A kerál előre bészövegeszte az Alkotmánba: rajta küel nem nyerhet, csak ű

Egyszer volt, hol nem volt, még nyár vót, ha a gyürkéje es, ezér igenyest a strandrú gyött öszve a kerál parlamentje, barnán, de elszántan, hogy a pedagógus életpálya-modell érdekibe megváltoztassa a köznevelési törvént, mi csak papír eggy életpályamunkáshó képest. Keresztül es vitték tűzön-vízen át, hogy a 60 százalékát kölljön adni annak az emelésnek, mirű a törvén vót hozval két évnek előtte. De ám coki cokiórum az agarakval, ez a kevesebbvel több es több, mint amibű olyik magyar ember él, mondotta kedvcsinálónak Hoffmann Rózsa az egri bazilikábani szép tanévnyitó-névnapon. Ekkó mán épp eggy lendűletes karmozdúlatnyira vót az eggyesség Mesterházy uram meg Bajnai uram közt, hogy millen fölállásba válcsák le a nemzeti szotyializmust, és azt, ki ennek es az élin állott, nemcsak a Puskás Akadémijának meg a Naprencernek. Mintha nem tutták vón, hogy a kerál előre bészövegeszte az Alkotmánba: rajta küel nem nyerhet, csak ű, el nem tántorultak, hogy ők es miniszterelnök lennének, választás keretibe. Tanakottak, eszénkettek, akkoránt elpimaszottak, hogy a „Cum Sanoma pro libertate” logó alatt hazaárúlásba ótott uszétást míveltek a magyar nemzeti választási kampány megzavarása céljábúl. Bé nem látták, hogy I. Fülkefor, ha ki es ír eggy illen kőccséges választást a saját közpénzibű, nem arra írgya ki, hogy bégyüjjék valami gikszer, s a végin ne ű legyen a kerál. A haza meg, liberál ebek harmincadgyára, ellenzékbe kerüjjön, hejszen három esztendeje a legjobb kezekbe van, mán az öszves ráta ezt mutassa, próbálna egyebet! De erre az ellenzék rea se pödörétett, annyiracska fő vót bérelve a nyugatrú. Arcoskottak, söstörögtek, feszt zakatótak, hogy legyen, mint legyen. Avvót a baj, még a választások előtt köllött dönteni, mellik őtözik bé kihívónak, ha má eggy nadrágba búni nem akarózott. Hogy az erősebb vagy nem. Naná, hogy az erősebb, monta a Mesterházy. Naná, hogy nem, monta a Bajnai, hanem a jobb. Aki a Mesterházy, monta a Mesterházy. Esetleg az Attila. Ezekrű az opciókrú lehet tárgyalni. Akkó mán legyen közvéleménkutatás, de nagymintás, monta a Bajnai. Még mit nem, monta a Mesterházy, nem öltöny ez! Hanem legyen szabálos előválasztás, pízbe nem kerűl, időbe nem kerül, kimennek szépen a százhat körzetbe, piactér, pártiroda, Wass Albert kultúrház, hun melyik, oszt kiállétják a nyalka verbunkot. Előre megmongyák, fideszesek, jobbikosok kiméljenek, aztán gyerünk evribadik: ki szavaz a mi Attilánkra? Jól van, fölírják. Mostan penig ki szavaz erre a Gordonra? Megszámulják gyorsan, fölírják azt es. A végin öszveadják, hogy Mesterházy. Megvan pár hét alatt, és máris lehet kimunkálni a részleteket, mer az öszvefogás illen elementáris tűzitű, nincs ellenfél, ki bé ne csosszanna a nadrágjába, s ne futna el a kurtafarkú malacba.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék sorozatának mai darabja az ÉS-ben