Ózd városába, rasszizmustó függetlenül, akkaracska beach-feeling ütte föl a fejit, mint a Révfülöp-tévébe

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, hogy a magyarok megen címlapok lettek a világba a teljesítményükvel. Történt, hogy Ózd városába, rasszizmustó függetlenül, akkaracska beach-feeling ütte föl a fejit, mint a Révfülöp-tévébe. Fogyott a víz, de cefetű, Fürjes pógármester uram nem akart hinni a szeminek. S nemcsak fogyott, sokba es kerűt a kis büdzsének, miközbe nem a váras itta meg, hanem. Hezzá nyáron, mikó ok nem vót rea, csak a kánikulánt meleg. De olan, hogy muszájn vót a Hivatal előtt furtonfurt locsóni az aszfaltot, ha egy jó korty levegőt akart színi az ember. Nem a vezetékes víz fogyott, mivel az csak annak járt, aki ért valamit, mer vót valamije, vezetékes vize, a példa kedviér. A közvíz fogyott, lévén bizonyos „harmadának” csak az vót, illetve nem néki vót, hanem eriszthetett belüle törvényesen és arányosan, vihette isten hírivel. A közkifolyók vize ollan vót, mint a közmunka. Ménkű sokjába kerűt I. Fülkefor kerállamának, a büdös szegénye meg haszonélvezte zabola nékül, via putri, nem köllött ahhó rasszizmus, meg bőrszín! Ózd híressen olyan város vót, hon minden szegén gazdag vót, szép selmes medencéje, dali pár jakuzzija vót, de nem ám Higé meg Higéné, hanem hogy hűtse a tisztőtt belit, ha kő, ha nem. Mindehhő nagy benga autója vót, fél napba telt lemosni eggy ódalát es a lajtkocsi vízvel. Mer mindnek vót lajtkocsija, a bőre alatt es vót, rasszizmustó függetlenű, nem beszéve a hatalmas kiskertekrű. Mentű nagyobb vót a hőség, antul jobban virítottak. Vót, ki a közkútra bazérozva rizst termesztett, vedres vízierőművet működtetett, hogy trükkös áramhó jusson, ami nékül nem klíma a klíma. Így köllött lennie, nem máshogy, mer nem iszik annyit a roma, meg nem es főz, pláne mos, bőrszíntű függetlenül, szegény, hogy 13 millió forintval megkárosétsa a városát! Akarhogy van, ha illen vízszámla van, mondták a föjjebbvalók, lépni köll. Avval kimentek elzártak a 123 közkifolyóbúl, 27-et, 61-re meg szűkítőgyűrűt raktak föl, ami nem szociális kérdés, hanem szakmai. Nem es vót vóna baj, csak a médiával. Gyött ott a víz, gyufaszál-üzemmódba, de gyött, aki lopta vón sanda célra, nem bírta kivárni, de ki szépen itta azon melegibe, annak ott vót, lényegibe korlátlanul. Annyira, hogy szomjan a többórás várakozásba ózdi ember meg nem halt egy se, rasszizmustó függetlenül se. Egy darab mentőt oda kiszáradásér nem köllött kihíni, méges akkora vót a liberálműbalhé, hogy! Bezzeg, a hidroökonómia le vót toyota magasrú! Penig ez egy jó döntés vót, hejszen három éven át vót alapozva fülkeforradalmilag. Annyira jó, hogy maguk az eccerű elkövetők értették meg legelébb, hogy vótnincs van, nem katasztrófa. Föl es közkút, le es, sütött az afrikai nap sugára, ült a bőrszínű szegény ember az üres kánaán, nízte, hogy csurog a vödribe, ami csurog, amég meg nem halt.

Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben