Találós kérdés

Egy költőt és újságírót római nagykövetnek jelölt az Európai Unió-tag Magyarország kormánya 2014-ben.

Itt van két vers. Vajon melyiket írhatta fentnevezett potenciális nagykövetünk?

NYERS FOHÁSZ A KOMMUNIZMUSHOZ

Hol késel, kommunizmus,
boldogságom, tiszta szerelmem?
Boldogságunk, tiszta szerelmünk.
A bőség kosara! A jognak asztala!
A szellem napvilága!
Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!

Felkiáltójelek helyett
a kérdőjelek ránk hullanak.
Tudom, nem sürgős.
Akár az apokalipszis, csak a
prófétáknak:
beteljesületlenséged
nem sokaknak bánat.

Hol késel, kommunizmus?
A termelőerők, a termelési viszonyok,
zakatolnak a gépek,
s a tudat… tudatunk alatt
nem akar elhalni az állam.

Hol késel, kommunizmus?
Tavaszra tavasz jön,
gyermekszemem öregen pislog;
kommunizmus, te, megigért,
feszítsd meg minden izmod,
rázd le az élősdieket.
Kommunizmus, növekedj, kisgyerekem.

MAGYAR GÁRDA

Nincs erő fegyverben,
nincs erő a pénzben,
az erő tehetetlen,
szűkölködik észben.

Nincs erő a szeszben,
nincs erő a drogban,
az erő kegyetlen,
vér folyik, ahol van.

Miben van hát erő?
Erő van Istenben,
tőle eredendő
minden magas szellem,

a Szentlélek adja,
a Szentlélek küldi,
s ha van foganatja,
életünk betölti.

Erő van a hitben,
szívben, becsületben,
feltámad, és nincsen
többé lehetetlen,

erőt ad a család,
erőt ad a munka,
erőt a magyarság,
léphess a nyomukba,

hol jelen van három,
ott az Úr jelen van,
ezen a végváron
a zászló még fent van,

Árpád lobogóját
őrizzük meg együtt,
s akik most is óvják,
nevük ne feledjük.

Bátor férfiak, büszke nők -
adjon az Isten szebb jövőt!

Amíg nem jön a metró,

olvasgassa a Nemzeti hitvallást, jobbról balra! 
Rovásírásos papírvonalzó, kapható a BKV ajándékboltjaiban. Csak 50 forint, a hülyének is megéri.

Marekné dr. Pintér Aranka versenyző az Emmi "Ki mit tud?"-ján B. Radó Lili "Az őrsvezető" című versét szavalja

Háttérinformáció itt olvasható.

Két férfi, két eset

Mint a fenti videón látható, 1988. június 16-án, Nagy Imréék kivégzésének 30. évfordulóján együtt demonstrált Mécs Imre, akit az 1956-os forradalom után halálra ítéltek, és Orbán Viktor, a frissen alakult Fidesz szóvivője.

1988-ban Kádár János halódó rendszerének rendőrei elvitték a 25 éves Orbán Viktort:

2014-ben Orbán Viktor ereje teljében lévő rendszerének rendőrei elvitték a 81 éves Mécs Imrét:

Utóirat:
Ahogy azt Orbán Ottó írja zseniális versében:
"rókafiak nyomakodtak elő a rókalyukakból
rókaagyakba való eszmékkel
hogy a történelmet gólra játsszák
a vesztest pedig a legjobb sárba taposni
akkor legalább nem sokat pofázik
rendőrállamban nőttek föl
szabadságnak azt gondolták hogy mától fogva a rendőr nekik tiszteleg"

Az elmúlt száz év legtisztességesebb magyar politikusa

Bibó István: 
A szabadságszerető ember politikai tízparancsolata

A szabadságszerető ember
1. megköveteli magának és megadja másnak a minden embernek kijáró tiszteletet, de megkülönböztetett tiszteletet, sem magának semmi címet nem követel, másnak pedig úrvoltáért, sem vagyonáért, sem hatalmáért, sem befolyásáért, sem ruhájáért megkülönböztetett tiszteletet nem ad, csak tisztességéért, vagy érdeméért; senki emberfia előtt meg nem alázkodik, alázatoskodó megszólítási és köszönési módokat szájára nem vesz.
2. magát munkában szolgának, szabad idejében és a maga otthonában úrnak tekinti, és szembeszáll mindenkivel, aki magát szolgálata és munkája alatt is úrként, hatalmasként viseli és másokat szolgáknak, alacsonyabbrendűeknek kezel.
3. a maga vagy más munkája értékének a leszállítását, emberi kiuzsorázását, vagyoni vagy hatalmi helyzet kihasználását, s egyáltalán semmiféle kizsákmányolást nem tűr, magát vagy mást a maga igazából, világos jogából, megszolgált követeléséből semmiféle erőszakkal, megfélemlítéssel, rábeszéléssel, fortéllyal kiforgatni nem engedi.
4. őrködik a maga és minden ember egzisztenciájának a szabad és biztosított volta felett, illetéktelen vagy önkényes behatástól való mentessége jogvédelemmel és garanciákkal ellátottsága felett.
5. szüntelenül szem előtt tartja, hogy az emberi szabadság és az emberi méltóság egy és oszthatatlan és az egyik ember ellen akár társadalmi helyzete, akár származása, akár neme vagy kora címén elkövetett minden sérelem mindenki más szabadságát, méltóságát is veszélyezteti: ezért az emberi szabadság minden korlátozása, önkényes letartóztatás, fogvatartás, egyéni vagy hatósági hatalmaskodás, s az emberi méltóság mindenféle megalázása ellen azonnal együttesen, de ha az rögtön nem lehetséges, magában is fellép.
6. gyűléseken, egyesületben, munkaközösségben vagy bármiféle közösségben éppenúgy, mint a magánéletben önkényeskedést, akarnokoskodást, magánérdek illetéktelen érvényesítését, visszaélést, köz becsapását, közakarat meghamisítását, s mindenféle fenyegetést és terrorizálást nem tűr, minden ilyen ellen saját maga azonnal felszólal és más tisztességes emberekkel összefog, az erőszakosan érvényesülni próbálókat, tekintet nélkül arra, hogy kire és mire hivatkoznak, leleplezi és meghátrálásra kényszeríti, tisztában lévén azzal, hogy minden ilyennek az érvényesülése csakis a tisztességes emberek kényelmessége és megfélemlíthetősége miatt lehetséges.
7. semmiféle anyagi visszaélést vagy panamát el nem hallgat, sem elfedezni nem segít, bármilyen hatalmas embert kell is ezzel lelepleznie.
8. minden közügyben meggyőződése szerint vall színt: fenyegetéstől meg nem ijed, hízelgésnek be nem dől, s szavazatát vagy aláírását semmi pénzért vagy előnyért el nem adja.
9. minden felismert közérdek ügyében kezdeményezőleg lép fel, minden közérdekű szövetkezésben vagy mozgalomban tehetsége szerint munkájával és adományával részt vesz s igyekszik azt győzelemre segíteni, tisztában lévén azzal, hogy a közügyek elhanyagoltsága vagy méltatlan emberek kezébe való kerülése egyedül a tisztességes emberek kezdeményezésének hiánya és közéleti bátortalansága miatt történik.
10. bízik a közösség erejében, az emberek többségének tisztességében és abban, hogy ezt elegendő bátorsággal és igyekezettel érvényre is lehet juttatni, ezért a maga példájával, minden rosszhiszeműség elleni együttes és eredményes fellépéssel és minden jóhiszeműség számára a bizalom előlegezésével erősíti maga körül a közösségben és a tisztességes szándék győzelemre vihetőségében való hitet.

A kézirat lelőhelye: Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára MS 5111/15.16

A nemzet apja és egyben anyakönyvvezetője

Fotó: Pályi Zsófia

A parlament új alelnöke a vidék népével ismerkedik

Öt évvel a Gábriel arkangyalra törő birodalmi sas esete előtt

A kiadó, a Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt. természetesen nem csak Szerb Antaltól kért származási igazolást, hanem - az 1939: IV. törvénycikk (1939. május 5.) végrehajtása tárgyában kiadott 7.720/1939. M. E. rendelet 47.§-ának megfelelően - minden szerzőjétől, munkatársától. A Révai pl. Illyéstől, Máraitól, Szabó Lőrinctől és Tamási Árontól is.
(És persze nemcsak a Révaira, hanem minden olyan intézményre érvényes volt ennek a nyomtatványnak a kitöltetése az alkalmazottakkal, amelyeket érintettek a korlátozás alá eső tevékenységek. A tevékenységek felsorolását lásd a - fent belinkelt - törvényben.)
Tamási Áron egyébként ezzel a válaszlevéllel egészítette ki a kitöltött személyi lapját:

Május elsejék

 1919

Felvonulás a főváros útjain (filmhíradórészlet)
Népmulatságok (filmhíradórészlet)
Felvonulás a Vérmezőn (filmhíradórészlet)

 1919

 1945

 1945

 1946

Felvonulás Budapesten (filmhíradórészlet)
1946

 1947

 1947

 1947

Budapesti és vidéki felvonulások, majálisok (filmhíradórészlet)
1948

 1951

 1951

 1952

 1953

 1954

 1955

 1957

 1957

 1960

 1960

 1975 k.

1983

 1988

A tévéhíradó riportja a Felvonulási térről
1989

2003

 2008

2012 

2012 

2012

2012

2013

Egy szép legenda - és a szürke valóság

Több tucat találatot ad a Google keresője arra, hogy Orbán Viktor 1989. június 16-án a Hősök terén az orosz csapatok azonnali kivonását követelte. 

Nyilván tényleg ezt gondolta. Mondani azonban a következőket mondta az egyébként jogosan híres beszédében: "ha nem tévesztjük szem elől '56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről." 

Vagyis nem azonnali kivonás, hanem tárgyalás a kivonás megkezdéséről. Ez nem egészen ugyanaz.

Különösen, ha tudjuk, hogy már szűk két hónappal korábban, 1989. április 25-én megkezdődött a szovjet csapatok részleges kivonása Magyarországról.

1989. április 25., Kiskunhalas. A 13. szovjet harckocsi-gárdahadosztály hazaindul

Egy hónap alatt, május 28-áig - vagyis három héttel az Orbán-beszéd elhangzása előtt - összesen 10 400 szovjet katona, közel 300 harckocsi, 150 páncélozott harcjármű és a szárazföldi tüzérségi technika 90%-a hagyta el Magyarországot. 

***

Az idézett mondat 4:52-től:

Pancho vs. Pepe

Orbán Viktor magyar miniszterelnök háza

José Pepe Mujica uruguayi elnök háza

Mártírok

Ilyenkor húsvéttájt két ember jut elsősorban az eszünkbe: Jézus Krisztus és Schmitt Pál. 

Az utóbbi nemcsak azért, mert mélyen egyetértünk azzal a párhuzammal, amelyre a KDNP tatabányai alapszervezete az itt olvasható nyilatkozatban, Kiss Antal nemzetbiztonsági főtanácsadó pedig ebben a lényeglátó és mélyen megindító nyílt levelében mutatott rá  - vagyis a Jézus és Schmitt Pál mártíromsága közötti szembetűnő egyezésre -, 

hanem azért is, mert az emberek embere 2011-ben épp húsvéthétfőn írta alá a népünk által már alig várt alaptörvényt.

És ezzel még nincs vége a Schmitt Pál és a feltámadás ünnepe közötti szoros kapcsolatnak: most olvastuk - legnagyobb örömünkre -, hogy a felcsúti lakosok évszázados álmának megvalósulása, a Pancho Aréna húsvéthétfői megnyitásán 

nem más mondja az ünnepi beszédet, mint a fehérvári VIP-páholy egyik leggyakoribb vendége, a világ sportjának emblematikus alakja, a NER motorja, a magyar nyelv őre, a közjogi méltóságától és doktori címétől oly nemtelen eszközökkel megfosztott Schmitt Pál. 

Jelkép erejű ez a döntés: a felcsúti aréna kristálytiszta és átlátható történetét aligha lehetne stílszerűbben megkoronázni, mint az ugyancsak támadhatatlan és szeplőtlen életútú Schmitt Pállal.

Már csak húsz évet kell kibírni

Merthogy 2034-ben új miniszterelnökünk lesz: Balogh Orbán Viktor.
Íme, a bizonyíték (1:38-tól):



Itt látható a büszke édesapa:

Akié az urna, az viszi a belévalót

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a tízmillijó honos magyarokbúl eggy szép, napföllement vasárnap több mint két millijó kétszázezren voksútak az ű el nem múló keráljokra s tisztőtt pártjára. Vót továbbá eggymillijó ollan magyar, kü ennek a forrófejeő unokaöccsit, a fajvau Jobbikot igenlötte a maga járásán. Az igasság kedviér, ha magyar, ha nem, hezzá kő tenni, vótak némelek, lényegibe másfél millijóan, kük hagyták magikot megtéveszteni a kormányváltista meg elempista kunbéláktú, nevezzék magikot akarhogy a küs időben, mi hátravan nékijök. S vót még három millijó kétszázezer, kiér nem gyött se kisbusz, se gulyáságyú, ki mán itt se vót és itt se lessz, s kinek mán az igenje őttést se hiánzott a nemzeti átütéshő. Ami akkaracska vót, hogy egyedűl a magyarok kerála látta bé a dimenziójit, mikó a szokott alázatával kinyilvánétotta: az igen testté lőn. Evvel, ha ki nem tutta vón, esmég bizonyossá lött, hogy Ejrópa legegységessebb nemzete a magyar, hun a szűk „negyed”, ha parlamentileg jól megpatkúlják, maga lesz a táltos kétharmad, mer a magyar negyed má csak illen küsgömböci természetű. A választékony magyarok negyvenöt percentjibű ekkora mahománcs töbség sehun se kunkorkodik elé, csak Fülkeufóriába, hon az únortodox választási regula előre bébiztosétja az utólagos akaratot. Akié az urna, az viszi a belévalót.  Kinek jut, békapja, kinek nem, békaphassa. Kinek mi jár, azt. A választási számtan nem jelmezbál! I. Fülkefor, mikó a világraszólás másnaptyán kérdezgetni keszték a tökömke világlapok, nem es értette, mi a szófiját akarnak tüle, mikó eggy szittya magyar szóba elfér a magyar jövő: folytatjuk, Patyomkin ad astra. Állt ott az egetrengető választási zakójában, s elmondotta: azáltal, hogy a magyarságikra nézvést magyarok mindenike őtöt akarta egyedül, a választási törvényre es igent mondott, minek következtibe csak I. Fülkefor nyerhetett, más senki. Lényeg a lényeg, az ű kis alattvalói világos és elsöprő igent montak a négy fülkeforradalmi esztendőre, a felcsutizált kerállami stadionországra, a jog rezervált asztalára, a közgépbeszerzésre, Mészáros bíró uramra, a kivándorlottakra, a négymillió magas- és mélyszegényre, a trafi- és közmunkáliára, a széjjelinasított, öszverózsikázott közoktatásra, az egész kereszténynemzeti fajszotyolára, közepibe Csendőr Gábriel emlékművivel, mellynek a kerál mán első munkanaptyán folytatta az építtetésit, epp aznap, mikó megkapta a Mazsihisz gratuláló levelit, arrúl, amirűl. Aztán elgyött a dicsőséges fülkefolytatás második meg harmadik napja, s elgyön mind a többi, amíg eccő vége nem lessz. Nem lessz abba túl sok vigasz, azki gazdag, mint olly sokszor, elfut véle szépen ofsor, azki szegény, annak annyi, annak nincs hová rohanni, azki penig se ez, se az, egérirtást vállal, hozott szalonnával.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai - és egyben, sajnos, utolsó - darabja az ÉS-ben
 

Így kell ezt csinálni

Fidesz:
2002: 2,31 millió szavazat, 2. helyezés, vagyis vereség
2006: 2,27 millió szavazat, 2. helyezés, vagyis vereség
2014: 2,1 millió szavazat, 1. helyezés, kétharmados győzelem (ráadásul: "Még soha nem volt ilyen egységes az ország")

(De legalább ilyen fontos: ha lett volna kire szavazniuk 6-án a nem szavazó millióknak, akkor kitalálhatott volna bármilyen választási rendszert a Fidesz, most nem a demokrácia és a jogállam végleges lebontásának négy éve előtt állnánk.)

Földönfutók

"Ha nincs nemzeti kormány, földönfutóvá tesznek a saját hazádban!" - mondta ma a nemzeti kormány miniszterelnöke.
Az alábbi montázson néhány, a nem nemzeti kormányok alatt földönfutóvá vált ember látható.

Ajállott a magyar tökön-paszúlyon, osztán cseréte, fénymásóta eszeszélin az íveköt

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, mán a vak es látta, hogy a fideszmagyarság négy esztendőcske alatt lezavart eggy pógári forradalmat, eggy ejrópai szabaccságharcot, valamég megalapozott eggy bódog békeidőszakot, de mint a sátorcövek gránitbú, olyat. Akkó az al- és fővezérek szépen fölőtözködtek óriásplakátba, oszt várták szerelmetes mátkájokot, a szépséges Április Hatodikát, kit a biztonság kedviért mán jó előre s minden eránból elháltak a jognak asztalán. Addig-addig, hogy az urnás kézfogóra csak a kihirdetés maratt, meg a hétmérfődes lakadáré. I. Fülkefor gyüttibe-mentibe világosan megmonta, hogy mivel van még kévánnivalójok bővön, folytatni fogják, méghezzá ott, ahun abbahagyták, de tűzön-vizen keresztül. Hát hogyisne, ha eccő nékik állanak az öszves csillagok!? Évek olta állétgatják őköt törvényvel es, törvény nekül es, választani csak pontosan, szépen. Nyermagyar mán csak azér se szavaz másra, mint a kerálpártra, mer az pöketnyit se hasznosul, nem beszélve, hogy úgyes kitudódik. Ha máshogy nem, a kormánsajtón körösztül, ki bármikó közli a listát, ami járhat kellemetlenségvel, mitű félni nincs oka annak, aki. Aki meg nem, annak az öszves csalárd mesterkedése le lessz leplezve, és nem úgy, mint a szegény lesasolt Gábriel, kit rendes törvényi háttér híján, elszabotált a nemzetközi károgajvé! Mivel a kerál megengette, lett annyi párt, mint a piranja. Ajállott a magyar tökön-paszúlyon, osztán cseréte, fénymásóta eszeszélin az íveköt, hadd nyerjen mán pár milliócskát, kinek ez es ölég, s belé senki dógába szóni nem akar. Vót es ollan combos listája az indúlóknak, hogy kilógott a fülkébűl. S akkó még ki se hírdették, hogy eggy kivételivel az öszves pártot ki köll satérozni a tisztőtt választónak, méghozzá szöveges indoklás kíséretibe, ami marad, az alatt köll a nevet-lakcímet főtüntetni, s úgy bédobni. Hanem I. Fülkefornak vót egy nagy szívfájdalma! Hogy hejába akart ű vitázni, mer akart, hejszen akkó elme az elme, ha szikrázik a pengéje, nem akatt néki ellenfele. Szaladgált es fő-le Szaud-Arábiátúl Nyíregyházáig, legósvödörtű nyergesvontatóig, hogy megtalálja a méltó vitapartnert. Kínálkoztak jelöltek, de ha megvakartatta az ember a KVH-val, valahányrú kiderűt a simongáborérintettség, meg hogy kora gyermekkorátú Zuschlag kolega teli nejlonacskóji zizögnek a párnája alatt. Horibile mindnek bissau-guineai útlevele vót vagy lesz valami széfben, amit szívroham keretibe menetrendszerűen lefoglal a Kerálvédemi Hatóság. Így lett, hogy nem vót mit tenni, I. Fülkefor a vita estéjin, március 33-dikán két Orbán Viktor vót, és jáccott egymásval. Sőt szabálhont vitázott, fölényessen bébizonyétva, hogy azki nála jobb, az es ű. Még jó, hogy Obersovszky uram ott vót gombolyagnak, s addig gurulgózott, addig dorombút, míg csak győsztesnek a győsztest ki nem hozta.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben