Földönfutók

"Ha nincs nemzeti kormány, földönfutóvá tesznek a saját hazádban!" - mondta ma a nemzeti kormány miniszterelnöke.
Az alábbi montázson néhány, a nem nemzeti kormányok alatt földönfutóvá vált ember látható.

Ajállott a magyar tökön-paszúlyon, osztán cseréte, fénymásóta eszeszélin az íveköt

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, mán a vak es látta, hogy a fideszmagyarság négy esztendőcske alatt lezavart eggy pógári forradalmat, eggy ejrópai szabaccságharcot, valamég megalapozott eggy bódog békeidőszakot, de mint a sátorcövek gránitbú, olyat. Akkó az al- és fővezérek szépen fölőtözködtek óriásplakátba, oszt várták szerelmetes mátkájokot, a szépséges Április Hatodikát, kit a biztonság kedviért mán jó előre s minden eránból elháltak a jognak asztalán. Addig-addig, hogy az urnás kézfogóra csak a kihirdetés maratt, meg a hétmérfődes lakadáré. I. Fülkefor gyüttibe-mentibe világosan megmonta, hogy mivel van még kévánnivalójok bővön, folytatni fogják, méghezzá ott, ahun abbahagyták, de tűzön-vizen keresztül. Hát hogyisne, ha eccő nékik állanak az öszves csillagok!? Évek olta állétgatják őköt törvényvel es, törvény nekül es, választani csak pontosan, szépen. Nyermagyar mán csak azér se szavaz másra, mint a kerálpártra, mer az pöketnyit se hasznosul, nem beszélve, hogy úgyes kitudódik. Ha máshogy nem, a kormánsajtón körösztül, ki bármikó közli a listát, ami járhat kellemetlenségvel, mitű félni nincs oka annak, aki. Aki meg nem, annak az öszves csalárd mesterkedése le lessz leplezve, és nem úgy, mint a szegény lesasolt Gábriel, kit rendes törvényi háttér híján, elszabotált a nemzetközi károgajvé! Mivel a kerál megengette, lett annyi párt, mint a piranja. Ajállott a magyar tökön-paszúlyon, osztán cseréte, fénymásóta eszeszélin az íveköt, hadd nyerjen mán pár milliócskát, kinek ez es ölég, s belé senki dógába szóni nem akar. Vót es ollan combos listája az indúlóknak, hogy kilógott a fülkébűl. S akkó még ki se hírdették, hogy eggy kivételivel az öszves pártot ki köll satérozni a tisztőtt választónak, méghozzá szöveges indoklás kíséretibe, ami marad, az alatt köll a nevet-lakcímet főtüntetni, s úgy bédobni. Hanem I. Fülkefornak vót egy nagy szívfájdalma! Hogy hejába akart ű vitázni, mer akart, hejszen akkó elme az elme, ha szikrázik a pengéje, nem akatt néki ellenfele. Szaladgált es fő-le Szaud-Arábiátúl Nyíregyházáig, legósvödörtű nyergesvontatóig, hogy megtalálja a méltó vitapartnert. Kínálkoztak jelöltek, de ha megvakartatta az ember a KVH-val, valahányrú kiderűt a simongáborérintettség, meg hogy kora gyermekkorátú Zuschlag kolega teli nejlonacskóji zizögnek a párnája alatt. Horibile mindnek bissau-guineai útlevele vót vagy lesz valami széfben, amit szívroham keretibe menetrendszerűen lefoglal a Kerálvédemi Hatóság. Így lett, hogy nem vót mit tenni, I. Fülkefor a vita estéjin, március 33-dikán két Orbán Viktor vót, és jáccott egymásval. Sőt szabálhont vitázott, fölényessen bébizonyétva, hogy azki nála jobb, az es ű. Még jó, hogy Obersovszky uram ott vót gombolyagnak, s addig gurulgózott, addig dorombút, míg csak győsztesnek a győsztest ki nem hozta.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Táplálékkiegészítő

Szerencsére csak iskolákban tilos a választási kampány, óvodában nem.

(Tumblr / csattogoslepke)

Lám, egy szabad országban közel engedik a rajongókat

London

Phenjan, 2014

"Folytatjuk"

Itt találtam.

A szabaccság annak való, ki tuggya, kitül kapta, s kinek köszönnye meg a térde alázatos szívivel

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy I. Fülkefor, miután áthessintette délutánra a nemzetre leső szélvihart, a mikrofonjáhó lépett. Epp megnyitotta vón, mit ilyenkó szokott, a száját, mikó 48-as lépteket hallott, amikvel óriások közeledtek. Abbahejbe főhágott eggyikök keszeg vállára, s máris monta, amit látott, hogy eggy új és nagyszerű korszak kapújában vogymuk, hová ha belépünk, legott a saját lábunkra állunk, Hölgyeim és Uraim. Igy es tett, s a kőttő hajába kapackodva bévallotta, hogy ű, mikép a magyarok mind, 1848 olta belé van szerelmesedve Március Idába, ki minden évbe más és más, de az idén kivált, mivel Április Hatodikának híjják. Mer akkó a magyar végre másoccor es kézbeveszi! Hejszen ha mindég az történt vón, mi a sors könvébe vót, mán rég a szociálizmus likas ladikján süllyedtünk vón el a német rócsildadósság tengeribe, hátunkon adósságleveles kódistarisznya. Ellenberger mi történt?! Az, ami. Fő se lehet sorúni a hosszú útat a putyin-pajszerval fölfeszétett adósságcsapda ajtajátú a magánnyugdíjpénztáréig, s vissza! No, így tornáckodott a kerál a Petőfi Sándor vállán, ammeg, izgága fijatalember lévire, megindút a várasban tének s tovának, nyomába a nép, ügön örvendve, hogy itt a nemzeti érzelmű János Vitéz, ki nem alkuszik, s erőst kurvanyázza a Merkelnét a cinkosaival együtt. Éjjeneszték, tapogatták, butykosát majd meghúzták. Egyre kérlölték, mongya el a talpramagyart, meg az Akasszátok fől a királyokat-ot, s küs hijján kevesbé figyelmeztek a magosban I. Fülkeforra. Penig ü mán ott tartott, hogy a kétharmados nemzeti sastoll vérivel négy esztendő ólta új sors könyve íratik. De ám arrúl a szabaccságrúl, mit nem a huncfut idegen hozott és vitt! És nem ám labancok, pufajkások meg háromezer milliárdos muszkavezetők segedelmivel! Hanem ű maga adományozza az arra érdemesöknek, lévin a szabaccság annak való, ki tuggya, kitül kapta, s kinek köszönnye meg a térde alázatos szívivel. Mer amit adni lehet, azt kellő törvényi főhatalmazásval visszavenni es lehet a legegységösebb nemzet ama részitűl, kü kétséges, hogy hezzá tartozik-e eggyáltalán! Nagy ámbolyogtukba ekkó értek oda a nemzet mélygarázs alapú szívcsakrájáhó, a szipen kikövezett Kihaénnem térhő, mi a 44‑es állapotok szerént szabadtéri zuhanyozónak lött kialakétva, epp a medence vót sekélyke. Hanem ott mán erőst legyöhetnékje vót a kerálnak, izgett-mozgott, monta es néki a Petőfi Sándor, hogy cserélhetnek, ha akarja, visszafele lehet alul az ű küs komája. Ha-ha, monta a kerál, tisztára ha-ha, hogy mást ne mongyon, avval radikálisan lekászálódott. Jó mulatság vót, férfimunka, de most má vége a mókának, menni kő, erőt egésséget, köszöni a fuvart, maj közbenjár Fekete uramnál, hogy fővegyék őkelmét az MMA-ba. Ha jól teljesét magyarságbú, a végin még Nemzet Művésze es lehet, amíg meg nem hal.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Futbólia határok nélkül

Az FK Csíkszereda futballklub szeptemberben lett a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia partneregyesülete, és gyorsan meg is változtatta a nevét Székelyföldi Labdarúgó Akadémiára. 

Meglepő, hogy csak most, fél év után döntött a kormány: 100 millió forintot ad a költségvetési tartalékból - vagyis közpénzből - a szépreményű székely futball támogatására. 
Még szerencse, hogy a "határidő: azonnal", ahogy az a tegnapi Magyar Közlönyben olvasható.

Exkluzív értesülésünk szerint mindössze egy apróságot kért cserébe a kormány a székelyektől. Ezt:

A legfotogénebb magyar miniszter

Blogunk egyik fő kedvence Hende Csaba. 
Már vagy fél tucat bejegyzésben ünnepeltük tetteit, másfél éve kísérletet tettünk sikerekben gazdag életútja fontos állomásainak a felvázolására - most pedig  fotógalériában próbáljuk felvillantani e színes egyéniségnek sok arcát, ezzel is bizonyítandó, hogy a haza biztonsága a létező legjobb kezekben van. Immár négy éve, és bízvást remélhetjük, még sokáig.

Update:

Update 2.:

És nem fogyunk ki a frissítésekből. 
Update 3., amely kicsit off a fotók között, bocsánat - de kihagyhatatlan, azt hiszem. Egy remekbe szabott videó-mélyinterjú, mely megmutatja számunkra Hende Csabát, az érző szívű embert. Sőt: Embert, csupa nagybetűvel. Íme:



Akik viszont - eléggé el nem ítélhető módon - a legszentebb érzelmeket is képesek gúny tárgyává tenni, azok nyilván élvezni fogják a fenti videóból készült felháborító Coubot. 
(Mi persze elhatárolódunk tőle, a 18 év alattiakat pedig kimondottan eltanácsoljuk ettől a végtelenül rosszindulatú förtelemtől. Ettől ni.)

Az első boldog március tizenötödikém (1988) és az utolsó (1989)

1988

1989

A fotók döntő többségét Nagy Piroska készítette