Paks

 1967. április 

Az első terepszemle, négy hónappal az atomerőmű építéséről szóló szovjet–magyar államközi egyezmény aláírása után

 1969 

Tereprendezési munkák

 1975. október 3. 

Az alapkőletétel

 1976 

Paksot „KISZ építési területté” nyilvánították

1976 

Az I-es blokkot körülzáró falcellák építése

 1979. december 

Kádár János megszemléli az építkezést

1983. november 3. 

Alekszej Antonov szovjet miniszterelnök-helyettes beszél az I-es blokk avatásán

1984. október 12. 

Munkásnagygyűlés az erőmű második reaktorblokkjának felavatásán

 2014. január 14.

  2014. január 14.

2014. január 14.

2014. január 14. 

Orbán Viktor és Putyin Moszkvában  megállapodnak, hogy az oroszok újabb két paksi blokkot építenek, és háromezermilliárd forintnyi hitelt nyújtanak, harminc évre.

(Mint tegnap kiderült, igen kemény feltételekkel)

(Az archív fotók forrása az Index)

Nem az számít, hány a mennyi, hanem hogy ki áll az eredményjelző tábla megett

Egyszer volt, hol nem volt, avvót a magyarok fődjin, hogy az I. Fülkeforrú elnevezett Keráli Nyelvstratégijai Intézet mán ügön bé akart kapcsulódni a nemzetközi todományos vérkeringésbe. Legott nagy konferenciját ren­desztek Schmitt Pál védnöksége alatt „A támadó futball nyelve Szent Istvántú I. Fülkeforig” címvel. Oda elgyöttek a legjobb futbolingvisták Kanadátú Azerig, annyi díszdoktor törzshajlétgatott a tanácskozás gyöpin, mint a pöndölipitypang. De hajlogathatott es, mer nagy dolog vót születőbe! Az „Eggy a Puskás, eggy a Zászló” mozgalom keretibe a felcsúti Pancho Aréna és a Szent István Bazilika közötti történelmi műfüvön vitézzé lött avatva a patinás klub másik legendája, kü a vitézségbe a Felcsúti Puskás (Pancho) Ferenc nevet kapta. Bé es íratták az Alaptörvénbe, hogy a „Puskás (Pancho)” nevet eztán csak Felcsúton vagy véle öszvefüggésbe szabadhatik használni. No, ez nem vót nehez, mer ami Felcsútval nem vót öszvefüggésbe, annak annyi vót a Kárpátok alatt, meg egy bambi. A Puskás nevű és annak láccó nemzettársakat másnap öszveírták, s az történt vélök, ami szokott az államosétáskor. Kommandó-alakzatba kiszállt hezzájok pár ügyvédnyelvész, hogy ám a hajok szála se görbűhet, errű itt a pappér, komplett adásvételi szerződés az új névvel, keresztnév lényegibe maradhat. Ha a célszemély nemet mondott, úgy es jó vót, legföllebb arra ébrett, hogy kireccsenkedik a komputeribű nehány fegyveres adóellenőr nejlonpungával a kezibe, s további szép álmokat kévánva magokval viszik, amit tanátak. A következő vételi ajállatáná a zöm nem puskánkodott tovább, bélátta, a népfelségnek erős szüksége van az ű nevire, s ha egy magyar kerál valakinek azt mondja, adja vissza, ami az üvé, annak nyomatéka van. Víz alá, főd alá, ki mit választ. Pláne a dicsőséges választási hadjárat idejin, mikó szűnetlen fúvott a győzelmi szél, s fényessebb vót a láncnál a kard. Hányta es megannyi szabadságos zuschlagjános kifént élin az örök szikrát a Fidesz-napfény, nem vót magyar szem ki belé ne káprázott vóna a dagadó erkölcsbe meg tisztességbe. A magyarok Avatárja le se rakta a nemzeti színű ollót! Allig bírt az udvar utánnaszaladni a szallagval meg a népviseletes pulyákval. Még jó, hogy a beépített kamera mindég ott vót a kerálná, nyelvvel megnyomta a gombot a szája hiuján, s mán surrogott es, ment az adás bé a Kunigunda uccába, mint a darálós keksz. Penig mán únta a kampányulást I. Fülkefor, legszívesebben reahagyta vóna a cserejátékosokra, hejszen mit izgándozzon, ha eccő így es, úgy es iksz nullra vezet!? De az mindeggy es, a hánynull, mer a Sas nem numerizál, különben es, nem az számít, hány a mennyi, hanem hogy ki áll az eredményjelző tábla megett. Ott meg az áll, aminek állnia köll, az eredmény, a nyerő elve az erő nyelve és viszont, amíg mindent meg nem.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék c. sorozatának mai darabja az ÉS-ben

A GlaszNoszty fiú esete Tóth Marival

Március 8.

Szegén, csirkefarhátnak maszkírozott nénibácsi

Egyszer volt, hol nem volt, a Rezsi Mária országába egyre gyöttek a hírek a távoli Ukrajnábú, hogy így Majdan meg úgy, s van bizon halott, nem eggy. Na, mire az Orbánrádió azt es megtutta, hogy terrorista mesterlövészek rontottak rea a szegén Janukovics kolega erőire, az illető, asztalko visztalko, kormánostú elszaladott, odahagyva a népi ebek harmincadgyára eggy élet munkájának ügön kikandérozott gyümölcsit. Hanem a magyarok kerála, mint min­dég, ezútval es elment a határig. Nem hívogattatta bé a nagykövetet, nem nyilatkozgatott, hogy merre hány s mit nem, hanem helikopterre kapott, s a Walkűröktűl kísérve a Dráva uccából alómars, Záhonyba termett. Mit vót mit tenni, ha az operatív törzsnek ű vót a feje?  El köllött igazétani a szakirányú alattvalókot, hogy mi legyen, ha lessz valami. Ki köllött továbbá értékölni, mit konspirál az ukrán őzike az éjjellátóba, van-e tapéntható sugárveszély, ölég kórházi ágy szám szerént. Tán ha béke vót vóna, akad ember erre es, de nem vót, az öszves eggycsakeggylegény odaki vitészkedett a rezsicsatatéren. Annyiracska, hogy gyöttibe haza az ukrán frontrú, I. Fülkefor szabálos uccai harcokra lött figyelmes maga alatt, a távoli Újpalotán. Nízte, ahogy vezénylő Németh Szilárd két hadosztály sajtótájé­kosztató élin bérobog a vörös-fehér-ződ Csepelrű, s panelházró panelházra, szekrénysorrú szekrénysorra szoríjja vissza a rezsifenevadat a kurvannyába, hogy aszt sarculja a kőttővel szóva, ne a mi szép hazánkot. Azé a gáz, aki főz véle! Nizte a kerál, ahogy dübörögnek a sajtótájékosztatók, maj egymásba ér a csövük, mer hejába vágja a nonprofit, a közüzemi ellenség a nemzeti komonikácijótúl fél, mint ördög a Semjéntűl! A gyors földerítést követően, hogy ölég nénibácsi-e a lakó, a propakommandósok béroppantsák a résnyire nyitott ajtót, s a píárkászok mán kúsznak es bé a mobil tábori oltárval, hogy Magyarország jobban teljesít. Eztán a gyalogság bétereli a nappaliba a szenzációéhes sajtómunkások valamég paparazzik tömegit, s bé es suppan ejtőernyőjivel a soros pógármester meg a riatt nemzeti lakó. Mikó mán a bírhatatlan feszűttségtűl el-elmén a villany, Németh uram fősorolja a számokot, ezeréves bontásban, kük szabálhont sokkulják a közvélemént. A BBC riportere elájul. Mán csak annyi van hátra, hogy a szegén, csirkefarhátnak maszkírozott nénibácsi könyűfutta szemekvel megköszöni a Nermagyarok fennvaló Isteninek mindazt, mit eddig és netovább néki nyújtni fog. A bétanéthatóbja, még a Himnusz előtt, pár eccerű szóval kitér a közös tulajdonú épületrészeket érintő, valamint a külön tulajdonon belül nem mérhető közüzemi szolgáltatások díjai vonatkozásában a rezsicsökkentések eredményeként a társasház tekintetében jelentkező megtakarításra, s mán zúdúlnak es tovább a csapatok a fődszint négybe, amíg meg nem halnak. 

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Lk 16, 19-31

Az egyik különbség a sok közül

Egy erős ország védelmi minisztere:

Négy gyenge ország (Norvégia, Svédország, Hollandia és Németország) védelmi miniszterei:

Megnyerő arcok, egyenruhában és anélkül

A rezsiharc első áldozata

Rákosi Mátyás tájékoztat az ország fejlődéséről

Otrok Mátyás tájékoztat az ország fejlődéséről

Na de ne csináljuk ezt "Matyi bácsi"-val (© Németh Szilárd rezsibiztos) - épp elég lehet neki az a megaláztatás, amelyben a saját lakásában, ország-világ előtt része volt. (Igaz, hogy szegény nem vette észre, mit tesz vele a kedvenc pártja.)

Itt látható ez a tömény szégyen.  

Think tank

(Kiegészítésképpen egy régi poszthoz.)

Göncz Árpád 92

"A legjogosultabb mozgalom"

1945. január 27-én, az auschwitzi tábor felszabadításának napján, onnan pár száz kilométerre, a zsidó munkaszolgálatosok balfi táborában magyar nyilasok puskatussal agyonverték a 38 éve katolikus Szerb Antalt, Prohászka Ottokár püspök keresztfiát.
Prohászka Ottokár, a numerus clausus atyja, aki az antiszemitizmust "a legjogosultabb mozgalom"-nak és a zsidóságot "fekély"-nek nevezte, 1927-ben meghalt, így már nem érhette meg a nézeteinek cselekedetté formálódását.

Paks Hungarica

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy I. Fülkefor, az 1966-os Szovjet–Magyar Barátsági Szerződés folytatásaképpen, Márja országát hat százalék kamatra, negyven százalék simicskára a Putyin kolegának harminc évre fölajállotta. Mikó esztán alunni tért, ügön süséreket álmodott. Elébb atommagbú rakott tűzecske mellett ült tót olvasztárnak őtezve, s eggy IL-18-as baráti röpülőgépet óvasztott bé aranylabdának. Avval főröppent, s Párizsba termett, hon átatta a Puskás Ferenc-díjat s elfénképeszkedett Pelével, a Fekete Gyöngyszemvel. Epp Jókairú diskuráltak, mikó huss, jászolba, küssebb drótháló megett tanálta magát. Ű vót Felcsúti Szent József, dekázgatott ott a pettyesvel, halkan, fő ne vergye az ölibe ringó küs Jézust. Ekkó gyött a belső parancs, hogy a mondott párthus kerálfit néki köll a nyugoti kereszténség védelmibe Heródestúl, minden oroszok cárjátúl megvédölmezni. Na, emmán döfi vót néki, hogy az eggyesült Cöf-Magyar-Csapatok élin visszaszabadságharculja a hazát az ötágú sas markábú! Mondgyuk, végig vót eggy gamatlagos érzése, vajjon a saját töretlen fejlődésinek mellik pontyán es álmodja, amit álmodik, de ezt a fillingérijomot elnyomta a történelem robaja fegyvercsörgés képiben, mer epp pakóta bé a páncélokat a küsbuszba. Avval irány Verecke. Szép út vót, sohse gondúta vóna, kisbuszba hogy lehet űlni fehér lovon, de lehetett. Elhagyta Tatár-, majd Taliánországot, menetbű főszabadétotta Ukrajnát, még arra es szakétott üdőt, hogy Janukovics kolegával áttekintse az előttök álló múltat, s a kamerák előtt Klicskó sporttársával kesztyűzzön kicsit a Majdanon. Mán a távoli Indiába jártak, mikó küssé megvékonyodott a kerál álma. Ettűl-e, nem‑e, valami kezdett néki egyre gyanúsabb lenni. Annyira, hogy amikó megérkesztek a csatatérre, s meglátta szerződéses komáját, ahogy ölelő karokval gyön ki a Kreml kapuján, eggy őttésre kiverte a víz. Reagyött, hogy tévedhetetlen létire ű itt bezon valamit eltévesztett. Há stogyélo megen, kérdeszte a cár, elnízve a kardjokrázó békemenetoszlopokat, kük hevessen kurjongatták, hogy nem, nem, soha nem lesznek gyarmat. Majdnem teli vót vélök a Vörös tér. Hát mastan ű mit mongyon, de gyorsan, kínoskodott álmába a magyarok kerála. Hát mit? Csak a színiglen igazat! S mán monta es, hogy epp az EU ellen mén a hadba derék huszárai élin, de gondúta, ha eccő kelet fele tart nyugotnak, mint János vitéz, csak béköszön eggy szóra. De nem es zavar tovább, messzi még a francia határ. Olly dühött barrózózás támatt erre, hogy menten fö köllött riadjon. Reggel vót, csönd, csak a szóvivők kara zsolozsmázott az ablak alatt, hogy mér jobb a húsz forintos áram a nyóc forintosná. Akkó bényúlt a párnája alá, s megnyúgodott. Vót, ami vót, a Paks Hungarica ott vót a feje alatt aláírval, nem atta vón senkinek, amíg meg nem halt.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Tovább a lenini úton!

A tsz első megbeszélése

Nézzétek, írt a brigádunkról az újság!

A frakcióülésen a rezsicsökkentés a téma

(A fotóra Fábri Péter hívta fel a figyelmem. Köszönöm.) 

Nagy filmesek a kamera mögött

 Antonioni

Bergman

 Fellini

 Iñárritu

 Jancsó

 Kertész

 Kubrick

 Kuroszava

 Makk

 Sára

 Tarkovszkij

 Truffaut

Kálomista

A fenti művészek alkotásai közül helyhiány miatt most csak az egyikét mutatjuk be - de kétségkívül ez a legértékesebb, hiszen másodpercre átszámítva ezért fizetett a legtöbbet a megrendelő: 



Részletek itt olvashatók.

A magyarság kitörési pontya mindég keletre vagyon a sasnak körme közzül

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a Magyar Csapatok Rezsivezérlőtábornoka a Lázár Jánosval folytatott széleskörűen titkos társadalmi konzultácijót követően, anékül, hogy külpolitikai kalandokba bocsátkozott vón, a szomszédos Moszkvába utazott. Hogyne ment vóna, hejszen úttörő korátúl szilárdan vallotta, hogy a magyarság kitörési pontya mindég keletre vagyon a sasnak körme közzül, mán leszámétval az 1945 és ’89 közti rövid szakaszt, mit azolta alkotmányossan ki es törűtek a nemzet múltjábú. Na, űtek ott a Kremlbe, mint mán ezer éve, teásztak a Putyin cárval, akar valami hétpróbált házaspár. Meglehet, hogy küssé érdekházasság vót, ám, mikép Lázár uram elpletykálkotta, naprú napra nagyobb élvezetet jelentett a feleknek. Addig-addig élveszkettek, hogy még a teát meg se itták, I. Fülkefor mán letépte láncát, és a gyarmatosétás elleni harc jegyibe vásárót két új erőműblokkot Paksra. Nem epp ingyenbe, hanem háromezer milliárd forintokér, mit eggy füst alatt kőccsön es kért az ű Putyin komájátú. Ammeg adott szívessen, harminc évre, vót es néki, meg tutta es jól, micsináljon, ha megen a magyarok fődjin akar ideiglenessen állomásozni. Na, eszt azon melegibe le es pacsiszták, a Némethné aláírta, gyöttek haza libidínom-dánom, mer ekkaracska üzletet magyar még nem kötött a Honfoglalás olta. Hanem micsoda égbekiálltó gamatságra toppantak bé! Arra, hogy a héccer bukott libaloldal, ki nemzetire rárontában az oroszokval es lepaktált anno energiaügybe, esmég öszvegyurcsánkodott. S bár útálotta egymást, mint a kukoricagölödint, nem átallott elvtelenül szövetkezni, tűz a vízvel, bű a bával. Szabálhont annak érdekibe, hogy őtöt, I. Fülkefort a választás ürügyin az örök kétharmadgyában megbillencsék, sőt! Penig arra nem csak joga, esélye se vót senki fijának, mer Kósa Lajos uram egzaktú megálmotta, a valóságnak nemcsak a kampányhó nincs köze semmi, de a választáshó se! Ezér úgy lössz, hogy a fölülrű kinevezett Biztosami Biztosok tőttik majd ki a népességbűl reájok eső szavazólapot. Amúgy es ott lóbálnak közpézen, mér ne tőtsék!? Az Ismeretlen Fülke Lovasszobra előtt fog állani az asztaluk, golyóstolluk, megfigyelőjük Kelet-Ebeszbű. Ha gyün a pógárocska, ez a keráli delegált leülteti s megkérdi tiszteletvel, mit ikszölhet a nevibe. Ha jól felel a delikvencs, minden további nékül bé lehet húzni az ikszeket, s átnyútani az emléklapot a győztes aláírásával. Ha ellenbe butaságot mond, rögvest föl kő pattanni, kiszaladni a képbű, maj vissza, s erőst főháborodva meg kő kérdeni: nem tudna a nénémbátyámecsém ollat mondani, mit én a pozitív szívembű bé tudok írni? Ha ettű se veszi észre magát, ki kő jelenteni: én ezt nem írom bé. Mer ezt nekem szabad. Ön azt nevez meg, akit akar, én meg azt ikszölök be, akit akarok, amég csak meg nem halnak. 

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Plebejusok

A két kép között sok a hasonlóság.
Mindenekelőtt azonos a helyszín: Soponya, az állami vadászterület; azonos az alkalom, amelyből összegyűltek a résztvevők: vadászat; azonos a terítéknek nevezett díszlet: sok száz fácán.
Ami különbözik: a lelőtt állatokat más-más alakzatba fektették; a két fotó elkészülte között eltelt kb. 40-45 év; a második képen a katonás rendet felborítja az egyik résztvevő vadásszá avatási szertartása: megvesszőzik a fenekét a tréfás vadásztársak.
A fő különbség azonban a társaság összetétele. A felső fotón többek között Kádár János, Fehér Lajos, Gáspár Sándor és Biszku Béla járatja a szemét az áldozatain, míg az alsó fénykép szereplői közül név szerint ismerjük Habsburg-Lotaringiai Mihály főherceget, gróf Károlyi Lászlót és feleségét, Miklós liechtensteini herceget és feleségét, Oszter Sándor színészt és feleségét, Donatella Failoni zongoraművészt, valamint Lázár Jánost és feleségét. (Valószínűleg a két utóbbi úr pálcázza a földön fekvő Perényi Zsigmond miniszterelnökségi főtanácsadót, Lázár beosztottját.)
Ja és még egy hasonlóság: a két csapat vezetői, Kádár és Lázár, egyaránt meggyőződéses plebejusnak vallották-vallják magukat.

Engedjétek hozzám a kisdedeket!