terén: 

Talán nem csoda, ha e képek láttán sokaknak a Kabaré híres jelenete ugrott be.

Fotók: index.hu

A küszöbönálló Szebb Jövő, melly a nemzet Új Kenyerit a romák megpogromozásával gondóta ünnepőni

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy I. Fülkefor ügön nem szerette, ha a fudbalt öszvemossák a politikával, ezér öt napig a keráli fülebotját se mozdétotta avégett, hogy a Puskás Ferenc Stadionyba, hun Izrael játszott a magyarok ellen (!), a nemzetiultrák ajakán bővön indút a vonat Auschwitzba, s erőst zsidóztak az izraeli himnusz alatt. Ez a jóízlésen küel nem merített ki semmit, tán a renomét egyedül, de azt meg a kerál és jobbkezei olly magosan tartották, mint a lelköket. Az illen szurkolás legfellebb a majom külfődinek vót furcsa, a hatóságok rég megszokták: nem köll annyit ugrálni meg antiszemitázni, ha meghúzzák magikot emezek, majd amazok es kevesebbet zsidóznak. Cigánba dettó. De öt nap elteltivel az ultrák ügön kihúzták a keráli gyufát, mer I. Fülkefor kormánya a leghatározottabban elítélte a viselkedésököt. Höjh, ha tutták vón, hogy éles hangú nyilatkozat készül, de mint a penge! Akkó a Fradi-Újpest fudbalmeccs keretibe nem garázdálkottak vóna szét csoportosan pár buszt, meg villanyost, s dehogyég vonútak vón le Ceglédre segéteni a küszöbönálló Szebb Jövőnek, melly a nemzet Új Kenyerit a romák megpogromozásával gondóta ünnepőni. Máma Devecser, hónap Cegléd, fönn vót a menetrengyük a neten, célmegjelölésvel, nem vót abba zsákbamacska! Mikó ezt az ünneprontást a kerál meghallotta, erőst földuhadott, hogy megen mit fog hallgatni a nemzetközi médijátúl, melly ebbűl azt hámozza ki egyedül, hogy a magyarok országába egy parlamenti párt segítségivel nyíltan és bűntetlenül rasszista pogromokat rendeznek, penig a valóság sokkalta színesebb! Eggy hajszál választotta el attúl, hogy lekiránduljon Ceglédre a vörösiszapos gumicsizmájába, mint Kossuth Lajos. De aztán elbizontalanodott. Vajjon szélsőség-e ez? S ha az es vóna, itt-e mán az üdő most vagy soha, hogy két pofonval hazazavargya? S mi van, ha aszongya a szélsőség, hogy othun van? Következésképp nem mén haza, penig az minden előtt. Netán el se óvasta, amit az ű kormánya az Amnesty Internationalnak válaszót, hogy nincs tolerálva a jogrend kikezdése paramilitárissan. Hát enné többet má’ mit csináljon ű, mint kerál? Adjon ki újabb nyilatkozatot, hogy elítéli a szurkolók viselkedésit? Az sokbú nem áll! Ezt aztán el es határoszta másnap, mer még az ünnep naptyán es ezen teprenkedett, miközbe hallgatta az Áder kolegát, aki ügön szépen szónoklott arrul, hogy fő kő emelni a lelket, mer mindennek az az alapja. No, ez teccett a kerálnak, s tiszta szivibűl bízott benne, mihelyt az újnácik meghallják, ahelyt a fejükhő kapnak és a barna iszapbúl fölelemelik a lelküköt, különös tekintettel a magukval hozott karikás viperára, mielőtt valaki esmég meg nem hal.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának e heti darabja az ÉS-ben

Csak az ing a régi

Egy nyílt tekintetű, megnyerő, a szélsőjobboldallal semmiféle közösséget nem vállaló, azzal élesen szembehelyezkedő politikust láthatunk az alábbi, 1993-as videón. 



 Hová lett, mivé lett azóta? Felismerhetetlenné vált.

Teljes átalakulásnak hívják a biológiában azt a jelenséget, amikor a rút lárvából, hernyóból báb, abból pedig gyönyörű pillangó lesz. Úgy látszik, fordítva is le tud játszódni ez a folyamat.

Update: A Videoton-Trabzonspor meccsen kiderült, hogy azért mégiscsak van, ami megmaradt 19 év után is: