Úgy hítták a fodbalnácikat, mint a mosószert a pártállami múlt idejibe: ultrának

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy Szent István ünnepje előtt az elhúnt Csatáry bácsi szép megemlékezést kapott a maga háborús bűnösségivel az FTC ultrájitú. Mer a magyarok fődjin, hogy meg ne bántóggyanak, úgy hítták a fodbalnácikat, mint a mosószert a pártállami múlt idejibe, ultrának. No, ezek közzül kettőné nem kevesebb, hejszen a molinónak es két vége van, a Nép Puskás Ferenc Stadionyjába kigöngyölétett eggy tíz folyóméteres föliratot: „In memoriam Csatáry László”. Ki a kassai zsidók rémje vót anno, mikó legkevésbé se történt meg, amibe részt vett, mer ha megtörtént vón, abba részt magyar ember lévire nem vett vón.  Ez a hagyományőrző molinózkodás az MTK elleni meccs második félidejibe esett, mer őkelméknek merő véletlenségbű épp akkó jutott eszökbe az emlékezés, mikó huncfut, azki rosszra gondul. De ám nem vót evvel semmi nagyobb baj, mer ezek az illetők legkevésbé se vótak eggy gyékényen a szektorjokban vonatozgató meg lendétgető molinótalan szurkolókval, még mit nem! A játékvezetővel pláne nem vótak eggy gyékényen, ki nagy hirtelenibe, ha látta es, nem tutta, mi a fittyfirittyet kőne csinájon, kivált mikó a Fradi vezet. Tán lefújni, ha azt se tuggya biztosan, hogy ez az a Csatáry? Mer epp lehetne egy másik Csatáry es, nem tilos, Kassán es eggy másik vót, mindenhon a másik vót, különben se azér van ő itt, hogy máshó értsen, mint a focihó. De ám ezek az ultrák, kiket senki nem ösmert se föl, se le, még a híressen független Orbán-tévét es megtévesztették, ki ha mán ott vót, hosszan mutatta a kegyeletnek ezt a kolektív megnyilvánulását, sőt igenyesen rea csodálkozott, hogy mennyi szín és érdekesség van a fodbalba, mit  hétrű hétre lelkessen közvetét a béka segge alól.  Őköt meg színtiszta közszógálat lévökre végkép nem vóna mér öszvemosni illen gamat egyedekvel, kük egy csóró fodbalklub hamuba sűlt kis taójával szórakoznak. Kik fő se fogják, ha netán bébizonyosodik, hogy akadt ennek a molinózásnak politikai vetületje es, nemcsak embertárs bácsi fölötti tiszta gyász, mit az ártatlanság védelmibe kizárni nem vón ildomos, akkó bűntetés lesz a Kubatov uram kasszájára nézvést, hijába van a Fradinak hétrűl hétre kettőnél nem kevesebb, de alig több fodbalnácija, epp annyival több, amennyire nincs vége eggy illen szennyes molinónak. Amit öszvemosni ügön nagy hiba vóna! Szerencse, hogy a Szűz Mária Patyolatjába mán senkit nem köllött öszvemosni senkivel, a keráli mosodérok kezelték a zsetont, együtt vót az ország, forgott a zabos, szürke ruhadalom a nagy centrális közmosógépbe, mi magasrúl nézvést a magyarság ezeréves hordója vót, s ha abroncsa megereszkedvén szét akart vón hullni, abbahejbe odaállott kádárként a nemzet szotyolai Szent Istvánja, oszt tartotta öszve feszt, amég csak fénképeszték.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának e heti darabja az ÉS-ben