Marabu

Vadbarom-é vagy a kerálpártra szavaz

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy két fityfiritty esztendővel a nagy fülkeforradalom után, a magyarok harcisajkáján má minden le vót közgépesítve, s haza vót törvénkezve gondossan, úgy vissza, mint előrefeléleg. Na, akkó a legények kerálpárti eleje belécsapott az alaptörvényes lecsóba és aszonta: konszolidállottunk, mienk a vitorla. Ergó ergórum, mellik törvén tilcsa, hogy azt csináljunk, amit akarunk? S bezon, alig es vót mán illen törvény, ha vót, hát hiba vót, mer űk es emberek vótak, sőt. Példának okájér, még mindég több kézbe vót ég és főd, mint annak a rendgye. Hejszen ahun túl sok a kéz, ott folytonég csak csápulás van, mindenik adduramistend akargya a mindent, penig a magyar nem Síva! Hanem igen szereti, ha egy kézbe van, ami az üvé. Na, avval létreszavaztatták a Keráli Égésfőd Hivatalt, oszt kacagányos Árpád jussán szípen megpályásztatták, ami még nem vót az üvék, hogy haszonbérbe kiadnák annak, akinek. De nem ám az ország kerálának meg a falujának, ott bővön elég az a párszáz hektáros fodbalpálya, ami van! Há mellik akadémista tuggya azt béfutni, letámadásrú nem es beszélve?! Mer attul, hogy minden a mienk, hékák, még tisztességesnek köll látszani, ha eccő ez az ára a karvalyeu-támogatásnak per hektár. Hanem legyen a főd a válogatott kerálnemzeti nagytőkéé, aki viszont tokval-vonóval nékünk muzsikál. Mer ahogy mink tudgyuk, űk es tudgyák, kitül kapták, amit elnyertek, ennek utána mellik zsebbe köll nyúni, mellikbe nem, mit köll tiszta hazafiságbúl támogatni fehéren-feketén a korupcijó elleni harcba, ha majd leszen netán kérésvel fordúlás az erányukba. Hát, leszett es hamarég, mer ahogyan ezt a dógot morálkompatibilice elrendeszték, annak másnapján bément I. Fülkefor a Tanácsba és ünnepélyesen így szólott: tegnaptul mienk az ország, a hatalom, meg a dicsőség, ezér mátul ki köll mondani a magyart feszítő igasságot, a pártfinancérozás a múlté, ami egy perc halasztást se tűr. A növekvő jólét eme válságos helyzetibe a „pártok” eztán ne húzzanak zsíros milliárdokot a köz kis pénzibül, de a kerálpártval az élen. Úgy ám, mer akkó köll a békát lenyelni, amikor! Éljen meg ki-ki, amibűl tud. S akinek a mutyi az élet, nem a tagdíj, azt majd jó kivizsgálja a törvényünk ereje. Két év múlva meglássuk, lesznek-é még a célszemél pártok, s esznek-e kézbül. Azt es meglássuk, legyenek-e eggyáltaljába választások, hejszen ha úgyis bé köll regisztrálni előre, ott a jó alkalom megkérdeni a delikvencset, vadbarom-é vagy a kerálpártra szavaz. S azt akkó csak össze köll számolni, kihirdetni a Hazafyas Nemzetfront keretibe, oszt le van a gond, amíg meg nem halnak.


Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Magyarország, Krisztus után 2012-ben

(Délelőtt 11-kor jelentették be a Wallenberg-szobor meggyalázását, negyed 6-kor még így nézett ki az emlékmű.)
Fotó: Sióréti Gábor


Update: Este 9-ig sem történt semmi változás, nem intézkedett egyetlen hivatalos szerv sem a szoborra aggatott disznólábak eltávolítása ügyében. Ekkor civilek, az Élet Menete Alapítvány önkéntesei megtisztították az emlékművet.

Havel

A részletes program itt.
(Egy decemberi performance pedig itt.)

Ugyan ki hunnanfelül gyött ebbe a hazába a vályogmacesz családfájával?

Egyszer volt, hol nem volt, vót eccő a nemzeti együttműködés keretibe egy ember. Nem úgy értvel, hogy eggyetlen vót, hanem eggy a sokbú, aki fúró-faragó, az idők eccerű és változó szaván jól beszélő, a rendre meg az együttműködésre nyitott ember vót, hezzá amatőr genetikus és hazafi. Na, az addég sifondált, addég piculárkodott, míg eccőcsak főtanálta a liberálismérővel ellátott emeszpésszámlálót, ami politikusra pláne gerjedt, oszt úgy bésipolt, dobhártya lett légyen a talpán, ki azt repedetlen kiállotta. Igaz, ami igaz, mentálpedagógiailag ez es vót a cél, a kisipulás a nemzet testibül. Úgyannyira, hogy a Jobbik brüsszeli csipkéje, Morvai Krisztina megindétványoszta, aki harcos és ellenálló, ha az uccán komenistát lát, ahhó fáradgyék oda, s mondja néki meg, semmirekellő ember addig, amég a pártja nevibe nyilvánossan bocsánatot nem kér a magyarság 2006-os szeminek a kilüvetésiér. Maj lessz mihőtartás egy-kettőre, meg tiszta járda! Olyik harcos korább es oda-oda ment az elkövetőhő, de csak ránízésre, az orra után, s bár nem ügön tévedett, a műszer méges egzaktabb vót! 21. századibb, na. Béjelzett, oszt mán lehetett es vélemént nyilvánéttani, érdesset, de igazságost, ha nem es törvénszabtát. Vót, hogy négyen-öten vételeztek eggy készüléket, oszt járdostak véle országszerte fésztufész. De a gép es ember, oszt téved, ezér ókor-ókor derék magyar ember es beléesett az emeszpéségbe. Akkó a fölhorgadó fajkereslet láttán ez a főtanáló a fürge elméjivel osz-posz piacra dobta a hordozható utcai génvizsgálót aktivistáknak es, egyéb aberrálatlanul gondulkodó embereknek es. Mer ezek ügön kéváncsiak vótak, ugyan ki hunnanfelül gyött ebbe a hazába a vályogmacesz családfájával, s ha onnandt, akkó hány százalékba, meg milyen kombinációba, tiszteletvel, úgy betegségre, mint viselkedésre nézvést. A tiszta megösmerés végett vót erre népszükség, nem másér, hejszen meg lett mondval, űk a rasszizmust meghagyják másnak, azzal dóguk nincs, ellenbe szeretnék nemcsak homályos laboratórijomokba, meg, uram bocsá, pisszoárokba mívelni a todománt. Hanem az uccán, a zsebbevaló kis készülékvel, szájkipeckelős és szoft változatba! A vizsgálat úgy vót, hogy a nyugalomba (pl. hón alá) helyezett fejen tanálható szájbúl egy steril acélkar kinyerte a delikvencsi nyálkahártyát, s abba a hejbe mentek es bé a laptopba az adatok, nem vót értelme hadoválni, hogy így meg úgy. Mer a hájtek nem teknő, hékám! S akkó a fényképes eredmény békerűt a Nemzeti Génszék adatbankjába, külön térítés fejibe onnant lehetett emléklapot igényölni az átalesésrűl, s hogy széna vagy szalma. Aki nem hiszi, tátsa el a száját szaporán.


Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Kísértet járja be Magyarországot

Németh Dániel fotója

Akadott államtitkár, ki vitéz es, honatya es, horthysta es vót

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy Mária országába má annyiracskán együtt vót minden a jó kormányzáshó, hogy szinte ki köllött hajétani ezt-azt, mint a léghajóbul es megárt a sok, népek harcának zajló tengerén. Mán egy kézbe vót a főd, a levegő, a tűz meg a víz, a közgépállaméba, aki viszontag I. Fülkeforé vót és viszont. Meg lett mondval, minden hatalom a dógozó középosztályé, ezen bévül a magyar nagytőkéseké, csak a komcsik oligarchák, de azok egytül egyig. Mán zsák se ügön vót, hunnét a szög elébúvott vón, de jobb es, mer annyi szög masérozott bétiltott szittyacsendérrambónak őtözve, annyi zubogatta háborétatlan az érpataki modelljit, meg vadászott úniós zászlóra szabadidőbe, hogy jaj lett vón annak a zsáknak, amellik keresztbe tesz a nemzeti elébújás ótárán. Há ne má egy balicegi zsák mondja meg az együttműködés rendszere helett, hogy legyen-e Horthy Miklós tér a mindenféle Szabadság terekbűl, mit ránk kentek a századok! Vagy legyen-e fehér bronzbúl lovas szobra kormányzó urunknak az ő sok hányattatása és mártérijoma után! Épp ölég sajnos, hogy turáni fajunk, és hazánk büszkeséginek, de ha köll, élessen vágó kardjának, a Vitézi Rendnek köllött bált rendezni Sashalmon a gyűjtés végett. Az ezeréves magyar parlament meg közbe sunyított, félrenézdegélt, tisztelet a kivételnek, még jó, hogy vót átfedés a bálval, akadott államtitkár, ki vitéz es, honatya es, horthysta es vót, úgy készpénz, mint tombolatárgy tekintetibe, zene: Vitéz Tom Cat Band. Mán érett egyéni képvisellői indétványba, hogy a kötelező oskolai leventeképzést es magárúl Őfőméltóságáró kőne elnevezni. Ki másrú, ha elébb-utóbb honvédot akar állétani a magyar a Hargitára? S mér es ne akarna, ha a bónusza úgy fordúl, hejszen a Magyarok Istene sohse hagyta elveszni Erdélyt, csak hát bé vót a körülményektül meg a Károlyi Mihálytúl szorétva. Ebbe a paradigmába avvót a minimum, hogy Áder köztársasági elnöki béiktatása végin Lezsák házalelnök gondult egy hétmérfődeset, oszt a Szózat után a magyar parlamentvel eldanoltatta Csanády György és Mihalik Kálmán ezeréves zeneszámát 1921-ből, szív küldi szívnek szívesen. Ha több üdő vót vón, tán a Lesz még a magyaroké Kolozsvár es békerül a repertoárba. Aki szereti, az szereti, aki meg feszeng, hát az fulladgyék a szerb, tót, oláj és satöbbi tengerbe, a népek harcájéba, s vegye eszibe, hogy visszasírja még őfőméltóságát, mikó majd Szálasi-lovasszobrok fogják testvéri tank gyanánt markokba mint a szikla az elporlott üdentitását a magyarnak, amíg meg nem hal. 


Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Nazarbajev

A múltkor valahogy kifelejtettem a Kedves Vezetők közül. De most hogy Orbán ott járt nála mint egyik példaképénél, gyorsan pótolom a hiányt ott is, itt is.

Fotó: Miniszterelnökség / Burger Barna

Egésségügyi vadászpuskát tébére

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a szegény Moszkva tér névadóját olly ügön szívökbe zárták a magyarok, hogy mán, a Széll Kálmán-nemzeti körök mintájára, igenyesen Széll Erzsébet körök kaptak lábra hazaszerte, hun teasütemény mellett megkonzultálták a tapasztalatokot, s hogy mennyire hálások az új vívmányér, mit a nyakukba ajándékoztak nékik. Hejszen csak jobb vót és lett a szógáltató államtúl a legmagyarabb nemzeti bóthálózatná béváltható utalványba kapni a gyerekvédelmi kedvezményt, meg tán még a családi pótlékot es, mint pézbe, amihő mindég tapad egy küs gamatság. Arrú nem szóva, hogy nem es minden! A pízzel főső középosztáltúl lefele átaljába csak a baj van, sok közülök, igenyesen mondva, nem tud véle bánni, szórja széjjel, meg uzsorára veri el. Villanyszámlára! Hanemha utalvány, majd szépen béváltja és elmajszulja, Ha meg annyira pénzelkedne, há a küs utalványt es el lehet adni, legföljebb ócsóbban, hejszen annak es csak kell élni valamibűl, a Közkeksznek, aki majd fővásárolja, s eladja újfent a magos kincstárnak. Egy gondval ezzel es kevesebb vót, epp csak a tranzakciós adót kellett megoldani teknikailag, hogy darabonkint fizet-e a nemzeti együttműködő a kis juttatása után, vagy havonta eccő sárga csekken. Mán az es főmerült a józan ész részirűl, hogy a füzetést es csak bizonos helyeken lehessen ekölteni, ha van, ha nincs, nem mászkáni véle szertefele, s bolondságok után. Epp létre köll hozni egy nemzeti alaplistát, hogy mit szabad vásárúni, mit nem, s mellik bóthálózatba, Wass Alberttűl háztartási kekszig, s viszont. Tudatos nemzeti együttműködő úgyes eladja a kekszutalványt, ha eszinél van, és nem akarja a Lex Diabetest megsérteni. Ha meg má cukorbeteg, akkó azér adja el, mer nem akar lecsúszni az ócsó, meg jó gyógyszerrű nyócszázezred magával. Mer Mária országába má ennyien vótak a túlnassolók, mielőtt az egésség lett minden előtt, mármint a nemzeté. Az egyén meg, ha kirúg az egésségügyi hámbú, igya meg a levit. Mer az csak nem állapot, hogy az állam gyógyétsa bele a vakvilágba, csak mer beteg, ő meg bekekszezik minden következmény nékül. Mastantú ha évente kétsző lebukik a kötelező vértesztellenőrzésen, osztég rossz lesz nékije a cukra, abba hejbe fizethet a gyógyszerér kéccő annyit, és nem ám utalványba! És ha ez nem vóna elég visszatartó erő, törvénbe lesz hozva, hogy esztán lemezszekrényvel rendelkező háziorvos igényelhet egésségügyi vadászpuskát tébére, oszt a drágába kerülő vagyis ramatyabb beteget steril körülmények közt le es lűheti. Annyival es kevesebb háztartási keksz fogy. Szét lehet osztani a rászorulók között, amíg azok es meg nem halnak.


Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Hejába a nemzeti input, nagy lófaszt arányos hezzá az a küs ótput, ami kigyün

Egyszer volt, hol nem volt, vót eccő egy ember. Patája fizikálissan nem vót, de ott lakott a részletekbe, s avvót az elve, hogy ami az erő nyelvin kimondható, azt mondani kő kifele, hejszen ha nem ma, meglészen holnap, a becsületes humánerő nem szalad el, még hálás es a szigorú törődésér. S hogy kíméletvel szoktassák hezzá ahhó, amit bé köll látni, ha szépszerént, ha nem. De mongyuk szépszerént. Elég rea szóni, má bérottyant, nincs abba őrdöngősség, féjjenek kőcsönösen, együttműködésbűl elég es ennyi. Na, Őpatátlanságát eccő béhítták a Centrális Erőtérbe, ahun végre ki köllött mondani valakinek, hogy mikép a haza, a pulya es minden előtt vagyon, de sajnos nem mindenikre igaz, ami igaz, hogy hát blablabla, tanulás meg kiművelt emberfő. Mer sokná hejába a nemzeti input, nagy lófaszt arányos hezzá az a küs ótput, ami kigyün, mán bocsánat püspök urak s úrnők az igenyes beszédér! Egy részire, mondgyuk, igaz, hogy a jövő talpköve a fejbe dől el, arra a részire, aki nem halmozza a szegénységet meg a hátrányosságot fölfele, de a másik halmaz, a tetemösebb, az bezon butuska az ilyen tanuláshó, meg közismerethő, ahogy butuska vót az apja es, ha vót, meg a családipótlékista anyja es, le egész nagymamáig, s tovább. Békeüdőbe még jól van, üsse kénkő, lehet pedagőgösködni, főzárkósztatgatni a büdös csipiszeit. De válság idejin!? Mikó mán rég leomlott vóna az egész stüszitongyó Európa, ha I. Fülkefor nem tartaná ennen vállának Atlaszán?! Aló mars inasnak a motorüzembe, a magos hezzáadott értékivel, oszt kalap. Nyóc évig lóbálta, amit lóbált, végre hasznosuljon, és örüljék, hogy mán az ivarérés napján nem szelektájják ki, mellik lesz janicsár, mellik inas, mellik konzervhús. 14 esztendősen se ír, se olvas, de akkora lógyakó, hogy normális gyerekpadba bé se fér? Hát akkó! Mi ebbe a rossz? Amíg világ a világ, a gyerekmunkaerőbűl lesz a felnőttmunkaerő és nem fordétva. Abbú nem lehet kiindúni, hogy momentánd nincsen munka, egyrészt mer van, akarat kérdése, nem másé, másrészt mastan köll megteremteni a törvényi hátteret, nem akkó, mikó má mi vónánk Ejrópa motorgya, oszt ott kőne improvizálni meg kuncsorkodni a szallagnál a jó küs gyerekmunkaerő után. Hájszen tessék mán tudomásul venni, hogy iskolába járni drága dolog, dógozni meg ócsó. Ha mind inas lessz, ki megérdemli, nem köll annyi iskola, több jut a termelésre, hogy még több inas kölljön, s még kevesebb tanár, a végin óvodábúl lehet menni dógozni, sok kicsi sokra megy, epp hozni köll egy lifety küs törvént: csak az magyar gyerek, aki definitíve rendes, a többi se nem vót, se nem lesz gyerek, amíg meg nem hal.


Parti Nagy Lajos Magyar mesék sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Azért 30 éve sem volt jobb

Hunyorgott a nemzet, szemit ki ne verje a sok gyarapodás

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy hejába csapkották Európa szennyes habi a magyarok kősziklán álló Centrális Erőterit, csak nőtt attul, mint a pálma. Szép stüszi tavasz vót, mán furton furt csak hunyorgott a nemzet, szemit ki ne verje a sok gyarapodás. Itt vót az üdeje, hogy a kétharmagyarok meglepjék valami komolyabb dologval, azkinek mindez köszönhető. Pakojjuk öszve az ű akarattya szerént az országot határon bévül és küel, monták, oszt ajáljuk föl néki. Na, így es lött. Legelébb az áldott magyar főd zsírossát rakták bé egy nagy ponvába, mer arra ott van a tetemös úniós támogatás, abbú egy kisujjintás nékül meg lehet élni, epp tagnak köll maradni, dehát semmi sincs ingyér a Kárpátok alatt. Ennek utána bépakóták a vizet csepedős cseppig, ne mán kifussék a határon az édös magyar víz, aztán az eget kösöntyűstűl, de szelektíve. Amellik csillag kellően fényes vót, nem szúrt, s kérte tüstént az állampógárságot, maradhatott. És így ecetera tovább, de mán abba megtévett a kezök, hogy a munkanékülieket mind bé-e pakújják, még ha a legnagyobb passiója vót es a kerálnak fel-felemelni őköt. Végül csak pár százezret csomagótak bé, azkiknek helyök vót a Stadiony-programban. Válogattak, na, almábúl es válogat az ember, ha ajándékba viszi. Középosztályt raktak, ami belefér, romát, szegény embert, pláne nagycsaládost csak szőrmentin s köröm közzül, pecsétvel, két ajánlóval. Budábúl vastagon, Pestbűl véknyabban. Nyugdíjast csak fiatalt, ellenzékibül vagy liberálisbú mutatóba maroknyit az EU kedviér. A tetejire reacelluxozták a koronát, szípen átkötözték. Vonat, repülő el se vitte vón, akkaracska pakk vót, mer nagy vót az ország, még válogatval es. Főtették hát a Griffmadár hátára. A Centrális Erőtér kapuja előtt eggy magos grémijom megkérdte, mi a heppenkedős ménkőt hoztak. Monták, hogy ajándokot. No, azok nízték, tapogatták, körösztüldöfkötték, nem-e mérgező. Aztán a fődöftőr intett, hogy rendbe, Magyarország a magyaroké, oszt bécsombolyétotta a kapun a pakkot, űk meg mehettek haza. Igön búsongtak, hogy még eggy ficig névjegyet se tűztek a pakkra, hogy méges küknek a válogatása. Na, attul evvót I. Fülkefor országa. Elvót véle kedvire, kiterétette, rakosgatta, masérosztatta, mással nem es törődött. Eccő asztán fővesztés terhe mellett elkeszte kerestetni poroszlókval, hogy hát kik hoszták eztet, mer ennek hijja van. Tűvé tétette a ponvát, de ugye nem tanált senkit, hejszen a tettesek ottmaradtak küel, s hazátalan. Még tán jelentkesztek es vóna, ha bévül lehettek vóna, de mán nem vótak, hanem sehun se. Hun bánták, hun nem, amíg meg nem haltak.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék sorozatának mai darabja az ÉS-ben

A gyorsnaszád és a horgonya

Csoportos megdunáztatás retorikai eszköze tréfás bemutatóval

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a názáreti kolega nagyhetibe I. Fülkefor eligazétást adott a Washington Postnak. Ebbe áperté megmonta, a magyarok országa epp olan demokratikus, mint az USA, továbbá őalatta nincsen hatalomkoncentráció, hejszen az értékalapú (!) alaptörvény azt nem es hagyná, a sajtó szabadcságát meg egyedül a külfődi tulajdonosok veszéleztetik a hetvenöt percentjükvel, a karvalyok, hogy mást kifejezést húsvét táján ne használjon. Az újnáci beszéd meg? Hát, az mind ámerikai szerverrűl szól, fájjon tüle az ű fejök, ne mán azt es ránkkenyjék jó szokás szerént! Penig ebbe küssé tévedni teccett a kerálnak, mer ember vót maga es. Hejszen vót beszéd, ami tőzsgyökeres magyar szerverrül szólott, magába az ország házába. Hogy aztán újnáci vót-e, nem-e, érdek kérdése vót. Történt, hogy a Jobbik a húsvét igazi problematikáját a tiszaeszlári Sólymosi Eszter személyibe gondóta kifejteni. Felállt Zsolt testvér, és a párt nagyasszonyának szép terminusával szólva, nemes célja érdekibe szokatlanul erős retorikai eszközt vetett vót bé. Szívből fölóvasta, hogy Esztert, a nótáskedvű magyar kisleányt 1882-ben megölték a tuggyukkik, oszt még el se lehetett őköt ítélni a nemzetközi pénzügyi körök míján, és ez így van azolta es, szakadatlan. Hogy bántják a magyart Eszter gyilkosai. Gyarmatosíccsák, na. Egyenes, tárgyszerű beszéd vót, Előd testvér es megmonta. Vót küs taps, de a zöm hallgatott, ki azér, hogy bészakad-é a mennyezet, ki azér, mer maga es el szokott gondókodni a zörgő harasztrú. Egyedül Fónagy államtitkár végeszte a dógát, s monta meg, hogy evvel oda tette magát a Jobbik, ahová sokan gondulják leendeni. De enné nem ügön vót tovább menve. Azér se, mer a balódal vót az oka ennek es, megmonta Kósa alkerál. Annyi farkast küáltott a sok nemongyukki, hogy az öregisten se ösmeri ki mán magát az eltévedt bárányok közt. Meg azér a szónak csak súlya van! Hogy a tisztőtt újnácikat a tisztőtt kormány néven nevezze, ahhó mégescsak több köll enné! Tán majd jövőre, ha a csoportos megdunáztatás retorikai eszköze kerül sorra tréfás bemutatóval a Szálasi-tévé kameráji előtt. Mér es ne?! Hát mán az elme gépkarabélyát se szabad csattogtatni a Kárpátok alatt? Mi van abba? Bármibe mi van, ha eccő megtehetik, meg es teszik, hejszen lassan ők lesznek a mérleg mocskos, ordas nyelve a kerál tátott retorikájába! Ha nagyon főmérgelődnek, megen lekirándúlnak véderehősködni, cigánt zavarászni Gyöngyöspatára, há kinek jó az a szebb jövőn küel? A karantént, a főháborodást és hasonlókot meg kenyjék a hajukra, akiket illet, amíg meg nem halnak, ha addig élnek es.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Harmadnapon

Most már egészen biztos, hogy Schmitt Pál és Jézus Krisztus sorsa tényleg azonos – hiszen a tatabányai KDNP-szervezet után maga Kiss Antal is ezt állítja. Ezt írja ugyanis: „engedtessék meg ennek okán a húsvéti párhuzam: az eljárásmód, a vért és szenzációt akaró tömeg, a pszichózis, a kivégzést kísérő néma sokaság, a Júdás, a gyávák és szótlanok, a kereszt tövében ketten maradók… Kétezer éves forgatókönyv.” Mindezt „a Schmitt házaspár médiavezérelte politikai legyilkolása” kapcsán vezeti le. 
Sch. P.-t tehát – akárcsak híres elődjét – kivégezték, ám ha az analógia végigvihető, akkor húsvét lévén jó lesz vigyáznunk, mert Jézus Krisztus a harmadik napon feltámadott. 


Schmitt-fotó: Beliczay László

Az Elnöki Becsület ab OV sérthetetlen

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerin nagy fészekbepiszkolás készült esni, bizonyos (todományos?) körök részirül. Történt, hogy eggy virtuális uccagyerek, eggy névtelen gamat megbloggóta a kerál kabalattvalóját. Ez a nemzetközi öszvesküvés kinyútott balja avval a hírlapi kacsával gyött elő patkánlikábú, hogy az államelnök öszvelopta a küs doktori dógozatját, ha nem epp vásárúlta. Horibile anélkül, hogy a nemzeti sportember egy szál komünikét es kiadhatott vóna!! Nem vót szent semmi, se az anyáknapja, se az ártatlanság védelme. Mindenféle HVG-k, meg nónemű (!) bizoccságok azt es kicsibészkették, hunnét lött másulva a jóhiszemű férfimunka, s kimutatták fehéren-feketén, balra csálé, jobbra bakafánt. Mintha bármi kekec bizonyíték szóba gyöhetne az Elnöki Becsületvel szembe, ami ab OV sérthetetlen. De Nagyhét hétfejin leesett a magyar és nemzetközi Pilátusok csapott küs álla, schmitt rákenytek a századok, le lett mosval a gyalázat merénye magosrul. A SOTE áldozata a keráltól az isten áldását kérvel úgyszólván azonnal lemondott, ellentétbe a Kövér László balján még mindég derenducázó komonista bitangokval parlamenten bévül és küel. Nagy pillanata vót ez a nemzeti magyarságnak, plágiumon kapott elnöke a közpolitikai moralitás ollyan fokára hágott, hogy valami csuda. Megmondotta, ha mán a nemzet egységit nem testesítheti meg, ha megoszt, ahelett, hogy szorozna, ű félreáll és szerzői jogát bíróság keretibe, vótelnökként fogja megvédeni titkárságval, sofőrvel full. Szép beszéd vót, eccerre tisztázó és viszont. Méltó a fülkérökhő, kiknek kebelibe motorként dobogott vót e jellemférfiú. De hálás es vót a kerálpárt, felállott, oszt ollyan spontán vastapsra fakatt e mártirijom felett, hogy a Rákosi Mátyás kerál szelleme es majd elhánta magát az ország házába. Kósa Lajos a Rétvári Bence vállán igenyessen zokogott, hogy ecce homo, vazeg, végre valaki példát mutat a kalászvegasz magyar vidéknek moralitásbú. Hullott a súlyos férfikönny, csak üdő kérdése vót, mikor lessz bronz belüle, meg uccatábla s becsületrend. Hejszen valahogy csak ki köll fejezni a nemzeti hálát az Erény erányába. Húsvétra Kerényi Imre mán ki es írathassa a pályázatot az első hat lovas szoborra, Pünkösdre Schmitt tér lehet a Dísz tér, Schmitt-rend a becsületrend, kis üres mezővel a véseten a hamarossy phd-nek. Eppen mintha le se mondott vóna, nem es vóna vége, el se futott vóna véle.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az Élet és Irodalomban

Tisztességesek és bátrak

A Semmelweis Egyetem professzorai teljes mértékben egyetértenek és azonosulnak az Egyetem Szenátusának 41/2012 (III.29.) sz. döntésével, mely szerint Dr. Schmitt Pál kisdoktori címét visszavonta. A tanári kar felsorakozik Dr. Tulassay Tivadar rektor mögött, aki kiállt a magyar és az egyetemes tudományos értékek mellett, a Semmelweis Egyetem nemzetközi hírnevét és autonómiáját védve.
Budapest, 2012. április 2.

1. Dr. Alföldy Ferenc
2. Dr. Arató András
3. Dr. Bagdy György
4. Dr. Barcs István
5. Dr. Bánhegyi Gábor
6. Dr. Bánóczy Jolán
7. Dr. Benyó Zoltán
8. Dr. Bereczki Dániel
9. Dr. Bérczi Viktor
10. Dr. Bitter István
11. Dr. Blázovics Anna
12. Dr. Buzás Edit
13. Dr. Csaba György
14. Dr. Cseh Károly
15. Dr. Csende Zsolt
16. Dr. Csermely Péter
17. Dr. Csillag András
18. Dr. Dabasi Gabriella
19. Dr. Darvas Katalin
20. Dr. de Châtel Rudolf
21. Dr. Dinya Elek
22. Dr. Dinyáné Szabó Mariann
23. Dr. Entz László
24. Dr. Faludi Gábor
25. Dr. Falus András
26. Dr. Fazekas Árpád
27. Dr. Fekete Béla
28. Dr. Ferdinandy Péter
29. Dr. Ferjérdy Pál
30. Dr. Fidy Judit
31. Dr. Fonyó Attila
32. Dr. Forrai Judit
33. Dr. Fürst Zsuzsanna
34. Dr. Gera István
35. Dr. Gerle János
36. Dr. Géher Pál
37. Dr. Hangody László
38. Dr. Harsányi László
39. Dr. Hermann Péter
40. Dr. Horkay Ferenc
41. Dr. Horváth Attila
42. Dr. Hunyady László
43. Dr. Hüttl Kálmán
44. Dr. Jeney András
45. Dr. Kalabay László
46. Dr. Karádi István
47. Dr. Kárpáti Sarolta
48. Dr. Kellermayer Miklós
49. Dr. Kempler Péter
50. Dr. Kiss István
51. Dr. Kiss Kálmán
52. Dr. Klebovich Imre
53. Dr. Kollai Márk
54. Dr. Kopper László
55. Dr. Kopp Mária *
56. Dr. Kovalszky Ilona
57. Dr. Langer Róbert
58. Dr. Lapis Károly
59. Dr. Ligeti Erzsébet
60. Dr. Magyar Kálmán
61. Dr. Mandl József
62. Dr. Masszi Tamás
63. Dr. Matolcsy András
64. Dr. Mátyus Péter
65. Dr. Merkely Béla
66. Dr. Mészáros Judit
67. Dr. Nagy Gábor
68. Dr. Nagy Károly
69. Dr. Nagy Péter
70. Dr. Nagy Zoltán Zsolt
71. Dr. Noszál Béla
72. Dr. Nyárasdy Ida
73. Dr. Nyáry István
74. Dr. Ondrejka Pál
75. Dr. Orgován György
76. Dr. Papp János
77. Dr. Papp Zoltán
78. Dr. Perczel Forintos Dóra
79. Dr. Perner Ferenc
80. Dr. Polgár Veronika
81. Dr. Radák Zsolt
82. Dr. Rácz József
83. Dr. Rácz Károly
84. Dr. Reusz György
85. Dr. Rontó Györgyi
86. Dr. Rozgonyi Ferenc
87. Dr. Rudas Gábor
88. Dr. Sarkadi Balázs
89. Dr. Sándor József
90. Dr. Sápi Zoltán
91. Dr. Schaff Zsuzsa
92. Dr. Sótonyi Péter
93. Dr. Spät András
94. Dr. Stampf György
95. Dr. Szabó András
96. Dr. Szabó Antal
97. Dr. Szabó Zoltán
98. Dr. Szathmári Miklós
99. Dr. Szendrői Miklós
100. Dr. Szilvási István
101. Dr. Szőke Éva
102. Dr. Szökő Éva
103. Dr. Tarján Ildikó
104. Dr. Temesvári Erzsébet
105. Dr. Tihanyi József
106. Dr. Tímár József
107. Dr. Tomcsányi Teodóra
108. Dr. Tompa Anna
109. Dr. Tóth Miklós
110. Dr. Török Tamás
111. Dr. Túry Ferenc
112. Dr. Varga Gábor
113. Dr. Verebély Tibor
114. Dr. Vincze Zoltán
115. Dr. Wéber György
116. Dr. Zelkó Romána
117. Dr. Zelles Tivadar

* Kopp Mária ma meghalt.

2012. április 2. 13.15

Fotó: Kurucz Árpád

Ki kárhoztathassa, hogy eccőcsak köztársasági elnök lett a rátermettségitül?

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy végre megkapta a csárdás pofontját a kereszténynemzeti magyar erkölcs öszves ellenlábassa. A sok köcsög, azki nem hitt a kerál elnökinek doktori ártatlanságába küs hibákval meg szabáltalanságokval, penig hát azza kinek nincsen? Mán megszegett leheletvel várta a nemzet, hogy elibe áll a tudós bizottság, élin a MOB friss elnökhelyettesivel, oszt leteszi a nagy munka gyümölcsit, de úgy, hogy a hon asztala szabálhont bészakad az 1157 ódaltúl. Na, óvasta az együttműködő nép, oszt örvendett. Ott állott fehéren-feketén, hogy a dógozat 16 ódal teljes szövegazonosságot, meg 180 ódal részleges eggyezést mutat más dógozatokval. Részlegeset, mer tanálható benne összevonás, kihagyás, még önálló mondat es. Az ám! Ebbül penig az következik, hogy az eljárás megfelelt az akkori gyakorlatnak, hejszen a legtöbb gyanútlan smitpál így doktorált. Hanem az Egyetem, na, azt kéne a Dísz téren megbotozni, ha vóna magyar igazság! Há mér nem vette észre a sok okos, hogy a delikvencs jelöletlen szövegazonosságon alapuló dógozata jelöletlen szövegazonosságon alapul?! Csak tán nem bé akarták húzni a csőbe má nemelnök korába es bizonyos erők, akik mast se nyugosznak, ha megszűnt az az egyetem, ha nem!? Randa munka vót, na. A Pali várt odaki, mint a zabszem, hogy megkapja-e a summa cum laudét, járt föl-alá, ki kárhoztathassa, hogy eccőcsak köztársasági elnök lett a rátermettségitül? Őnéki a kutya se monta, hogy pardonjá egy szóra, ecsémbátyám, de ezt sajnos nem engedi meg a szabálzat, ez még akkó es aggályos, a jelöletlen szövegazonosság, ha az embernek szín ugyanaz a véleménye, mint a bolgár kolegának. Ha mondgyák, hogy ez nem önálló kutatás, levonja ő a ferpléjit sportuló létire! De magátul honnét gondúta vóna, hogy nincs megengedve az ilyesmi? Karaokézni akkó mér lehet? Ha eccő a bíró megadta, kalap és csocsi, magikra vessenek, ne a doktorijára, mer az az üvé, miképen a köztársasági elnökség es. Azt mán csak a legfő kutyapecér veheti el ebbe a kutyakomédiába, az, aki adta. De mér akarná elvenni!? I. Fülkefor maj zuhanymód megejt egy magyaros seggberúgást vagy kokit, és aszondja bosszús orcával, nevető szemvel: „kisszógám, kisszógám, basszájinger, de aztán mastantúl maradgyá má, ha jót akarsz!”. Ű meg ott áll a posztján, és erőst gondókodik a kerál huncfut mondatán, hogy ez mast mit jelent. Tűnést? Maradást? Ammá viszont igaz, hogy egész életibe csak egy jót akart. Jót s jól. Ebbe állt a nagy titka. Amibe a magyarok országáé es nyakig. A szarba, amin a tudós grémijom sorminta csak, amíg meg nem hal.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék sorozatából. (Ma jelent meg az ÉS-ben, de még az egyetem szenátusának a döntése előtt íródott.)

Kossuth tér, 2012. március 29.

(Arccal lefelé, ahogy Nagy Imrét lökték a sírjába a 301-es parcellában. A gyilkosok egyformák mindenkor, úgy látszik.)

„Szokatlanul nagy terjedelmű szövegazonos fordítás”

Ez az ügy már eddig is szégyenletes volt, piti és szánalmas. Mostantól undorító is.

Amikor a Semmelweis Egyetem rektora, Tulassay Tivadar, Orbán Viktortól kérdezi meg, hogy mi legyen a döntés; amikor a Semmelweis Egyetem négy oktatója – megérdemlik, hogy ide is leírjuk a nevüket: Tóth Miklós, Gombocz János, Kovács Etele, Rácz Károly – hajlandó bohócot csinálni önmagából, az egyeteméből és az egész magyar felsőoktatásból; és amikor mindezt megtehetik anélkül, hogy az általános megvetéstől kellene tartaniuk, sőt, talán még meg is könnyebbült a legtöbb ember, mondván: na ennek is vége végre – akkor tényleg nyugodtan elmondhatjuk: ez az ország reménytelen.

***

Update 29-én este: közben nagyot változott a helyzet.
"Illetékes helyen" másképp döntöttek, megadták a kilövési engedélyt, úgyhogy Tulassay rektor bejelentette: az egyetem szenátusa úgy döntött, megfosztják a doktori címétől Schmitt Pált. Az érintett a frankfurti repülőtér VIP-várójában értesült a hírről. Azt üzeni, hogy tanulmányozni fogja a döntés indoklását - szemmel láthatóan nem ismerte még fel, hogy selyemzsinórt kapott a főnökétől.

***

Azóta annyi minden történt az arcpirító Obersovszky-interjútól kezdve Schmitt újabb hazudozásain át Tulassay mai lemondásáig, hogy inkább nem is próbálok update-elni.

Gój Színház

„Azért jöttünk motoros szerelésben, hogy ezzel is – még egyszer mondom – nyomatékosítsuk azt a sok nemtelen támadást, ami érte Dörner Györgyöt.” 
Sikerült, nyomatékosították.

Hogy ki vót ügynök, azt én döntjük el

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a nemzeti szabadságharcosok fődjin, epp a komenizmus bűnei nem vótak még lelusztrálva. Azér nem, mer hejába szorétotta ki az oroszokot kerálfi korába I. Fülkefor, 2010 májussáig az ántivilág ülte torát, a senyvedet, az ezeréves magyar folytonosság megszakadása, győzte Szájer kolega a brüsszeli vonaton öszvebogozni a szálakot Horthy Miki bátyánk szabad Magyarországával. Mer hejába akarta mindenik kormány, Orbán Viktorval az élen nyilvánosságra hozni a más komenizmusának öszves bűnit listástúl, delejszallagostúl, az „ellenzék” pártállami falán megtört a szent akarat, annyi lusztráció se esett, mint odale a bányába. Hanem a Fülkeforradalomval ennek az átoksúlynak vége lött. A Nemzeti Együttműködés Rendszeribe nincs rejtegetnivaló, ott az ellenzéket es, az ügynöklistát es a kormánzótanács állítsa ki, oszt kalap. Há hun élünk, hogy utódpártocskák, meg mindenféle unokák terjeszgessenek bé törvényjavaslatokot! Mi az, hogy teljes egészibe megismerhetővé tenni a ’89 előtti állambiztonsági aktákat, morogta a kerál a Kövér László bajca alatt, azannya gumicsontját az értelmiségi firlefrancának. Fő vannak készületlenek, oszt beszélnek hülyeségeket. Mér nem lehet főfogni, hogy ez a népet nem érdekli, a népet csak mi érdekeljük, ha jót akar. Hadd el, Laci, ne morogj, monta I. Fülkefor, ahunt van az árok, ott az átalugrás. Megoldjuk, nem áll sokbúl. A lényeg, hogy a mindenre kiterjedő nyilvánosság mire terjed ki. Plánejézusmárijám: kire. Ez eggy szakma. Eddig es az monta meg, akiné a páncélszekrén kúcsa vót, eztán mér mondaná meg más? Hogy ki vót ügynök, ki vót tartótiszt, horibile rendszerműködtető, azt én döntjük el. Hogy kit kell lelusztrálni a Biszku-Gyurcsány-Szakasits trión küel. S mikor. A német népléleknek lehet, hogy jó egy ilyen Gauck, endékás (!) létire, de a magyar szellem ezt bé nem veszi, őhezzá csak közelébb áll a Boross Péter bátyánk mentalitása! Mer a magyar szabadabb annál, sőt zabolátlanabb, hogysem a hozzáférése korlátlanságát csak úgy eltűrje, csapott a tárgyalóasztalra az Erő Nyelve, há NEBasszunk mán szekéren! Na, ebbül lett a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, ki végre mélyen szántván hág a magosba, mikép az ekepacsirta. Nem kő annak semmi, legföllebb székház, füzetés, nénónénó, életpályamodell kilenc évre, elnök Szűrös Mátyás. Tíz évig, húszig, üveghegyen átig elnyilvánoskodnak, mikép a kurtafarkú malac túr.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék sorozatának mai darabja az ÉS-ben

Futbólia

A mai székesfehérvári  Videoton–Debrecen NB I-es labdarúgó-mérkőzésen a közönség egy potyagólt láthatott, valamint a díszpáholyban többek között a következőket: Schmitt Pál államfő, Orbán Viktor miniszterelnök, Stumpf István alkotmánybíró, az ő volt üzlettársa, Nyerges Zsolt, aki a Közgép, az Infocenter és az Advenio első embere, Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója, Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója. Vagyis az ország hivatalos és tényleges vezetőinek szinte mindegyikét. (Simicska fájón hiányzik is a képről.)

Egyik vidámabb volt, mint a másik. Minden okuk meg is van rá, hiszen soha ennyire nem szárnyalt még hazánk, akár a gazdasági, akár a társadalmi helyzetét, akár a világban kivívott megbecsülését nézzük.

Az egyetlen apróság, ami a jogos és féktelen jókedvet kissé felhőzheti: a miniszterelnök csapata, a Videoton kikapott. Sebaj, tavaly ők voltak a bajnokok, úgyhogy idén Kósa Lajos Fidesz-alelnök csapatának, a Debrecennek jár a trófea. Jövőre pedig kár is másnak elindulnia, úgyis a Kubatov-gárda, a Fradi nyeri a bajnokságot.

És az emberek még annál is elégedettebbek és boldogabbak lesznek, mint most.

Fotók: Stiller Ákos
Frissítés: Beliczay László nemkevésbé jó fotója ugyanott, ugyanakkor készült.

„Nácik, haza!” „Itthon vagyunk!”

A videóból végre megtudhatjuk, hogy kié március 15-e és azt is, hogy mi a liberalizmus.

Klubdélután a Szabad sajtó útján

Szigeti Ádám  képei:

Ad infinitum

Orbán csak negyven évre tervez, a rajongói nem ilyen kishitűek. Egy tábla a Kossuth térről:

2012. március 15., Szabad sajtó út

A mai Milla-összejövetel vágatlan felvétele. (Vágatlan, tehát minden benne van: okos beszédek meg érdektelenek, fontos pillanatok és kínosak egyaránt. És sok tüntető. Sok - de egyre inkább látszik, önmagában ez nem elég ahhoz, hogy értelmük, eredményük is lehessen ezeknek a megmozdulásoknak.)

Polak–Węgier dwa miczodák?

A nagybetűzők, úgy látszik, mindenütt egyformák. Ezzel a táblával tüntetett ma Budapesten Egy Szabad Lengyel:

Tizenéves koromtól polonománnak tartanak (nem ok nélkül), a nyolcvanas években különösen erős volt ez az érzés – de mostanra mintha alábbhagyott volna a lelkesedésem. Legalábbis már nem válogatás nélkül kedvelem őket.

Közszolgálat m1 módra

Mind vagy puhány, vagy asszon, ha kancellár es a kis fékomatta

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy mán elközelgett Március Idusa, mán 1,848 millió magyar meg lengyel vót jövendő a magyarok kerálát ünnepölni a béfátalanított Kihaénnem téren, de az IMF csak nem gyött. Csoda-e ha ettű eggy I. Fülkefornak es elfogy a galambériája! Mer annólag lehet, hogy vót vóna egy küs fortyanás, meg félreértés, bíró sporttárs. Hon küzdés van, löködés es van, icegezés es, lobbanékony népnek kerála se téföl, de mán hónapok olta küs híjján coki van az igazságnak, se egy koki, se egy saller komolyan el nem zurran, legföllebb kósa indúlatbúl. Akkó mér nem?! Há kerál létire ű szabálhont trafikál, sőt fuvolázik az egész karvalygyarmatosétó, vidéki horgászkócerájval, hogy erősebb szavakat a békesség érdekibe ne használjon. Azoknak meg igenyesen van képük nem hozni a pézt, ami köll a fészkes fenének. Még majd egy dérreldurrabb percibe, nehogy a hajukra kenesse IMF-éknek a Matolcsy kolegával! Akkó maj nézhet a sok szibarita vazzeg, hogy mi a magyar! Ha mán a szóbúl nem értenek. Hát hejába monta meg I. Fülkefor a Frankfurti Általános Ojságnak a legnagyobb keresztényi tiszteletvel és szeretetvel, hogy a Nyugot mind fordétva ül a lovon? Mentségökre legyen szógálva, egy se lovas nemzet, hunnét es lenne, mind vagy puhány, vagy asszon, ha kancellár es a kis fékomatta, vagy illen-ollan biztos, a háztartás meg szalad. Mer mán a nagy píszíjök meg ne haragudgyék, ebbe az Unijóba epp a lényeg van elhallgatva, az Isten a Nemzet meg a Család. Nem mondja, hogy istentelen kozmopolita buzik, de akkó minek köszönheti I. Fülkefor az ű mártirijomi vesszőfutását, ha nem ennek? Annak, hogy végre Valaki a magos mélybe veti a sastekintetit, oszt reamutat: eztán a múlté a jövő, azé a rejtett Ejrópáé, ahon nem vót se fővilágosodás, se pógárosodás, se szekularizáció, se más internacionista őrjöngés, hanem hagyományos családmodell és nemzetállam a kereszténység zászlaja alatt, inkluzíve Egyesült Arab Emirségek és Szaúd-Arábia. Mer álljon má meg a legitimitási menet! Őtöt, I. Fülkefort a magyar nép többszöröse választotta meg annak es aminek, meg annak es, aminek nem, ellenbe ki az egetverő kékeres dajcstamás választotta meg az Ejrópai Bizottságot? Há?! Hun van annak demokratikus legitimációja, Herr Hékám? Há erre tessen felelni a kis klubrendezvényeiken az európai és amerikai világbaloldalnak a honi szekértoloncaikval egyetemben, amíg meg nem, vagy be nem, vagy ki nem.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az Élet és Irodalomban

Kulka

„Lehet, hogy hiányzik belőlem valami veszélyérzet. Nem vagyok hajlandó tudomásul venni, hogy ma Magyarországon bárkinek tartania kell attól, ha elmondja a véleményét. Az a világ vége lenne” – mondja Kulka János a HVG-beli szókimondó interjúja végén.

Hát ha a világnak nem is, de a magyar demokráciának mindenképp. És kérdés, hogy indokolt-e még a feltételes mód.

Kossuth tér, 2012. március 10.

A mai Szolidaritás-tüntetés beszédei ezen a két URL-en: http://www.ustream.tv/recorded/21008379 ; http://www.ustream.tv/recorded/21010933  
megnézhetők.

Az egyébként aggasztóan kevés – max. tízezer – ember előtt többek között ez a két vers is elhangzott, a költők előadásában:

TÓTH KRISZTINA 

Bánk, magában

A tér kihalt. Behajt a busz,
jégkása permetez. 
Mínusz van. Egy hajléktalan
áll ott, de nem jelez.
Táncol. Kezében fémdoboz,
orra helyén lyukak.
Forog az üres járdán,
magában így mulat.

Törött szoláriumcsövek,
a lépcsőkön szemét.
Paplanra köpve ég a hold,
a sarkon ágybetét.
Egy óriás homlokzaton
világít: Erste Bank.
Kéklő betűk és fényfüzér,
karácsony este van.

Hazám, hazám. Minden bezárt.
Az állomásokon lehúzták mind a rácsokat,
arany halál, ezüst romok,
a szél a fán egy nejlonzacskót rázogat.

És táncol kint tovább a nő,
forog, forog, szolgálja népe szent javát.

Hazám, hazám, te ellenőr.
Ruhádon ott a karszalag,
és félterpeszben állsz.

ERDŐS VIRÁG 

A 2011. szeptember 25-ei józsefvárosi népszavazás margójára:

van egy ország

ahol lakom

semmi ágán

lógó

flakon

van egy város

ahol élek

ahány test épp

annyi

lélek

ahány lélek

annyi

lom is

utcára tett

fájdalom is

itt egy kiságy

ja de

édi

ott egy ülve

alvó

dédi

kibelezett

öreg szekrény

arcokat befutó

repkény

bontott ajtó

kilincs nélkül

földönfutók

bilincs nélkül

áll a posztos

mint a nádszál

bokáig lerohadt

lábszár

itt egy szép könyv ott egy

labda

ez még bor de

ez már

abda

nem az összes

csak a nagyja

aki tűri

aki hagyja

aki tűrte

aki hagyta

nem az összes

csak a nagyja

vasárnap volt

ahogy mindig

felöltöztek

ahogy illik

csupa dolgos

derék polgár

egy se ruszin

egy se

bolgár

olyan szépek

hogy az csuhaj

egyik bérlő

másik

tulaj

kitűnőre

szerepeltek

álmukban sem

szemeteltek

nem engedték

hosszú

lére

elindultak a misére

kukákat se

borogattak

kutyákat se

kurogattak

mise után

leszavaztak

bezabáltak

be is basztak

pöri volt tán

isler is

jóllakott az

isten is

nem az összes

csak a nagyja

aki tűrte

aki hagyta

aki tűri

aki hagyja

nem az összes

csak a nagyja

rajtam is múlt

rajtam múlt

tegnap kezdő-

dött a múlt

elkezdődött

vége van

borzalom és

béke van

semmi

ágán

lógó

flakon

van egy ország

ahol

lakom

nevezd nevén

szolgáld

vakon

ma még bölcső

ma már

vagon