Bár januárban még úgy festett, az esztergomi érsek székére pályázik Orbán Viktor – merthogy a néhai Mindszentyről készült festményt nézve mintha a bíboros mozdulatát gyakorolná –, nemrég tudtunkra adta: nem lenne ellenére, ha elnöki rendszer lenne Magyarországon. Márpedig őt ismerve eléggé egyesélyes, hogy kit szeretne elnöknek. Az ötlete teljesen kézenfekvő, hiszen akkor nem kéne többet bajlódnia a választási törvény minél belaruszosabbá tételével – elvégre onnantól kezdve, hogy az ő aláírása nélkül nem lehetne egyetlen törvényt sem meghozni, ebben az országban végképp csak az történhetne, amit ő akar, teljesen függetlenül attól, hogy mit hoz a választás, milyen színezetű a kormány és hogyan fest a parlament összetétele. Milyen szép ajándékkal lephetné meg magát ezzel jövő májusra, ötvenedik születésnapjára. Végre eljönne az életfogytiglani Orbán-korszak, amelyet az egyik rajongója már két éve megjósolt:
Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a magyarok országába ügön izgolódott a kormánzótanács, hogy amég nem nyeri meg a szabadságharcát, úgy köll élnie a magyarnak, ahogy a hitelezői diktájják. Nem rúghat ki bírákat, nem kőtekezhet kedvire, oszt ezt tudomásul es köll vennie. Még jó, hogy bétartani nem! Bezzeg, ha maj nem lesz adós! Csak megcserdéti a karikásustort, oszt főszisszen bele ülepig az egész majombrüsszel, hogy a kokit meg a sallert bé se vesse a vita sűrűjibe. Ha a jelen küssé eb es vót ugatta, ott vót a jövő! Annak határa nem vót, csak a képzelőerő, abbú meg vót a magyarnak csepedős cseppig. Mán a napba lehetett nízni, de ebbe a jövőbe nem, legföllebb olyan acéltekintetvel, mint a Balog Emberi Erőfor miniszteré. Mer miolta a magyarok kerála, mint egy Ali Baba, megmonta a Szépművészeti Muzejomba, hogy „Cézanne, nyílj meg”, ollan virulásba kezdett a kultúra, hogy csuda. De napok alatt! El nem vót vonva tüle egy peták se! Nem vót továbbá levegőnek nízve, hogy legföllebb futball-lapdát lehet véle főfújni, aszt se soká. Mer ahun illen reneszánsz a kerál, reneszánsz van a kultúrába es. Mán a küs hobijára kőteni se kőtött, hejszen a látvánsportba erőst dürrögtek a béfektetők, egymás nyalatív nyelvit maj le nem tiporták. Hanem a művészet! Aki csak szólott néki, s Markó Ivánnak vagy Kerényi Imrének hítták, I. Fülkefor ónezsenánts bényúlt a zsebibe, kihúzott eggy marék keráli közpézt: fogjad, kisszógám ezt a párszáz millijót a prioritásodval. Na, Balog Erőfor miniszter ügön szerette a jövőt, ha csak belenízett, feszt látta es Felcsút keráli várasát, hon a Nemzeti Bank szittyahightech épülete mellett szemelláti sorba feszétettek az Akadémiják, a Magyar Puskás Ferenc, a Magyar Tudományos, meg a Magyar Művészeti, három olly ékköve a magyarságnak, mellyen kívül nem vót kultúrélet leendő. A Művészeti Akadémia különösen oda nőtt a szívihő, mer annak mán fődjei es vótak, saját Vigadója az örömre, saját passzusa a keráli alaptörvénbe. Há érthető vót, hogy oda szervezték ki a tiszta forrást, amit a keresztény-nemzeti kultúrára nem akart maga a kerál elosztogatni. Osszák el az ótónómija keretibe, mi amúgyes Fülkeufória vezérlő csillaga vót, ne miniszter ossza! S államtitkár es csak akkó, ha művész maga es. Oda bé vót kellő lépni minden eggyes illetőnek, s ha fővették a fővevők, mán kapta es az akadéjmikusi füzetésit. Nem vót ebbe politika semmi, de semmi. Elhagyhatták a házat, lényegibe alkothattak szabadon, a kerál politikai családgyának krédója szerént. Mer jobb, ha egy akolba tagoskodik a művészek eleje! Amék meg evvel a Kánaánval se bírt eggyet érteni, az úgyes a rostos hátujja vót, nem művész, oda es vót való, amég meg nem halt, a kurtafarkú malacba. Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben
Ha erre a linkre kattintunk, egy 1962-es rövidke filmhíradórészlet látható, amelynek a második részében megindító ünnepségnek lehetünk szemtanúi. Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke – meleghangú méltatás kíséretében – a Szocialista Munka Hőse kitüntetést nyújtja át Kádár János miniszterelnöknek és MSZMP-főtitkárnak, az 50. születésnapja alkalmából.
Már csak néhány hónapot kell várnunk, és 2013. május 31-én hasonlóan szerény, bensőséges hangulatú összejövetelen fogja elmondani Áder János államelnök a nemkevésbé színvonalas laudációját, az épp ötvenéves Orbán Viktor kormányfőt és Fidesz-elnököt köszöntve. Hogy milyen kitüntetést fog átadni, azt ma még nem tudni – nyilván alapítanak addigra egy olyat, amely csak egészen kivételes érdemekért adható, és csak egyetlen személy lehet a tulajdonosa.
Ha úgy alakulna, hogy addigra már nem Áder János lesz az elnök, hanem Orbán Viktor (tehát a kitüntető és a kitüntetett személye azonos), akkor az átadás koreográfiájának a megtervezése némi kihívást jelent ugyan, de Habony Árpád ezt is könnyedén megoldja majd.
Több mint egy hónap is eltelt azóta, hogy Dancsó József fideszes képviselő (lásd bal oldali kép) felvilágosította a közvéleményt: "A gazdasági növekedés akkor is növekedés, ha történetesen negatív", úgyhogy épp ideje volt már, hogy újabb nagy felismeréssel legyünk gazdagabbak. Ma a parlamentben Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár meg is osztotta képviselőtársaival és a tévén keresztül valamennyi érdeklődővel – közgazdasági Nobel-díjra teljes joggal igényt tartó – újszerű tézisét:
Vámbéry Ármin, a tudós orientalista igen jót mosolyogna, ha látná a róla elnevezett gimnázium plakátját. Valószínűleg a jobbról balra rovásírt római számok tetszenének neki a legjobban – igazi hungarikum. Én csak azt fájlalom, hogy a szöveg nem minden részét „fordították le” rovásírásra. Annyira kíváncsi lettem volna az € rovásírásos megfelelőjére...
Mint olvasom, a kultúrát oly igen szívén viselő kormányunk (amely különösen a szobrokat, emlékműveket szereti) öt-hat emeletnyi magas statuákat állíttat a Kossuth térre (vissza). Az első Andrássy Gyula lovas szobra lesz. Talán vannak kishitűek és fantáziaszegények, akik nem ismerik fel az ötlet nagyszerűségét, miszerint minden legyen úgy, ahogyan azelőtt volt. Pedig csak tovább kéne gondolniuk a várható eseményeket. Hiszen a nemzet örökös miniszterelnökétől tudjuk, hogy erős akarattal és összefogással bármi megvalósítható: így nyilván annak sem lesz akadálya, hogy az Andrássy-szoborral együtt az előtte álló rosszul öltözött suhancot is visszahozzák majd, teljes életnagyságban és elevenen.
Ez esetben még az a merénylet is bocsánatos bűn, ha – ahogy szintén tervezik – az ő szobrát meg kicsinyég arrább tolják a térről.
Erdős Virág egyre népszerűbb Ezt is elviszem magammal-ját adták elő a Milla-tüntetésen Kollár-Klemenczék. Lehet, hogy nem ez volt a legmesszebbre ható mozzanata a nagygyűlésnek, hanem inkább ez – de jó volt, és nagyon tetszett a néhány ezrestől százezresig mindenféle létszámúra saccolt tömegnek.
Ez pedig a Kollár-Klemencz László zenéjére írt Erdős Virág-dalszöveg: Ezt is elviszem magammal, viszem magammal, ha lehet, ezt is elviszem magammal, viszem magammal, ha lehet… viszem a régen kihízott nacim viszem a keletnémet származású macim ezernyi véglet közül a köztest viszem a Csokonai Vitéz Mihály Összest ott lesz az ágyam ahova fekszem elviszem alvókának egy-két régi exem viszem a barnát viszem a szőkét viszem a felhalmozott kapcsolati tőkét Ezt is elviszem magammal… viszem a tutit viszem a gagyit viszem az otthonkában utcára tett nagyit megannyi némán átbliccelt évet elviszem magammal a szentendrei HÉV-et viszem a Marcsit viszem a Karcsit elviszem Kenesétől Keszthelyig a Balcsit kicsit a nyarat kicsit a telet viszem a mindörökké-Moszkva- Moszkva teret Ezt is elviszem magammal… apuka titkát anyuka aranyát elviszem magammal a Bácskát meg a Baranyát viszem a bölcsit viszem a temetőt viszem a csokoládé- barna bőrű szeretőm viszek egy búval bevetett földet viszem a pirosat a fehéret a zöldet elviszem ezt is elviszem azt is viszem a jófiút de elviszem a faszt is Ezt is elviszem magammal… viszem a bankot viszem a pálmát elviszem minden igaz magyar ember álmát viszek egy csontig lelakott testet viszont az nem kérdés hogy Buda helyett: Pestet viszek egy szívet viszek egy májat viszek egy kívül-belül lakhatatlan tájat naná hogy úgy van ahogy azt sejted: viszek egy lassú burján- zásnak indult sejtet Ezt is elviszem magammal… viszek egy csúnyán beszopott mesét viszem a legesleges- legutolsó esélyt ki tudja, lesz-e búcsúzni időm viszem a Duna-parton levetetett cipőm mit bánom úgyis elviszem lazán elviszem gond nélkül a hátamon a hazám aki ma büntet az holnap lövet viszek egy mindig vissza- visszahulló követ Ezt is elviszem magammal…
Aki hiába keresi az e heti Parti Nagyot a blogban, az ne a - kétségkívül meglevő - lustaságomat vagy feledékenységemet okolja. A héten ugyanis - nyilván azért, mert két nappal korábban jelent meg a lap - a papír-ÉS-ből is hiányzik a Magyar mesék. De csak átmenetileg, mert mint a 2. oldalon közlik, a jövő héten újra lesz, hál' istennek. Aki pedig elvonási tüneteket tapasztal magán és úgy érzi, nem bírja ki olyan sokáig I. Fülkefor és társai nélkül, az azonnal elolvashat akár többtucatnyit is ezen a linken. Fotó: Stekovics Gáspár
A kormány azért mond le az IMF-pénzről és azért fizet (illetve persze mi fizetünk, tízmillióan) inkább dupla kamatot a máshonnan felvett hitelekért, hogy a Valutaalap ne láthasson bele a – cinkelt – kártyáiba. Alighanem ugyanez a mozgatórugója a választási eljárási törvény tervezetének a 4. §-ában foglaltaknak is, amelyben rögzítik, hogy a választás külföldi megfigyelőit a Nemzeti Választási Központ elnöke – jogorvoslati lehetőség nélkül – bármikor törölheti a nyilvántartásból (már ha egyáltalán felveszi abba).
„4. A nemzetközi megfigyelő
4. §
(1) Nemzetközi szervezet vagy állam Nemzeti Választási Központ által — a választások megfigyelése céljából nyilvántartásba vett megfigyelője [...] (2) A Nemzeti Választási Központ a nemzetközi megfigyelőkről nyilvántartást vezet. [...] (3) A nemzetközi megfigyelő nyilvántartásba vételéről, valamint nyilvántartásból való törléséről a Nemzeti Választási Központ elnöke dönt, a döntés ellen nincs helye jogorvoslatnak.”
A miénknél őszintébb diktatúrákban legalább előre bejelentik, hogy a választáshoz senkinek semmi köze, külföldieknek coki. Nálunk ezt egy törvénybe rejtve teszik meg, sunyin és gyáván. És úgy fest: ugyanannyira következmények nélkül, mint a regisztráció alkotmányba iktatását, a szabad választás ellehetetlenítését, a jogállam módszeres szétverését.
Ha A = B és B = C, akkor A = C. Ha Orbán Viktor a Jóisten (ez ugyebár evidencia), és a Jóisten nem demokrata (ez pedig pl. innen tudható), akkor Orbán Viktor nem demokrata. Quod erat demonstrandum.
Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a Forradalom évfordúlóján küsseb-nagyobb tapicskolásval az öszves szónok megtanáta a maga 56-os trambulinját, amirű, huss, magyar ember főröppenhet a haza üdviig, meg vissza. No, vót es röpködés, a politológusok ellemeztek feszt, végül a fideszbuszok hazapöfögtek a magik járásán. Éccaka Turulbanszületett Fülkefor azt álmotta, hogy az ünnep délutánján rendőrhelikopternek van őtözve, oszt nagy berregésvel kőrözgél Budapest fölött. Zsiborkonnak odale a küs méhecske-alattvalók a csuromarany napsütésbe, civilek, fehérek, feketék, tarkák, továbbá a náci béközép, erőst zsidózval. Őköt a kerál nem nízte, nízzék őköt a libsik, oszt féjjenek, suppanjon az adrenalin. Hanem a maga töb milljós tömegin ügön legeltette a gazdaszemit. Annyiránt, hogy eccő még le es izzadott, hogy mellik a mellik, mer a magosbú kétsző se láccott többnek az üvé, mint a másik, a pár ezres az Erzsébet-hídná. Na, akkó a BM szakembereivel tisztászták numerikussan, hogy küssebb, méghezzá százszó az idegenszívű halmaz, sőt kupac, de allig bírja, hogy rá ne rontcson szellemi értelembe a békemenetelő többségre. Örömvel látta a kerál, hogy a haza megen többen van, ott danolja az élin Bencsik és Bayer kolega a Székely Himnuszt, meg hogy mit izent Orbán Viktor a regimentjirű, s baj má akkó nem lehet. Nem es vót, de valami kényelmetlen érzés méges ott motozott a kerálba. Valami furdancsérijom, hogy mi van, ha eccő le kő maj szállani? Hogy lessz-e maj hová, mámint az ű trónjárúl, hejszen a haza nem űlhet máshon. Mer ezek ott a Szabadizé úttyán ügön izgágárkonnak, s ha csudák csudájára eccőcsak nem ugornak egymásnak az ülésrend míjján, meg hogy merre áll a halkés, ollan történhetik, hogy óborzalom. Mindenesetre fő lett íratva a Havasi személnökvel, hogy Gyurcsánysukorót Bajnaira rátóni, Századvégtűl gágogási szakanyagot rendőni. De a kedve oda vót. Mi lesz, ha a törpe minoritás bemén a fülkébe, oszt eccőcsak kidagad, mint a gombóc a fazékbú, regisztrácijó ide vagy oda? Még tán ezek se mind őtőt fogják ikszőni, kiket buszosztat közpénzen félnapszám. Hanem ahogy nízett álmába lefele, mán meg es tanálta a megoldást. Há ki kő menni az uccára, oszt a hitván számháborúbó szabadságharcot köll csinyáni. Kerálpártiak ide, a többi oda, meg kő csak számóni a levegőbűl, amit a vak es lát, hogy ki van többen. Nem kő urna, boríték, annyi kő, hogy aki mongyuk nem űhezzájok húz, az bemén adatlapval a jegyzőhő, oszt igényel sárga trikót, s főhúzza az érvényesség végett. Evvel leszállott, átőtözött kerálnak, és elmonta a beszédjit, eccerre a Bajnaival, hogy hátha el lehet nyomni annak a hangját, de nem lehetett. Erre riadott föl, s hogy valami mintha megpattant vón a fejrevaló koronájában bévül vagy küel. Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben
Bajnai Gordon egész jó beszédet mondott ma a Szabad sajtó útján, ahol a Haza és Haladás, a Szolidaritás és a Milla létrehozta az Együtt 2014 mozgalmat.
Bajnai ténylegesen elmondott szövege helyenként eltért a kéziratban megfogalmazottól, de csak kicsit. Az eredeti beszédszöveg itt olvasható.
1956. október 23-án a Lenin Intézet oktatói és diákjai is részt vettek a délutáni tüntetésen, mert nekik is elegük volt Rákosiból:
(Kíváncsi vagyok, hogy ma a Millán ott lesz-e, mondjuk, a Horthy Miklós Társaság vagy a Gróf Tisza István Nemzeti Kör csapata – vagy ők netán másik menetben vonulnak.) A képek innen.
Az elrugaszkodás évének tizedik hónapjában, október 19-én fényképezte le az MTI riportere ezt a megtört tekintetű, borotválatlan, hatvanasnak tűnő urat az Európai Bizottság brüsszeli ülésén.
Egyszer volt, hol nem volt, vót egy hely a magyarok országába, hun kifabrikállták a jövőt es, a múltat es, egyszóval a magyar igasságot. Ez sohse vót messze attul, hon a kerál vót, ki jelzseni lévére azt es látta, amit senki, ezér vót örökös kerál. Eggy szép őszi nap es csak főreppent, elkőrözgetett, elmesszilátott, s mán úgy szállott le, mint a förgeteg, avval, hogy amit nem lehet hagyni, abba nem engedünk, és viszont. Délutánra el es laborált eggy diktátumot, abbúl föl es sorolta, hogy mit nem. Édösanyánk nem gyarmat, nyugdíját elvenni nem erisztjük. De nem ám, csapott az asztalra a kormánzótanács. Továbbá nem adgyuk ki a kezünk közzül a koronát. Csak a testünkön átal, hörrentek a miniszterek. Azután a magyar zászló közepibe bé nem hímezzük az IMF-logót, amég áll Buda vára. Nanáhogy nem, mennydörögte a magos grémium, de mán az ablak alatt ott pezderkedett az epp arrajáró békemenet, kik gyöttek a Kerényi Imréhő könvet venni, mer mán elegük vót a balliberális kánon jármábúl. S akkó a kerál kivágta a trompfot: Ha az égbűl potyog es, ami potyog, nem adjuk Fejér megyét! Hő, há mér adnánk, merett meg a hallgatóság. Há mer ki akargyák típni a nemzet testibül, de elevenen, hogy vigyék Svájcba, szertefele, tisztelet a kivételnek. Hát, erre mán minden szakminiszter oda vót kapva a szivihő, mondani se köllött, kik azok a ganaj trianonisták, akik ezt diktájják esetleg a magyarnak. Fejér megyét nem adjuk, zúgott odalenn a nép, alig hallotta egymás szavát a kormánzótanács, hogy üstöllést adgyák föl újsághirdetésbe, mi es az, amibűl nem engednek, még ha a világosi síkon köll es elvéreznie a magyar igazságnak. Másnap meg es jelentek a nemzet jajjkiáltásai, kék alapon, fejér betűkvel, akarha a tenger háborgott vóna. Nem kisbe kerűtek, de a hasznukhó képest fabatka vót a kétszáz millijó. „Édösanyánkot nem adjuk!” „Anyánk a miénk!” „A Ti anyátokot”. „IMF non koronat!” „Trikolorrondétók kifele!” De főleg arra vót kipiárolval a népharag, hogy nem adjuk Fejér megyét, egy talpalatnyi fődjit se. Mán kapára-kaszára egész bandérijomok szerveződtek békemenetbe, mán fönn keringtek a Griffenek, húzgálták a hangsebesség közelibe a sok molinót, hadd lássa a címzett! De azér páran, küknek nem vót jó fantáziájok, megkérdték, hon lehet eszt az aljas diktátomot látni, mán csak a hadüzenet végett es. Hékáim, nem a látása a lényeg, monta I. Fülkefor, hanem a sugallata. Mondani lehet, hogy nem monták tételesen, na de ki állétcsa, hogy ne mondhatták vóna! Hejszen vannak jelek, olanok, hogy a fal aggya a másikot, verte hátba népit a kerál, avval szárnyát főcsapta, oszt az erő nyelvin eldanolta a Fehérvári huszárokot, elébb magába, aztán a nótáskedveő kerálpártval egyetembe, amíg meg nem haltak. Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben
Mindig is tudtam az általános műveltségemen tátongó hiátusokról, de az mégiscsak kínos, hogy több mint kétéves késéssel jutnak el hozzám alapvető információk. Mint például ez a videó. 2010 szeptemberében készült Salgótarjánban, és az MSZP önkormányzati választási kampányának egyik emblematikus eseményét örökíti meg. Mesterházy szavazatokat próbál gyűjteni a helyi jelölt számára.
Magyarnóta helyett pop, hegedű helyett dobgép, Nemcsák helyett egy másik bohóc - de egyébként ugyanaz az ordító igénytelenség, ugyanaz a szánalmas jópofizás, ugyanaz a mérhetetlen suttyóság, mint a híres-neves etyeki kampánynyitó rendezvényen. Ha még valami „sok kislányt meghágtak”-féle slusszpoént is sikerült volna remekelnie pártelnök úrnak, talán meg is választották volna Dóra Ottót polgármesternek.
Már két éve is igen sajátos nézeteket vallott a jogállamról Boross Péter, a volt vaskezű belügyminiszter, későbbi miniszterelnök. Egy akkori interjúban pedig elég hajmeresztő dolgokat mondott ahhoz, hogy az idén tavasszal őt jelölje ki Orbán Viktor a Nemzeti Emlékezet Bizottsága nevű, az ügynöklisták végleges elfelejtetésével megbízott szervezet élére. A veterán miniszterelnök meg is hálálja az ifjú utód jóságát. A Pofosz rendezvényén ma kifejtette: 1956 szellemének, szabadság iránti vágyának kizárólag a jobboldal az örököse, tehát nem szabad, hogy még egyszer előfordulhasson az, hogy a nemzetellenes baloldal jut kormányra. Legjobb magyar tanítványa, Orbán Viktor mindent el is követ ennek érdekében – időt, fáradságot, demokráciát, jogállamot nem kímélve.
Megbukott a
litván kormány. Várható volt, hiszen szeptemberben Vilniusban járt Orbán
Viktor, Kubilius miniszterelnök választási kampányát támogatandó. Márpedig ennél biztosabb recept
nincs a bukásra. Amerre ő jár, ott kő kövön vagy miniszterelnök a posztján nem marad. (További példák itt.)
Ez tehát nem nagy hír. Az viszont figyelemre méltó, hogy Orbán azt is
mondta Vilniusban: "Magyarországnak a litván úton kell haladnia." A litván kormánypárt bukását látva ezúttal messzemenően egyetérthetünk Orbán Viktorral.
Az Orbán-kormány talán legszínesebb egyéniségének szerteágazó tevékenységéről egyszer már írtam (Az utolsó polihisztorok egyike), de most ki kell egészítenem a pályaképet, mert az e heti Szüretben látom ám, hogy Hende Csaba a napokban Bátonyterenyén is megvillantotta retorikai képességeit. A Borbély Lajos Szakiskola 19 rendészeti tanulójának
eskütételén járt, és ünnepi beszédében a következőket mondta: „Nem lesz mindenkiből tábornok, rendőr vagy honvédségi alkalmazott sem, de parancsolni és engedelmeskedni megtanulnak a diákok.”
Azt hiszem, ennél frappánsabban nem is lehetne összefoglalni a nemzeti együttműködés rendszerének nevezett rezsim (valamint a Hoffmann-féle köznevelés) lényegét: parancsolni és engedelmeskedni. (OT: A második fotó jobb szélén Orbán Viktor halála látható.)
Az etyeki szoboravató és Himnusz-éneklés után a borospincében folytatódott a miniszterelnök és kedvenc színigazgatója kultúrprogramja, egy cigányprímás bevonásával. Mint az alábbi videóból kiderül, a remek ízlés nem csak a képzőművészet, hanem a zeneirodalom terén is jellemző rájuk. A fehérvári huszárok hőstetteiről szóló dallást nem valamely ellenséges paparazzo örökítette meg orvul, hanem az udvari videós, és Orbán Viktor a hivatalos oldalán büszkélkedik vele. A videó kattintásra indul, jó szórakozást:
A mindenre ráérő Orbán Viktor (többek között felejthetetlen volt álamfőnk és neje, valamint a rendkívül elegáns Nemcsák színidirektor társaságában) ismét szobrot avatott. Ezúttal nem turult, hanem a hajdan jó szobrokat is készítő Melocco Miklós Isten, áldd meg a magyart! című egészen borzasztó alkotását. Miniszterelnökünk ma is mondott néhány elgondolkoztatót, többek között megtudhattuk tőle, hogy nem csak a fülkében, hanem a kádban is forradalom zajlik. A Fidesz honlapján mindez részleteiben is megismerhető, gazdagon illusztrálva – de nem tudom megállni, hogy az avatóünnepség néhány képét ne osszam meg a kedves blogolvasókkal.
Frissítés: Az ünnepélyes pillanatok emelkedettsége után jött a felhőtlen és végre őszinte szórakozás. Az Isten, áldd meg a magyart! után a Sok kislányt meghágtak. Itt látható.
Egyszer volt, hol nem volt, avvót, I. Fülkefor kihúzott megen rongyos kétszázmilliót a nép farzsebibűl, hogy ojsághirdetés formájába tájékosztassa őtőt, mit es kéván a magyar nemzet az IMF-tűl, meg hogy mit nem. Tiszteletet meg bizalmat kéván cserébe a tiszteletér meg bizalomér, amit mindég es sugárzott őkelmék fele, mikó kihajétotta üköt taknyokcsúsztán akko es, mikó visszapofátlankottak handlémód, akkor es. Igaz, ami igaz, vót mire hirdetni, ódalán a tetemös likakval, mint a furula haladott a szárnyas magyar óceánjáró, mán két tökömpaszuly ellenségit, az Önsajnálatot meg a Lebeszéléskultúráját bétöltötte kóbászba, ettül strukturálisan olly alkalmas lött a sikerességre, mint likas hajó sohse eddig a histórijába. Hasgatta a hitván ejrópai kulisszát, hon még nem tutták, amit a kerál, hogy eztán a Tízparancsolat, a Család, a Videoton meg a Nemzeti Reneszánsz Kora gyön. Ugrott a tenger félre, ahogy csak bírt, dacára, hogy a legnehezebben kormányoszható nyáj vót a magyaroké, még a Jó Pásztor maga se bírt vóna véle, ha nem úgy híjják. Ellenbe eggyik minutomrúl a másikra évek olta tartó vihar kerekede, hun a nép zömletes zömje ügön értékölte Turulbanszületett Fülkefort, aki kikötőbe fogja vót vezetni őtöt, kerál amibe kerál. Ott es állongott a hajóhídon a tisztjeivel, nízték, hun a főd, s hogy hány hektár. Giró-Szász meg ott lógott az ódalán, keráli megafon gyanánt. Akibe eccőcsak elszakatt a szíjjártói cérna, attul, hogy forradalmi üdőbe, a nemzetközi bukóhullámok ármánykottán ott burungérozik a fedélközbe egy réteg, kinek penig van munkája, hajaj, ötven óra es hetente, méges tajt bé van ittasodval, s egyre pocsondábban követelődzik. Aki orvos vót, meg ápolónő, meg hasonló kuvik, mán mind átúszott az Óperenciáson, de ezek csak itt éltekhaltak. Penig ha elmennek, a kutya se pislant utánok, mer a magyar tananyag az megtaníccsa magát becsületvel, nem kő ahhó okostojás. Aki a turulba született, annak bévülrő gyön a Nyírő a Wass Albert, meg a Tormay Cécile. De ezek a pedagógosok ahhó es butusok vótak, hogy elmenyjenek az emelkedő hajórúl. Hát, ha illyen hebekóták, akkó tanétani hogy? Hejszen az élet nem ám életpályamodell! S ebbe a Rózsika hajópedellus es hibádzott bezonyos fokig! Felelős tényező lévire, hogy dughatta belé a nyelvit ollan konyakba, ami nincs!? Mármint odale nincs, a fedélközalkalmazottnak. Ennek dacára bújtogatta őköt, hogy amég ű tükörbe bír nézni, addig konkrétan bé van ígérve ez, meg az. Mongyuk bé es vót, de hogy hihette el ezt diplomás ember? Há egyse nyitta kü a szemit, hogy mi van küel? Hogy tombol a hétfejeő sárkány hydrája, mitül csak I. legény van talpon a vidéken? Ehelyett nem még azt es akarták küs hijján, hogy tálcán vigye le nékik a konyakjokat Matolcsy tanár? De! S tán meg es itták vón, ha éhen nem halnak. Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben
Nem tűr halasztást, hogy a kétharmad tovább módosítsa a választási
törvényt. (Egyéni képviselői indítványra természetesen, a megszavazása után
pedig azonnal bele az ércnél maradandóbb alaptörvénybe!) Szóval: Választójogot
a kutyáknak!
Ha ugyanis már most életben lenne ez az elengedhetetlenül fontos változtatás,
akkor Sopronban nem az MSZP-s Varga Gyula nyert volna, hanem ott is a Fidesz
jelöltje, Táp Lászlóné.
Hiszen azt olvasoma minden bizonnyal igen színvonalas soproni kampányról: „Varga Gyuláról azt
mondták a vele rokonszenvezők, hogy [...] még a településen élő kutyákat is név
szerint tudja szólítani. A Fidesz azzal tromfolt, hogy Tápné viszont még a
kutyák problémáit is ismeri és megoldani képes.”
Nyilván mindkét párt állítása igaz, épp ezért nagyon nincs
rendjén, hogy a kutyák nem tudják a hálájukat kifejezni a fülkékben. Tehát még
egyszer: Azonnali választójogot a kutyáknak!
A Fidesz romániai kampánya oly jól sikerült, hogy Szász Jenő alakulata, a Magyar Polgári Párt minden eddiginél nagyobbat bukott a helyhatósági választásokon, meg kellett hát vigasztalni valami csekélységgel a roppant megnyerő pártelnököt. Úgyhogy a nemzet miniszterelnöke gründolt neki egy testhezálló intézetet és kifizetőhelyet.
Úgy látszik, nem minden kövér (és Kövér) a halála Orbán Viktornak.
Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy I. Fülkefor ügön
szerette a jeleket, vót reájuk füle, több es. Ezér vót kerál, hogy azt óvasson
ki belőlök,
amit csak akar. Hogy példájul új törvények világa gyün Ejrópa fele, annak penig
első
parancsolattya nékünk szól, kik a turulba születtünk: az erős népek erősöggyenek, a gyöngék
meg hulljanak széjjel a büdös csipába. Mikó aztán elaluvott, nyilallásval elegy
megvilágosodása lött. A sumér Uristen turul ősképibe ejtette meg a magyarok bódogasszonyát, így lött
I. Fülkefor Krisztus Urunk maga, de ez hagyján, ezt eddig es tutta. Hanem végre
turulszárnya nőtt
a hátán, akkaracska, hogy 2,1 magyar méter vót a fesztávja. Avval fölröppent s
kőrözött.
Eccő
meglátott odalenn valami csillogót. Nem eggy nyerőgép az, a maga titkos nemzetbiztonsági kockázatával,
kérdte. De! S mán le es csapott rea, mer a vér, az vér. Szelte ketté a
kardjával, ami nyőtt
néki dettó. Na, ahogy megébrett, öszvehítta a kormánzótanácsot Pusztaszerre.
Gyöttek a miniszterek, gubbattak, tollászkottak. Eggyikük aszonta, nincs baj, ű biztos helyrűl tuggya, csak az
Unióbúl lesz kilépve délutánra. Nem úgy, monta a másik, hanem hadüzenet lesz,
legföllebb a címzettön van vita, hogy Örményország vagy Ámerika, s errű mén az eggyesztetés
Lázár és Matolcsy kolegával a nemzeti víájpíröptetőbe. De nem ez vót,
hanem sokkolta fontosabb, mi reggelig nem várhat, mer még főpuhul a végin. Akkó
belépett maga Lázár János, avval, hogy hónap nulla órátúl a nyerőgép nem fér bele a mi
politikai családunk krédójába. Itt vagynak az épek, a kétkarúak, há mér a
félkarú rablóba hajibálja a pénzit a nemzet? Ha nem lesz hová dobni, avval epp
annyit takarét meg, amennyi el lesz vonval a nemzeti segélyplafon keretibe,
isten münköt úgy segéjjen. Evvel pénz az ablakunkba, mindenki jól jár, aki eddig,
lehet hazamenni, mihöztartás, hajrá magyarok. Illetve vóna még valami, szólott
a kerál ,és főröppent
a trón hegyire. Aki a turult bántsa, a kerált bántsa, ezt bé köll venni
alaptörvénbe. Meg aki Hódmezővásárhelyet azt es, lobbiszta ki Lázár miniszter egy füst
alatt. Aki továbbá érez a hátán valami tollas bizsergést s dudorot, ne lepődgyön meg, annak
napszentületre turulszárnya nő, akar másfél méter fesztávval es, ha jól végeszte a
reabízottakat. Ha kinek nem viszket, asse renyekedjék, meglássuk, át bírgya-é
venni az új tempót fődönjáró
lévire. Eztán a viselet mindenesetre: kócsagforgó, kacagány szárnyhasítékval,
sportszár combig, rámás csizma stoplival, lézersarkantyú. Na, evvel elindútak
haza, még a nap föl se gyött. Olyik talányosan mosolygott, olyik fehér vót,
mint a fal. De eggy se mert hátradűni az Audiba, kinek viszketett, azér, kinek nem, azér,
máig es ott görnyednek, ha meg nem haltak.
Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai
darabja az ÉS-ben
A niceai főtemplom
-
*Hamarosan búcsút mondunk a Bloggernek,új platformra térünk át, ahol*
• még több nyelven
• még gazdagabb vizuális anyaggal
• áttekinthetőbben, jobban str...
A demokraták stratégiája
-
Isztambul, Róma és talán Budapest is irányt mutathat Nagy-Britannia és az
Egyesült Államok demokratáinak. Választási együttműködés és közös jelöltek
a n...
Kissé már túlszereti az állam az egyházakat
-
*A következő tanévben az állami iskolába járó gyerekek támogatása 58,3 ezer
forintra csökken, míg az egyházi iskolákba járóké 200 ezerre nő. A
különbség ...
Lenni, vagy-vagy
-
A magárahagyottság metafizikai sértettségből táplálkozó pesszimizmusa
egyszerre játszik a semmire és valamire. Abban tetszeleg, hogy szabad, s
eleve nyit...
