Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a
Reál Felcsút, a keráli gárda főjutott a nemzeti NB I.-be, s mán az első meccsin
eggy-eggy arányba nyert a Pápa ellen. Vót, ahogy vót Fülkeufóriába, a lényeg,
hogy jól lett, hejszen avvót mondval a közkiszógát töbség fülibe: jobban
teljesét a szemivel látottnál. S mi az ű szeme egy saséhó?! Porszem, vakköles,
pislantérijom. Mán nem vót lóláb, ki Májusfának fő ne lett vóna avatval. Ollan
fidesszant vót a komonikácijó, egy komplett föltámadást le lehetett vón vezényölni
véle kisbuszbó, ha Ferenc Szentatya a fodbalcsokik fődjin nem avval
foglalkozik, hogy. Várta es a nemzet, hogy Semjén Zsolt és Rétvári Bence
eligazétsa őtöt, vajjon kinek ment az agyára a meleg, de őkelmék hallgattak,
gyakoróták a palotást a rég halott eszdéesz temetésire. Ez akkó vót, mikó mán
23 ezervel kevesebb vót a munkanéküli, mint a tavaly, viszontag kéccő annyival
több a közmunkába foglalkoztatott, amibű az következett, hogy a nem közmunkások
tekintetibe lett ugyan egy numerikus bizontalanság, de az irán jó vót, mán kész
vót a lista a hatszázezer magyarrú, ki othuni munkahel, teccés szerénti
munkavégzés, s ehhő arányos füzetés ellenibe tavaszra megkapja a közmunkás
béhívóját, amivel meglesz az egymillió munkahel, melly erőst meg vót álmodva I.
Fülkefor átal, ki abba es tisztán állott az úr színe előtt, hogy időnek előtte
kifüzette az IMF urait, kerűt, amibe kerűt, hejszen nem minden a pénz, ott van
még a fődbirtok, a trafik, a közbeszerzés, a takarékpénztár, meg az öszves
békötetlen pénztár, ki még nem felcsútul muzsikálja az üdők szavát. S ott van
horibile az úri becsület! A híres honatya, Dr. Vytéz Külthammer Csubi mélyen
megelégölte, hogy ővélök mán minden nyilvános gamatérija megtehető anélkül,
hogy űk elégtételt vehetnének párbajba vagy jogilag, mer közszereplők. Há ne
mondhassa mán akarki fija, ami csak gyün a szájára, álhírportálon a humor
eszközivel eggy Hoffmann Rózsát a rossz színibe fő ne tűntessen, kommentbe eggy
Lázár Jánosra pláne csunyát ne mongyon, ha meg mond, legyen bépörölve nyelvi
terrorizmusér. Na, ebbű egész mozgalom lett, hun ez perelt, hun az. De nem ám
saját zsebre! Hanem szociális célokra. Azt írta napszálltakó eggy illető
valamék Csubinak, hogy eggy isten barma? Reggelre nyakába es kapta a pert,
hezzá a kártérítés előre oda vót ígérve, de sajtón át, egy szegénysorsú
családnak, fő lehetött iratkozni a trafikba, mer ez akkó vót, mikó az itt-ott
még dívó küs szegénség ügön nagy vót. Há mellik bíróságnak mert eztán kőbűl
lenni a szívinek? Nyőtt a népszerűség, csökkent az orcapír. Annyi biztos, a
kerálé vót az első parlamentáris nómenkarikatúra, ki a fejibe vette, hogy
bétiltassa önnön kiröhögésit, amég csak túrt, ameddig túrhatott.
Parti Nagy Lajos Magyar mesék c. sorozatának
mai darabja az ÉS-ben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése