Egyszer volt, hol nem volt, a magyarok kerála azt álmotta eggy őszi éjcakán, hogy bárhova es néz, ű maratt az eggyetlen élő aradi vértanú. Ű es csak azér, mer edzésen vót epp a fiatal korába, mikó bégyüttek az oroszok, s mire kiűzködte őköt, megvót a baj: kieggyezés, Trianon, Erdély oda-vissza, aztán snitt, Merkelné német tankjai, üldeztetés a komenistáktúl, majd George Sorostúl Oxfordba. S még utána es, 25 esztendő töretlen hányattatás, epekvés a jóra, de ahhó, hogy az isten megadja néki az akáclombos kisvasútat ad astra, ü kellett legyen a magyarok istene. Ez akkó vót, mikó a nem nemzeti dohángyárak ellen, a nemzeti nemdohánzó trafikok érdekibe vívott lazarijánus hadjáratáér átalvette a WHO kitűntetésit, mit még a tavaszon oda ítéltek néki, de ez haggyán. Hanem megtutta, hogy Lugosi Laci bácsi a gyerekeihő költözött!!! De szó szerint, mit követően vótolybátyja, hogy fölajállotta I. Fülkefornak a régóta vágyott felcsúti portát, mi aladdig csak terpedt ott, a keráli család birtokjai közé vert kakukktojás gyanánt, hogy meg-e venné. Ű meg a bőribű majd ki nem suppant, akkaracska vétel vót, honne csapott vóna le rea 11 millióér, ha eccő a szűk családjának szüksége vót rea. De sürgős magáncélra, nem ám, hogy szálloda vagy hasonló. Hanem kisvasúti pályaudvar, hon az öszves metró es megállott, ha arra járt, továbbá Belarusztól Azerig, Irántú Turánig oda futottak bé a kisvasutokrata vonatok, kük mind az únortodox, idefeleöszvetartó síneköt preferálták a haladásjok alá, szembe a puha pönyörőjű nyugatval. Így szendergött a kerál, de bár ne tette vón, mer eggy álombéli kisvasút ügön veszedelmes. Hejszen az álom indóházába cekkerestű, szegényszagostú főszáll olyan es, kü a keráli valóságba talpfa es csak nagy jóindúlatval lehetne, s zúzott kő. És sivalkodik korlát nékül, ha kő, ha nem, szakasztott mint egy Vidámparkba. Ahová ű, I. Fülkefor bővön béfizette a népit, dacára van képe némel minoritásnak morgolódni, hogy bocsesz, de fordétva van, ű fizette bé a kerált. Hát csak meg köll akkó győzni, hogy ne a szervezett fodbaltúristák szeme láttára meregesse a bijológiai életvitelit! Há legyen má rend, az annya gy…ű képességit neki! Tessék magát a maga érdekibe öszvefogdosni hagyni, s a szakadatlan tempóba fejlesztett, úgyszólván stadiony-komfortú azilejomokba bészálléttatni! Mire gyön a tél, Tarlós uramék legnagyobb szövetségese, a keráli köszterűletfelügyelők mán a bilincshasználatra es jogosútak lesznek, avval még szakszerűbb lesz fődön húzkonni az embertársat, akit meg kő védeni a piros lámpátú, mellyen átiramodna bolhamód, ha gyön szerelvény, ha nem. De az a szép, ha gyön, pöfkölődik lelátórú lelátóra hegyek-völgyek között, lehet fütyőni, tutúni, aki megfagyott, le lehet lökni, végezze el szaporán a tőttés ódalában a szociális temetésit, amíg meg nem hal.
Parti Nagy Lajos Magyar mesék című sorozatának mai darabja az ÉS-ben
(Az illusztráció még a tavaly nyári állapotokat tükrözi.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése